Atombomba és propaganda kell Észak-Korea ellen

Muszáj keményen fellépni a diktatúrával szemben a lapunknak nyilatkozó amerikai szakértő szerint.

Az Egyesült Államok arzenálja ezzel együtt finoman szólva is ütőképes: Trump 6800 robbanófej felett rendelkezik, míg a sorban következő harmadik nemzetnek, Franciaországnak csak háromszáz töltete van.

Phenjan és Washington üzenetváltása megtette hatását, a világ érzékenyen reagált a közleményekre. A USA Today Guamon forgatott riportot, amiből kiderült, a sziget kormányzója, Eddie Baza Calvo nyugtató szavai ellenére az emberek jelentős része kétségbe vonja, hogy az Egyesült Államok képes megvédeni őket egy észak-koreai támadástól.

Drámai reakció érkezett a fenyegetésnek elsők között kitett Japánból is, az Amerika és Észak-Korea közötti adok-kapok ugyanis épp a Nagaszakira mért nukleáris csapás 72. évfordulóján zajlott. Taue Tomihisza, a város polgármestere beszédében azt mondta: Nagaszakinak kell az utolsó helynek lennie, amelyre atombombát dobtak.

Az Egyesült Államok másik térségi szövetségese, Dél-Korea tegnap a védelmi képességeinek teljes átvizsgálását vetette fel. Mun Dzsein elnök elmondta, az országnak „győzedelmes, magabiztos” hadsereggel kell rendelkeznie. Eközben kezdeményezi az országában jelen lévő amerikai rakétavédelmi erők fokozását is. Az észak-koreai helyzetben érintett Kína ugyanakkor nyugalomra szólított fel: külügyminisztériumuk minden felet figyelmeztetett, hogy tartózkodjanak minden olyan megnyilvánulástól és lépéstől, amely súlyosbíthatja a válságot.

Amerikai erők a térségben

A kialakult feszült helyzet apropóján a Guardian brit napilap alaposabban megvizsgálta, mégis mekkora az amerikai katonai jelenlét Észak-Korea közelében. A Japánban állomásozó amerikai katonák száma napjainkban megközelíti a negyvenezret, közülük a legtöbben Okinava szigetén állomásoznak. Idén áprilisban a légierő több tucat helikoptert, harci és megfigyelő gépeket vonultatott fel erődemonstrációként a Kadena nevű légibázison. Kedden pedig a japánokkal közösen légi gyakorlatot tartottak, melyen két B–1 Lancer stratégiai nehézbombázó is részt vett, igaz, ezek a lap állításával szemben már jó ideje nem nukleáris hordozók. Japánban állomásozik a 7. flotta nagyjából 50-70 hajóval és tengeralattjáróval, 140 repülővel és körülbelül 20 ezer tengerésszel. Jokoszukában tartózkodik a USS Ronald Reagan nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó. Dél-Koreában 83 különböző helyszínen 23 ezer amerikai katona szolgálja az 1957-ben itt létrehozott amerikai erőket (USFK). Idén Áprilisban Washington Dél-Koreában állított fel egy végfázisú nagy magassági területvédelmi rakétarendszert (THAAD). Az amerikai hadsereg jóval kisebb erőkkel van jelen más dél-kelet-ázsiai országokban, a Fülöp-szigeteken, Szingapúrban és Thaiföldön, melyeknek infrastruktúráját is használhatja. Ami az Egyesült Államokhoz tartozó területeket illeti, a 885 négyzetkilométer kiterjedésű Guam 3400 kilométerre található Phenjantól, az itt állomásozó katonák száma 3831. Itt található az egyebek közt (nukleáris feladatra is képes) B–52-es nehézbombázóknak otthont adó Anderson légibázis. Végül, de nem utolsó sorban megemlíti a cikk Hawaiit is, ahol az amerikai haderő negyvenezer fővel van jelen, és itt van az Egyesült Államok Csendes-óceáni Parancsnokságának (PACOM) központja is. Illetékességi körzetébe tartozik körülbelül a Föld felszínének fele, kötelékében 375 ezer katonai személy és civil szolgál, haditechnikai eszköztárba pedig 200 hajó és több mint ezer légi jármű tartozik.

Douglas H. Paal, a Carnegie Nemzetközi Béke Alapítvány alelnöke szerint azonban mára bebizonyosodott: Washington csak drasztikus lépésekkel tudja megoldani a válságot. A korábban Ronald Reagan és George H. W. Bush nemzetbiztonsági tanácsadójaként dolgozó Paal lapunk megkeresésére elmondta: miközben a politikai elemzők elméletekkel dobálóznak, az észak-koreai kérdésben kemény stratégiát kell alkalmazni. – Ahhoz, hogy a viszonyok megváltozzanak, mindenekelőtt növelni kell az Egyesült Államok jelenlétét a térségben – mondta. A szakértő háromlépcsős stratégiát javasol az észak-koreai helyzet rendezésére, ezt a South China Morning Post című lapban publikálta is. Eszerint Kínát a jelenlegi politikájával az USA nem fogja együttműködésre bírni. Peking ugyanis többször jelezte, csak a Dél-Koreába, illetve a jövőben Japánba telepített THAAD típusú rakétaelhárító-rendszer leépítése esetén hajlandó nagyobb gazdasági nyomás alá helyezni Phenjant. Az első lecke tehát – véli Paal –, hogy Pekinggel éreztetni kell annak árát, ha nem hajlandó támogatni Washington céljait. A térségben ezért szerinte éppenséggel növelni kell az amerikai rakétavédelmi rendszerek jelenlétét, ezzel kényszeríteni Kínát az Észak-Korea elleni szankciók elfogadására. Ez ugyanakkor a szakértő szerint nem elegendő. Washingtonnak Dél-Koreába nem csak a védelmi rendszert, de taktikai atomfegyvereket is telepítenie kell. – Ez növelné az Egyesült Államok elrettentő erejét, ugyanakkor indokolatlanná tenné, hogy Tokió és Szöul folytassák saját atomprogramjukat – mondta Paal, aki szerint így az amerikai fegyverek valójában a térség biztonságát növelnék. A kelet-ázsiai helyzet ugyanis Európa hidegháborús időszakára hasonlít. – Amikor Ronald Reagan atomfegyvereket telepített Európában, az ellenzék példátlan támadást indított ellene – emlékezik vissza a szakértő. Hozzátette, a lépés később helyesnek bizonyult, a Szovjetunió ugyanis válaszul kivonta Kelet-Európából a nukleáris tölteteit.

Paal stratégiájának második lépcsője a diplomáciai csatornák bővítése. – Nem vagyok naiv, nem bízom ennek a sikerességében, de a lehetőséget nyitva kell tartani – mondja. Szerinte a hírszerzői közösségnek jól kiépült csatornái vannak az Egyesült Államok és szövetségesei, illetve Kína és Phenjan között, ezekre építve kell mélyíteni a kapcsolatokat. A harmadik lépcső pedig személyesen Kim Dzsongun nyomás alá helyezése. – Az amerikai kongresszus legutóbb hárommillió dollárt szavazott meg az észak-koreai emberek megszólítására – mondta Paal, aki kérdésünkre hozzátette, további ötmillió dollárból tartanak fenn az ázsiai diktatúrába sugárzó rádióadókat. Ez azonban szerinte nevetségesen alacsony összeg. – A phenjani rezsimet különböző fedett és kiberbiztonsági eszközökkel olyan helyzetbe kell hozni, hogy döntéseinek sokkal komolyabb következményei legyenek – tette hozzá a szakértő.