Dél-Korea májusban hivatalba lépett liberális elnöke, Mun Dzsein ambiciózus célt tűzött ki maga elé, az ország nagytőkés családjainak, az úgynevezett cseboloknak a túlburjánzott befolyását vágná vissza. Az olyan, hazánkban is ismert cégek, mint a Hyundai, az LG és a Samsung, az elmúlt időszakban a korábbinál is szorosabban összefonódtak a politikai elittel, s a jó kapcsolat egyre jobban szúrja a közember szemét.
A dél-koreai versenyjogi bizottság (Korea Fair Trade Commission) adatai szerint az ország harmincegy legnagyobb konglomerátumának árbevétele 1100 milliárd dollár volt 2016-ban. Ez az ország nemzeti össztermékének 84 százalékát tette ki, ami a 2015-ös évhez képest 26 százalékos növekedés jelent. S hogy a csebolok mennyire terjesztették ki befolyásukat a kelet-ázsiai ország nemzetgazdasága felett, mutatja, hogy 2008-ban ez a szám csak 37 százalék volt.
Ráadásul az előző kormányt elsöprő korrupciós botrányban az ország legnagyobb konglomerátuma, a Samsung is megégette magát. A márciusban letartóztatott Pak Gunhje egykori elnök egyebek mellett vesztegetés és hivatallal való visszaélés miatt áll bíróság elé, az ügy miatt indított perek folyamatosan tartanak. A múlt héten Pak nem tudott tanúskodni a Samsung alelnöke, Li Dzsejong perén, mondván, átlagosan minden negyedik nap, napi tizenöt órát tölt el tárgyalótermekben az exelnök, ami egészségi állapotán is nyomot hagyott. Pedig a vádak szerint Li volt a kapcsolattartó a kormány és a Samsung között, s közel 40 millió dollár (10,2 milliárd forint) csúszópénzt fizetett a Pak bizalmasa, az azóta börtönbüntetésre ítélt Csoj Szunszil által létrehozott alapítványok számlájára.
Ráérezve a nép felháborodására, Mun Dzsein már beiktatási beszédében elővette a csebolokat. – Kormányzásom alatt a politika és az üzlet összefonódásának vége – mondta Mun. Beszédében a Samsungra külön kitért, mint mondta, a techcéget birtokló Li család úgy vezérli vállalatát, mintha nem üzletemberek, hanem császárok volnának. Bár csak a részvények egy része van a tulajdonukban, mégis a teljes üzletmenetet irányítják, miközben minimális kockázatot vállalnak. Az elnök gazdasági programja ezért a kis- és középvállalkozások támogatását állítja gyújtópontba. – A kormány lesz a kkv-k és a startup vállalkozások fő vásárlója – szólt a liberálisok választási programja, ami a szféra megerősítésével, állami támogatások és befektetési alapok felállításával ösztönözné.
Ahogyan azonban arra a Nikkei korábbi cikke is rámutat, igazságtalan lenne azt állítani, hogy a cseboloknak biztosított támogató politikai klíma a nemzetgazdaságnak nem tett jót. A nagytőkés családok évtizedek óta nagyban hozzájárultak a dél-koreai gazdaság fellendüléséhez, márpedig a Bank of Korea adatai szerint 1966-tól napjainkig az ország GDP-je kétszáztizenötszörös növekedést ért el. A csebolok az ötvenes években zajlott koreai háború romjain épültek fel.
Szöul katasztrófaenyhítési alapokkal és olcsó hitelekkel élesztette újra a nemzetgazdaságot, de az ország újjáépítése mellett elkötelezett családok nemcsak anyagi, hanem politikai támogatásban is részesültek. Szöul tudatosan óvta vállalkozásaikat a nemzetközi versenytől, és a protekcionista gazdaságpolitika jó döntésnek bizonyult. A következő évtizedekben nagyrészt a cseboloknak köszönhetően vált Dél-Korea a világ egyik vezető gazdasági nagyhatalmává. A konglomerátumok megerősödésének azonban ára volt: a munkavállalói jogok sérülése és az egyre látványosabb politikai befolyás kiváltotta az emberek ellenszenvét.
A Nikkei cikkében idézi a Koreai Munkaadók Szövetségének elnökét, aki megjegyzi, a csebolok megregulázása nem biztos, hogy kifizetődő politika. – Ha a kormány nem szavaz bizalmat a konglomerátumoknak, ők sem segítenek majd – mondta Pak Pjongvon, ami a munkahelyteremtésnek is gátat szabhat.
