Elor Azaria 2016 tavaszán a ciszjordániai Hebronban fejbe lőtte a palesztin Abdel Fattah al-Sarifot, egy földön fekvő, halálosan sebesült palesztint. A férfi előzőleg késsel támadt egy zsidó fegyveresre. A mindössze 19 éves zsidó katona – aki ráadásul medikus minőségében viselte az egyenruhát – tette óriási felháborodást keltett, az eset híven mutatta a zsidó–palesztin szembenállás feszültségének minden mélységét, ám nemcsak a két közösség közti szakadékot, hanem a zsidók közötti vitát is mélyítette.
A jobboldali körök a felmentésért tüntettek, a baloldal a jogállami eszközök érvényesítése és a példás büntetés mellett érvelt. A gyilkosság különösen zaklatott időszakban történt, hiszen közelgett Ciszjordánia izraeli megszállásának ötvenedik évfordulója, elszaporodtak a magányos palesztin késes támadások. Azaria esete mégis azért volt más, mert bár a többi késelőt is lelőtték, de legalábbis ártalmatlanná tették a biztonsági erők, ő egy már cselekvésképtelen, mozdulatlanul fekvő embert lőtt agyon. A bíró az aránytalan válaszlépést hangsúlyozta az ítélet ismertetésekor. A férfit katonai bíróság elé állították, és idén januárban másfél év börtönre ítélték, lefokozták. Jövő év nyarán bocsátják egy év próbaidőre.
A meghökkentően kevésnek tűnő büntetés mellett még az is megütközést keltett az izraeliek egy részében, de a palesztinokban biztosan, hogy Benjamin Natanjahu kormányfő a katona felmentését indítványozta, csatlakozva számos aktivista kéréséhez. Lényegi húrokat pendített meg ekkor, úgy fogalmazott, a hadsereg az ország létezésének alapja.
Nem ez a mozzanat volt az egyetlen példa Netanjahu autokrata manővereire a politikai életben, itt mégis átlépett egy nagyon határozottan meghúzott vörös vonalat, és beleszólt az igazságszolgáltatásba. Odaállt az ország egyik felének követelése mellé, de alighanem jobban tette volna, ha az ország zaklatott hétköznapjaiban az egységre hív, és szótlan marad. Mert az látszik, hogy azóta sem vált kedvezőbbé a légkör a párbeszédhez, a zsidó–palesztin viszály rendezéséhez.
