– Egy alkalommal addig vertek, amíg alá nem írtam, hogy kiskorút rontottam meg. Ezután négykézláb kellett ugatnom, amit felvettek, majd megfenyegettek, hogy megmutatják a szüleimnek, ha panaszt teszek. Ötszáz dollárt követeltek, hogy kiengedjenek – folytatja hányattatásainak történetét Gafur, aki ezután Tádzsikisztánt is elhagyta. Ma Európában él.
Gafur esete nem egyedi. A tádzsik homoszexuálisok családjuk előtt is titkolják a társadalom szemében megvetendő másságukat. A szovjet időkből maradó, őket sújtó törvényt ugyan 1998-ban hatályon kívül helyezték, az LMBT közösség helyzete azonban nem változott. Sok meleg és leszbikus a rokonság haragja elől a házasságba menekül, kettős életet él, lelki traumákkal küszködik. Üldözik őket a hatóságok, elítélően ír róluk a sajtó, nyilvánosan elítélik őket vallási vezetők is. A tádzsikisztáni iszlám közösség vezetője, Szaidmukarram Abdulkodirzoda szerencsétlennek, a társadalmat sújtó csapásnak nevezve őket egy pénteki imán kelt ki a homoszexuálisok ellen. Sajnálkozását fejezte ki, hogy Tádzsikisztánban egyáltalán léteznek melegek, és elítélte a nyugati államokat, mert felkarolják a homoszexuálisokat.
