„Az ellenzék csak követi az orbáni vezetést”

Metz Rudolf vezetéskutató hiányolja a magyar ellenzékből az innovációt és a hiteles, határozott vezetést.

– Most, hogy May kisebbségi kormányban kénytelen kormányozni, nem is lesz képes valóra váltani azokat a terveket, amelyeket a kampány során felvázolt, ráadásul sokba kerülő egyezséget kötött az északír unionistákkal. Ezek sem egy erős, sikeres vezető ismérvei, nem?
– A probléma mélyebb, mint amilyennek tűnik. A brexittel az angol politikai vezetés kényszerpályára került, csak futnak az események után. Ebben a helyzetben egyik potenciális vezető sem akarja átvenni a gyeplőt, David Cameron lemondott, Boris Johnson edig visszakozott. May az előre hozott választással nagyobb felhatalmazást, mozgásteret akart magának teremteni. Ez nem sikerült, sőt még szűkebbek a lehetőségei, kénytelen a külső hatásokra reagálni. May tehát reaktív szerepbe került, amelyben még nehezebb erős vezetőnek tűnnie, de nem lehetetlen. Angela Merkel német kancellár például sok esetben reaktív pozícióból használta ki a kínálkozó lehetőségeket sikerrel (például a pénzügyi válság esetében). Mivel May nem érzi saját vezetési stílusát és egy számára idegen vezetői szerepbe kényszerült, csak kapkod. Elveszíti a róla még belügyminiszteri évei alatt kialakult kemény, határozott vezető képét.

– Ha már Merkelt szóba hozta: ősszel Németország is választ. Martin Schulz, a szociáldemokraták jelöltje sem tűnik vezetői erényekkel megáldott politikusnak, szemben a regnáló kancellárral. Kihathat ez az eredményre is?
– Németország kicsit különleges eset. Ott az erős karizmatikus vezetőnek a történelmi tapasztalatok miatt negatív jelentése van. Merkel sikeressége sem kiemelkedő retorikai képességeiben vagy víziójában áll, hanem abban, hogy stabil és határozott vezetést tud kínálni. Schulz nem tűnik annyire kompromisszumorientáltnak, jó játékosnak, mint Merkel. De a végső kérdés az, hogy melyikük tűnik hitelesebbnek a választók szemében.

– Mit csinál pontosan egy vezetéskutató?
– A vezetéskutatás igen szerteágazó terület. Vannak olyan kutatások, amelyek a politikai pszichológia irányából közelítik meg, míg mások a politikatudomány felől. A fő kérdés számunkra, hogy miként valósul meg a vezetés mint cselekvés, hogyan és miért jön létre a kapcsolat vezető és követők között. Tehát nemcsak a vezetőkre fókuszálunk, hanem arra is hogy miért követik a vezetőket. Azaz

nemcsak az az érdekes, hogy például Orbán Viktor mit és miért csinál, mond mint vezető, hanem az is, hogy ez miért hatékony.

Önmagában nem lehet megmondani, hogy milyen a jó vezetés. Minden vezetés jó, hiszen létre tudott jönni, például a vezető követőket tud megszólítani. A kérdés az, hogy az adott vezetés képes-e elérni céljait, vagy megragad egy szinten. Jelenleg az MTA TK PTI-n működő politikai vezetéskutató csoportunkban olyan kérdésekre, témákra fókuszálunk, mint a vezetés válságok alatt, bizonytalan környezetben. Arra vagyunk kíváncsiak, hogyan és miért lesznek egyes vezetők a krízis teremtette helyzet rabjai, míg mások hogyan tudják kihasználni azt, vagy akár még maguk is válságot generálni saját maguk hasznára.

– A magyar ellenzék körében látni-e tudományos szempontból jónak tűnő vezetőt? Mert erős, határozott szereplőt nem nagyon.
– A magyar ellenzéki vezetők alapvetően reaktív szerepbe kényszerültek, nem képesek kezdeményezni, akaratukat ráerőltetni a kormányoldalra. Amíg nincs valódi innováció, amíg csak követik az orbáni vezetést, és csak arra reagálnak, amíg nincs a szavazók által elismert hiteles, határozott vezetés, addig ebből a reaktív pozícióból nem képesek kitörni az ellenzéki tömörülések.

– Hogyan lehet a reaktív szerepből kitörni, reakciókra kényszeríteni az addig domináns, vezető politikai szereplőket? Van-e erre valamilyen trükk, amivel a vezetéskutatás szolgálhat? Vagy csak szimplán innovációra, jó témákra van szükség?

– A vezetéskutatás – noha részben alkalmazott tudomány – nem kínál csodaszert a vezetőknek.

A vezetés nem feltétlenül vagy csak korlátozott mértékben tanulható, fejleszthető, ahogy azt Maynél tapasztalhattuk. Az innováció nem egyszerűen új ügyek felvetése, hanem ebben az esetben az erős domináns vezetővel szembeni alternatíva felmutatása. Ez nem elsősorban a másik féltől való elhatárolódást, a másik fél rombolását jelenti, hanem pozitív építkezés is. A vezetőknek rá kell tapintaniuk valami olyanra, ami a levegőben van kimondatlanul (elégedetlenség, bizonytalanság), ebből kell építkezniük. A jó vezetők megoldást tudnak kínálni egy olyan problémára, amire más nem tud. Ezt a víziót kell hitelesen képviselni, és erről kell másokat meggyőzni.