Katonákat küldött Kína az afrikai Dzsibutiban épülő támaszpontjának védelmére, az ázsiai hatalom ezzel első hadászati bástyáját helyezte el a térképen. Az Afrika keleti partjánál fekvő országban Kína tavaly februárban kezdte el építeni bázisát, ami a hivatalos tájékoztatás szerint a békefenntartó, a kalózellenes és a humanitárius akciók kiszolgálását látja majd el. Mindez riválisaiból megütközést váltott ki, hiszen Peking évek óta következetesen hangsúlyozza: szemben az Egyesült Államok külpolitikájával, Kína tartózkodik a katonai expanziótól. Válaszul Washington igyekezett is előkészíteni a közhangulatot a Peking békés elveit látszólag sértő hadihajó elindításához.
Múlt hét végén a Pentagon jelentése arra figyelmeztetett, a Dzsibutiban épülő támaszpont hamarosan elkészül, s a jövőben hasonló bázisok sora épül fel. De a konfliktus már az ország határain belül is adott. A Magyarország negyedénél is kisebb alapterületű afrikai országban a nyugati világ három emblematikus hatalma, az Egyesült Államok, Japán és Franciaország is katonai támaszpontot tart fent, s már Szaúd-Arábia is elkezdte építeni saját bázisát. Közülük Tokió reagált kiváltképp érzékenyen a kínaiak érkezésére. Tavaly év elején Japán bejelentette, 30 milliárd dollárral emeli meg az Afrikát célzó segélyprogramjait, s a Reuters információi szerint a kínai jelenlétre válaszul bővíti a Dzsibutiban létrehozott katonai támaszpontot.
Az Afrika szarván épülő kínai létesítmény mégis elsősorban Indiát aggasztja. Peking bekerítő hadműveletét látja a lépés mögött, hiszen miközben szomszédja a Dél-kínai-tengeren terjeszkedik, az Arab-tengeren fekvő, pakisztáni Gvadar kikötőben is egy az afrikaihoz hasonló létesítmény kiépítésén dolgozik.
Nem maradt el Peking válasza sem. A Külügyminisztérium közleményében az áll, hogy a Dzsibutiban épülő létesítmény egy kétoldalú megállapodás következménye, és szó sincs arról, hogy Peking feladná a béke iránti elkötelezettségét. „Az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése alapján Kína hadihajókkal van jelen az Ádeni-öbölben” – közölte a Hszinhua hírügynökséggel Keng Suan külügyi szóvivő. Hozzátette, a kalózok ellen 2008-ban kezdett hadművelet utánpótlása régóta problémát jelent. A szóvivő szerint ezért nem katonai, hanem szigorúan „logisztikai támaszpont” épül, ami Kínának a biztonság és béke fenntartásáért tett erőfeszítéseit segíti Afrikában.
A hivatalos verziót azonban még a Kínai Kommunista Párt irányítása alatt álló Global Times is fenntartásokkal kezelte. Vezércikkükben kijelentették, Dzsibutiban katonai létesítmény épül. „Ez a Népi Felszabadító Hadsereg első tengerentúli bázisa, ahol katonák állomásoznak majd” – írta a kínai lap, és hangsúlyozták, ennek tükrében az élénk nemzetközi figyelem teljesen érthető.
Kusai Sándor Kína-szakértő, korábbi pekingi magyar nagykövet elmondta, volt már a Dzsibutiban épülő létesítményhez hasonló jelenség a világpolitikában. „Az Egyesült Államok is logisztikai központokat tart fent például a Fülöp-szigeteken, Guamon és Tajvanon” – mondta lapunknak. Kusai megjegyezte, a NATO szintén logisztikai központokat hozott létre a Baltikumban, hiszen az Oroszországgal kötött alapszerződés szerint katonai létesítményeket nem telepíthet a térségbe.
Más kérdés – folytatta –, hogy a logisztikai központokat olykor katonai erővel kell megvédeni. Tehát nem kínai találmány a „logisztikai központ” panel, a kínai jogi, katonai stratégiai keretek miatt azonban most kapóra jött számukra. „Doktrínájuk három alapelve szerint Kína nem köt szövetségeket, kínai területen nem állomásozhatnak idegen erők, ahogyan ők maguk is tartózkodnak a katonai expanziótól” – folytatta.
A szakértő úgy gondolja, a nemzetközi közösség mégis évek óta nyomás alatt tartja Kínát arra kérve, hogy gazdasági súlyával arányosan vegye ki részét a béke fenntartásából. „Ezért az Afrikában működő ENSZ-missziókban a legnagyobb számban vannak jelen kínai katonák” – tette hozzá.
Most Peking továbblépett az ENSZ-missziókon, miközben a Nyugat által ismert logisztikai központ kifejezéssel fedezi nagyhatalmi ambícióját. „Ezért is indokolja Peking a létesítmény szükségességét az afrikai béke fenntartásával, ami egyben közvetlen érdeke” – mondta Kusai, és megjegyezte: a kontinens legnagyobb befektetője ugyanis mára Kína. A kelet-afrikai térség ráadásul, az említett Gvadar kikötőhöz hasonlóan Peking számára fontos tengeri szállítmányozási útvonal mentén fekszik.
