Egyre kétségbeesettebben próbálkozik Olaszország elfogadható megoldást találni a legújabb migránshullámra, miközben az uniós határvédelmi szervek teljesen tehetetlenül szemlélik az eseményeket a Földközi-tengeren. Líbiából folyamatosan érkeznek az emberek a csempészek és a különböző felségjelek alatt hajózó civil szervezetek hathatós támogatásával. Nem ritka, hogy egy-egy transzport a százas nagyságrendet is eléri. A hétvégi friss adatok szerint ebben az évben már 88 ezer, főként a szubszaharai országokból útnak indult migránst regisztráltak az olaszok, az érkezők csupán 6 százaléka szír menekült. A part menti önkormányzatok sorra jelentik be, hogy nem kérnek a menekültellátó állomásokból (hot spot), bár szép számmal találni olyan lakosokat, akik saját erőből fognak össze, hogy segítsenek az érkező embereken. Persze alapvetően megváltozott már a hozzáállás az illegális bevándorláshoz, és csak rátett egy lapáttal a nemrégiben lezajlott olasz önkormányzati választás, ahol a balközép erők súlyos vereséget szenvedtek. A határozott, tevőleges fellépést már nem lehet nagyon sokáig halogatni, a naponta több száz partra tett migránssal, valamint a gyakorlatilag senki és semmi által nem felügyelt civil mentőhajókkal kellene kezdeni valamit. Az olasz kormány most azzal próbálkozik, hogy csak akkor adna kikötőhasználati jogot ezeknek a hajóknak, ha befejeznék a migránsok partra szállítását. Ez persze felveti annak lehetőségét, hogy akkor ezek a mentőalakulatok a spanyol vagy akár görög partokra tegyék ki a gazdasági menekülteket.
További olasz követelés, hogy a mentőhajók ne érintsék a líbiai parti vizeket, és tilos lenne hang- vagy fényjelekkel mutatni pozíciójukat a csempészhajóknak. A kérdésre, hogyan fajultak idáig a dolgok a Földközi-tengeren, most egy szélsőjobboldalinak bélyegzett civil szervezet fogja keresni a választ a helyszínen. Ugyanis eddig 114 ezer dollár gyűlt össze a Megvédeni Európát nevű internetes közösségi kezdeményezésre, amely a csempészek elhagyott hajóit süllyesztené el, és dokumentálná, hogyan zajlik pontosan az együttműködés az emberkereskedők és a nemzetközi civil szervezetek között. A sajtóorgánumok túlnyomó többsége migránsellenesnek nevezi a kérdéshez alapvetően másként hozzáálló szervezetet és tagjait, akik hiába mondják, hogy munkájuk közben senkit nem hagynak a tengerbe veszni. Ám a magukat identitáriusoknak nevező fiatalok a kihalászott embereket nem az európai, hanem az afrikai partra vinnék.
Az olasz kormány próbálkozásainak nincs vége, Paolo Gentiloni kormányfő kétszázezer migránsnak adna ideiglenes uniós vízumot, így szabadulva meg tőlük. Matteo Renzi volt miniszterelnök pedig két hete azzal keltett figyelmet, hogy numerus clausus bevezetését követelte a migránsokkal szemben. Azt is felvetette, hogy EU-pénzeket is blokkolhatnának, és büntethetnék a befogadást elutasító tagországokat.
Az olasz tétlenkedés mellett, úgy tűnik, az uniós zászló alatti tengeri határvédelem is kudarcot vall. Egy brit parlamenti jelentésben az áll, hogy a 2015-ben indított Sophia nevű embermentő akció képtelen volt felülírni a csempészek üzleti modelljét – bár sikerült 450 lélekvesztőt megsemmisíteni és 110 csempészt őrizetbe venni. Az emberkereskedelem az elégtelen válaszlépések miatt továbbra is virágzik, egyre többen remélnek hasznot belőle. A hét végén két ukrán állampolgárt adott ki Málta Olaszországnak csempészet gyanújával.
