Ahogyan azonban arra a Nikkei korábbi cikke is rámutat, igazságtalan lenne azt állítani, hogy a cseboloknak biztosított támogató politikai klíma a nemzetgazdaságnak nem tett jót. A nagytőkés családok évtizedek óta nagyban hozzájárultak a dél-koreai gazdaság fellendüléséhez, márpedig a Bank of Korea adatai szerint 1966-tól napjainkig az ország GDP-je kétszáztizenötszörös növekedést ért el. A csebolok az ötvenes években zajlott koreai háború romjain épültek fel.
Szöul katasztrófaenyhítési alapokkal és olcsó hitelekkel élesztette újra a nemzetgazdaságot, de az ország újjáépítése mellett elkötelezett családok nemcsak anyagi, hanem politikai támogatásban is részesültek. Szöul tudatosan óvta vállalkozásaikat a nemzetközi versenytől, és a protekcionista gazdaságpolitika jó döntésnek bizonyult. A következő évtizedekben nagyrészt a cseboloknak köszönhetően vált Dél-Korea a világ egyik vezető gazdasági nagyhatalmává. A konglomerátumok megerősödésének azonban ára volt: a munkavállalói jogok sérülése és az egyre látványosabb politikai befolyás kiváltotta az emberek ellenszenvét.
A Nikkei cikkében idézi a Koreai Munkaadók Szövetségének elnökét, aki megjegyzi, a csebolok megregulázása nem biztos, hogy kifizetődő politika. – Ha a kormány nem szavaz bizalmat a konglomerátumoknak, ők sem segítenek majd – mondta Pak Pjongvon, ami a munkahelyteremtésnek is gátat szabhat.
