A Belgium nagyobb részét kitevő Flandria foglalkoztatási és szakképzési szolgálata a napokban hozta nyilvánosságra, hogy a migránsok mintegy negyven százaléka munkát kapott rajtuk keresztül. Az elmúlt két évben húszezren regisztráltak náluk, akiknek döntő többsége menekültstátusú volt. Belgium sok tízezer menekültnek adott új otthont, hiszen csak 2015-ben, amikor a legtöbben érkeztek, 45 ezren kértek valamilyen oltalmazotti státust. Két évvel ezelőtt nagy gondot jelentett a migránsok elhelyezése, az egyik parkban egy hatalmas tábort működtettek, amit a hideg idő közeledtével felszámoltak. A bevándorlási hivatalnál óriási sorok alakultak ki, a kormány pedig felszólította a szálloda- és panziótulajdonosokat, hogy engedjék át a menekülteknek a szabad kapacitásuk egy részét. Nagyon sokan csatlakoztak ehhez, az egyik szállodalánc valamennyi szabad férőhelyét felajánlotta, de még hajókon is berendeztek menekültszállásokat. Miután lezárultak a menekültügyi eljárások, jöhetett az integráció, ami Belgiumban sok évtizedes hagyomány.
A flamand foglalkoztatási hivatal adatai szerint tíz kérelmező közül négynek sikerült munkát adni úgy, hogy ezek az emberek jellemzően alacsony iskolázottságúak, és nem beszélik sem a francia, sem a holland nyelvet. A nyelvismeret hiánya azonban a flamand régióban csak múló állapot. A flamandok ugyanis egyrészt beszélik az anyanyelvüket, a hollandot, Belgium másik hivatalos nyelvét, a franciát, sokan tudnak, de legalábbis értenek a harmadik hivatalos nyelven, vagyis németül is, és kivétel nélkül mindenki tud angolul. A holland nyelv valamilyen szintű ismerete ugyan mindenképpen szükséges a munkavállaláshoz, ám ehhez minden segítséget megad a flamand közösség a holland állam hathatós támogatásával. A már említett menekültek jó része úgy helyezkedett el, hogy egy szót sem beszélt hollandul, ez azonban nem baj, hiszen munka közben is megtanulhatja.
Hasonló a hozzáállás az iskolai oktatásban. Egy flamand intézmény nem csinál abból gondot, ha jön egy új tanuló, aki nem beszéli a nyelvüket. Majd megtanulja. Főként Brüsszelben nagyon sok olyan iskolai, óvodai csoport van, ahol a diákok kisebb része őslakos, a többiek pedig a világ minden táját képviselik. Ahogy mondani szokás, a gyerekekre úgy ragad a nyelvtudás, mint a kosz, és egy-két év elteltével magabiztosan használják a nyelvet. Az előrehaladásról rendszeresen, írásban tájékoztatják a szülőket, ezek a levelek voltaképp a megtanult szavakat, szituációkat tartalmazzák. Így aztán a szülő együtt haladhat a gyerekkel, sőt a szülők számára is kínálnak tanfolyamokat.
