Felkavarhatja-e a balkáni viszonyokat, hogy a hágai nemzetközi döntőbíróság ítéletet hozott az egyik határvitában? Ez is lehetett a kérdés azt követően, hogy a Pirani-öböl közepéről szóló, Szlovénia és Horvátország között dúló határvitában előbbi javára döntött a bíróság, amelyhez még 2009-ben fordult a két ország. A múlt csütörtöki döntés értelmében módosítani kell az öbölben húzódó határvonalat, hogy a szlovénok ne csak horvát felségvizeken keresztül tudjanak kijutni az Adriai-tengerre. Az öttagú bírói testület elnöke, Gilbert Guillaume közlése szerint a Pirani-öböl jelentős részének szlovén fennhatóság alá kell kerülnie. A hágai döntőbíróság más vitatott területeket ugyanakkor Horvátországnak ítélt.
A horvátok 2015-ben visszaléptek a döntőbírósági rendezéstől, mert véleményük szerint Ljubljana megszegte az előírásokat
azzal, hogy a hírek szerint lobbizott a Pirani-öböl nagyjának megszerzéséért. Ennek megfelelően Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök még csütörtökön bejelentette, országa nem tekinti kötelező érvényűnek az ítéletet, nem áll szándékában eleget tenni az abban foglaltaknak, és reméli, hogy Szlovénia nem tesz egyoldalú lépéseket az ügyben. Miro Cerar szlovén kormányfő ugyanakkor üdvözölte a hágai döntést, úgy véli, az kötelező érvényű mindkét félre nézve. Megjegyezte, Szlovénia nem tesz majd olyat, „ami ronthatna a két ország és állampolgárainak viszonyán”.
Előrelépést jelenthet a horvátok egy másik határvitájában az, amit a délkelet-európai vezetők találkozóján, a Dubrovnik Fórumon jelentett ki Aleksandar Vucic szerb elnök múlt pénteken. Szerinte a Duna mentén húzódó határ miatt kialakult horvát–szerb vitát egy mindkét ország szakértőiből álló bizottságnak kellene eldöntenie. – Nem hinném, hogy olyan sok problémánk lenne, nincs szükség ellenségesség szítására, hanem professzionális módon kell rendezni az ügyet. Ha nem tudunk megegyezni, akkor is dönthet a hágai bíróság – mondta Vucic. Szerbia azt szeretné, ha a Duna medrének vonala jelentené a két ország határát a 325 kilométeres szakaszon, míg Horvátország a mederváltozások miatt kataszteri elv mentén húzna határt. Ennek eredményeként bizonyos jelenlegi horvát területek Szerbiához kerülnének, míg utóbbi átadná Apatin, Zombor és Palánka egyes részeit a horvátoknak. A vitában több sziget sorsa is kérdéses, így például Vukovár mellett két folyami képződményé, valamint egy északabbra lévő szigeté is. Utóbbi azért is érdekes, mert
2015-ben cseh libertáriusok egy kis csoportja elfoglalta és kikiáltotta rajta a Liberland nevű miniállam függetlenségét,
a szabad köztársaságot azonban az ENSZ egyetlen állama sem ismeri el.
Az egykori Jugoszlávia tagköztársaságai közül egyedül Macedóniának nincs határvitája egykori tagállamtársaival, igaz, Albániával akad gondja. A legtöbb konfliktusa Horvátországnak van, méghozzá minden egykori jugoszláv szomszédjával. A szlovénokkal a Pirani-öböl mellett az Isztriai-félszigeten rúgták össze a port, valamint néhány hegycsúcson is megy a huzavona. Annak ellenére, hogy több mint ezer kilométeres közös határuk van, a bosnyákokkal egy Hrvatska Kostajnica nevű település, továbbá a bosnyák tengerparton álló két zátony miatt áll a bál. A horvátok határszakasza Montenegróval a legrövidebb, így velük csak egyetlen területen nem tudnak egyezségre jutni: a Prevlaka-félszigetnél elterülő öbölről 2002-ben ideiglenes megállapodást kötöttek, ám azóta sem véglegesítették.
A terület azért is fontos, mert kőolaj- és földgázlelőhelyeket rejthet.
A többi állam jóval kevesebb határvitát vív szomszédaival, a bosnyákok és a szerbek a Drina folyó mentén „viaskodnak”. Koszovó és Montenegró a Cakor hegycsúcs hovatartozásáról nem tud megegyezni, aminek megoldása azért életbe vágó, mert az EU ezt szabta feltételül a koszovóiak vízummentességének bevezetéséhez. A szerbek nem ismerik el a szerb–koszovói határt államhatárként, hiszen Koszovó létét is megkérdőjelezik. Utóbbi a legélesebb konfliktus az elmúlt években a térségben, de
a határok miatt kirobbanó fegyveres összecsapásokra nem kell számítani.
