Gafur már kisgyerekként érezte, hogy más, mint a társai. Megmagyarázni ezt nem tudta, azt azonban érezte, hogy erről jobb hallgatnia, még a szigorú vallási szabályok szerint élő tekintélyes család előtt is. Egyszer aztán mégis rászánta magát, hogy megossza a titkát anyjával. Bevallotta, hogy neki a szomszéd fiú tetszik. A családon a döbbenet lett úrrá. Gafur apja és nagybátyja éjszakába nyúló férfias beszélgetést folytatott a fiúval, akinek az élete ezután pokollá vált.
– Mindenki betegnek tartott. A család komolyan hitte, hogy megszállt az ördög. Gondolom, könnyebb volt így megmagyarázni a rokonoknak az egészet – idézi fel Gafur.
Ezután a család mindent megtett, hogy a fiút „kigyógyítsa”. Nem vitték el vendégségbe, nem játszhatott a többi gyerekkel, külön edényből evett, s csak a többiek után. Ördögűző szeánszokra, a szentek sírjához hordták, és különböző amuletteket kellett viselnie. Idővel maga is elhitte, hogy beteg. Egyre inkább meggyűlölte magát, és a halál gondolatával kezdett el foglalkozni. Az iskola újabb megpróbáltatásokat hozott. Gúnyolták, megverték, amit a tanárok „nevelő célzattal” nem akadályoztak meg. Otthon sem panaszkodhatott, mert a szülei őt tartották hibásnak. A testvérei meg is verték, amiért úgy viselkedik, mint egy kislány. A tudományok és a vallás felé fordult, vágyai azonban tovább kínozták. A virtuális világban társakra talált, s rájött, problémájával nincs egyedül. Közben a barátjával a homofóbia ellen küzdő jogvédő szervezet aktivistájaként is dolgozott. Ezt a rokonság végképp nem bocsátotta meg Gafurnak.
– Testvéreim a nemzetség szégyenének neveztek, szégyelltek a barátaik előtt, s aggódni kezdtek a nővéreink jövője miatt. Aztán az egyik beszélgetés alkalmával a rokonok eszméletlenre vertek, késsel megszurkáltak – meséli a tádzsik fiatalember.
Gafur mögött végleg bezárult az otthon kapuja, de aktivistatevékenysége miatt egyre több problémája akadt a munkahelyén, s felfigyeltek rá a hatóságok is. A rendőrök egyre többször szégyenítették meg, s fizikailag is bántalmazták.
– Egy alkalommal addig vertek, amíg alá nem írtam, hogy kiskorút rontottam meg. Ezután négykézláb kellett ugatnom, amit felvettek, majd megfenyegettek, hogy megmutatják a szüleimnek, ha panaszt teszek. Ötszáz dollárt követeltek, hogy kiengedjenek – folytatja hányattatásainak történetét Gafur, aki ezután Tádzsikisztánt is elhagyta. Ma Európában él.
Gafur esete nem egyedi. A tádzsik homoszexuálisok családjuk előtt is titkolják a társadalom szemében megvetendő másságukat. A szovjet időkből maradó, őket sújtó törvényt ugyan 1998-ban hatályon kívül helyezték, az LMBT közösség helyzete azonban nem változott. Sok meleg és leszbikus a rokonság haragja elől a házasságba menekül, kettős életet él, lelki traumákkal küszködik. Üldözik őket a hatóságok, elítélően ír róluk a sajtó, nyilvánosan elítélik őket vallási vezetők is. A tádzsikisztáni iszlám közösség vezetője, Szaidmukarram Abdulkodirzoda szerencsétlennek, a társadalmat sújtó csapásnak nevezve őket egy pénteki imán kelt ki a homoszexuálisok ellen. Sajnálkozását fejezte ki, hogy Tádzsikisztánban egyáltalán léteznek melegek, és elítélte a nyugati államokat, mert felkarolják a homoszexuálisokat.
