Vlagyimir Putyin a kínai elnökkel, míg Donald Trump Varsóban 12 kelet-európai ország vezetőivel találkozva melegített be első személyes találkozójukra. Ám a hamburgi, történelminek beharangozott mai csúcs előtt mindkét fél igyekezett lecsöndesíteni a várakozásokat. Nem vár áttörést az első kézfogástól Borisz Mezsujev, a PolitAnalitika nevű internetes elemzőportál főszerkesztője, az orosz–amerikai kapcsolatok kiváló ismerője sem, akivel a G20-csúcs előtt, Moszkvában beszélgettünk.
– Minden valószínűség szerint alapjában a személyes ismerkedésre korlátozódik a találkozó, konkrétumokról nem döntenek. Jó eséllyel ugyanakkor körvonalazódhat egy, talán még idei kétoldalú csúcs lehetősége, de ez a maximum, amit a hamburgi egyeztetéstől várni lehet. Már csak azért is, mert Trump keze meg van kötve a Russiagate miatt, s Moszkva sem érdekelt abban, hogy az amerikai elnök keblére boruljon. Mindössze arra kell vigyáznia, hogy a tigrist ne ijessze meg, s korlátok között tartsa. Ezt szolgálja a mostani egyeztetés is – fogalmaz az orosz elemző.
Az orosz–amerikai viszonyban ma Mezsujev véleménye szerint egyfajta visszatérés van a Mihail Gorbacsov előtti időkhöz. Azzal a különbséggel, hogy az orosz elit okosabb elődeinél és kevésbé naiv, míg a jelenlegi amerikai adminisztráció jóval gyengébb, mint Ronald Reagan idején. A helyzet is némiképp hasonló, hiszen Európa akkor is kereskedni akart Moszkvával, és félt Reagantől, míg Washington minden erővel igyekezett megakadályozni ezt a közeledést. – Még egy peresztrojka biztosan nem lesz! A párbeszéd ma keményebb, és nélkülöz minden egykor jellemző naivitást – jegyzi meg a szakértő.
Borisz Mezsujev szerint Oroszország érdekelt volna néhány, mindenekelőtt Kelet-Európa sorsát, a fegyverkezést, a rakétavédelmi rendszert érintő nagy megegyezésben. Maga a téma a nemzetközi közösség szemében kellemetlen, de tisztázni kellene a befolyási övezetek leosztását is, ami elsősorban Kelet-Európa, benne Ukrajna és Szíria kapcsán merülhetne föl. Ezenkívül ott van a szankciók, a terrorizmus elleni harc kérdése, de a szakértő meglátása szerint az amerikaiak minden jel szerint kizárólag Szíriáról és érintőlegesen a terrorizmus elleni harcról akarnak tárgyalni. – A szíriai helyzet kimondottan aggasztja Washingtont, s erről kész lenne belátható időn belül valamiféle megegyezésre is – véli Mezsujev. Az ukrán válságot minden bizonnyal érintik a felek a beszélgetésen, ám egyre inkább úgy látszik, hogy a Fehér Ház ennek a problémának a megoldását az európai hatalmakra ruházza át, így Putyin a szombati, Angela Merkellel és Emmanuel Macronnal közös reggelin tárgyalhat érdemben erről a kérdésről.
Mind Putyinnak, mind pedig Trumpnak vannak a kezében ütőkártyák. Oroszország pozícióit a gyenge gazdasági teljesítmény, míg az Egyesült Államokét az egyre mélyebb politikai válság rontja. Mint az elemző rámutat, Trump csak következmény, ez már a rendszer válsága, amely egész Nyugatot érinti. – A kiszámíthatatlan Amerikával Európa sem szívesen kooperál. Vége a transzatlanti együttműködés amerikai dominanciájának, s az örökségért éles harc bontakozik ki Nagy-Britannia és a német–francia tengely által vezetett kontinens között – értékeli a Nyugaton belüli viszonyokat Mezsujev, hozzátéve, hogy az orosz diplomácia ebben a szembenállásban finoman Berlint és Párizst támogatja, miközben ügyel arra, hogy Trump ne söpörje le a sakktáblát.
