Még mindig súlyos ellentmondásokat és következetlenségeket kellene feloldalniuk az asztalhoz ülő feleknek a brexittárgyalásokon, hogy Nagy-Britannia Európai Unióból történő kiválásának folyamatában tényleges előrelépés legyen érzékelhető. A brit és a brüsszeli tárgyalócsapattól ugyanis azt várja el London és az uniós tagállamok is, hogy valamiképp lépjenek túl a lehetetlen határán, és oldják meg, hogy a britek szabadon tartózkodhassanak az EU területén, és az uniós polgároknak is szabad bejárása legyen a szigetországba az ajtók záródása után. Azt is a legelső fordulóban el kellene dönteni, hogy a brexit szerződésbe foglalt részleteinek teljesülése felett melyik igazságszolgáltató fórum fog őrködni, az Európai Bíróság vagy a brit legfelsőbb bíróság. Ebből az látszik, hogy mindkét fél garanciákat szeretne kérni a másiktól arra, ha állampolgára átlépi az unió határát, de még egyáltalán nem világos, hogy ennek hogy szereznének igényt. A héten – sokadjára – előkerültek a válási költségek
is. Brüsszel 100 milliárd euróban határozta meg ezt az összeget, és úgy tűnik, itt bejött tárgyalási technikája, mert Nagy-Britannia már elismeri, hogy valamennyivel azért tartozik az EU27-eknek, de azt kéri, minden centet jogszabályokkal alátámasztva kérjen vissza az EU.
A héten négy napon át gyűrte egymást a két fél, aminek csak az lett az eredménye, hogy még több kétség merült fel a brexit sikeres kimenetelét illetően, mint eddig. Michel Barnier uniós főtárgyaló tulajdonképpen egy mondatával leleplezte, hogy sehol sem tartanak még az egyeztetések. A brit álláspont részletes ismertetése lehetővé tette, hogy elkezdjük azonosítani a nézeteltéréseket és a megegyező véleményeket.
A részletekbe menő uniós szakpolitikai találkozók tehát még hátra vannak, Barnier csapata egyelőre hiába készült vaskos dossziékkal a tárgyalásra, a britek semmit nem tettek asztalra. Egy brit külügyi forrás szerint David Davis és kollégái fejből sorolták követeléseiket. A főbb probléma valóban nem a brüsszeli delegációval van, hanem Theresa May kormányával, a konzervatívok ugyanis kétségbeejtően megosztottak a brexit kérdésében. Látszólag nem dőlt el, hogy az ország számára az egységes piactól való teljes elszakadás vagy a részleges bennmaradás volna kifizetődő, pedig ez alapjaiban határozná meg a brexitet. A The Guardian brüsszeli beszámolója szerint a tárgyalások utáni csütörtöki sajtótájékoztató kabaréba fulladt, a felek teljesen elbeszéltek egymás mellett.
Nem is csoda, hogy a brit Liberális Demokraták héten megválasztott új elnöke, Vince Cable a brexitből való kivonulást sürgette, és emellett állt ki a volt munkáspárti kormányfő, Tony Blair is. Ő még tovább ment, szerinte simán maradhatna az ország egy megreformált unióban. A lakosság véleménye is változik, egy friss felmérés szerint a britek 54 százaléka maradna az EU-ban. Mindenesetre töretlen az ír állampolgárságot felvenni szándékozó britek rohama, sokan kerestetik ki a levéltárakban, plébániákon őrzött, a felmenőik ír származását igazoló anyakönyvi kivonatokat, egyéb dokumentumokat. Egy kimutatás szerint tavalyhoz képest ötven százalékkal többen szeretnének uniós útlevélhez jutni, mint tavaly. Az ír külügyminisztérium mindenesetre úgy számol, a kérelmezők száma a történelemben először év végére eléri az egymilliót.
