Atombomba és propaganda kell Észak-Korea ellen

Muszáj keményen fellépni a diktatúrával szemben a lapunknak nyilatkozó amerikai szakértő szerint.

Észak-Korea már nem csak nukleáris tesztrakétákkal és atomkísérletekkel fenyegetőzik, az ázsiai diktatúra szerdán egy konkrét célpontját is megnevezte. Az Egyesült Államok részét képező szigetet, Guamot támadná meg Phenjan a Koreai Néphadsereg egyik szóvivője szerint – számolt be az állami hírügynökség. A terv (vagy a fenyegetés) szerint a szigetre telepített Andersen Légibázisra dobnának bombát, miközben a 885 négyzetkilométer kiterjedésű földterületen kétszázezer amerikai állampolgár él. Ezzel párhuzamosan ráadásul egy másik észak-koreai katonai szóvivő elmondta: országa kész megelőző csapást végrehajtani, ha úgy látja, hogy az Egyesült Államok provokációra készül ellene.

Az észak-koreai médiában megszellőztetett terv csak egyike volt az elmúlt napok katasztrófa-forgatókönyveinek. Az atomhisztériát a Washington Post kedden közölt cikke indította el, amely az USA Védelmi Hírszerző Ügynökségének jelentéséről számolt be. A dokumentum szerint Észak-Korea harminc és hatvan közötti darabszámban állított elő kisméretű nukleáris robbanófejeket, nagyban megnövelve ezzel támadóerejét. Phenjan a hírt meglovagolva közölte tervét, az észak-koreaiak fenyegetésére pedig Donald Trump amerikai elnök a tőle megszokott stílusban reagált. Az éppen a New Jersey-i golfklubjában nyaraló Trump Twitter-üzeneteiben igyekezett túllicitálni Phenjant, az elnök az ázsiai diktatúrát már egybefüggő lángtengerként jelenítette meg. – Észak-Korea jobban teszi, ha többé nem fenyegeti az Egyesült Államokat. Olyan tűzzel játszik, amilyet a világ még nem látott – írta Trump. Nyomatékosítva korábbi fenyegetését, az Egyesült Államok elnöke ismét üzent. Emlékeztetett, hogy első elnöki rendeletében nukleáris arzenáljuk korszerűsítéséről és bővítéséről döntött, amely ennek köszönhetően „jelenleg erősebb, mint valaha”. Pár perccel később közzétett tweetjében pedig ennek kapcsán hozzátette: „Soha nem lesz olyan, hogy ne mi legyünk a legerősebb nemzet a világon!” A Washington Post cikke egyébként ezt nem támasztja alá, szerintük hétezer nukleáris robbanótöltettel Oroszország vezeti a listát.

Az Egyesült Államok arzenálja ezzel együtt finoman szólva is ütőképes: Trump 6800 robbanófej felett rendelkezik, míg a sorban következő harmadik nemzetnek, Franciaországnak csak háromszáz töltete van.

Phenjan és Washington üzenetváltása megtette hatását, a világ érzékenyen reagált a közleményekre. A USA Today Guamon forgatott riportot, amiből kiderült, a sziget kormányzója, Eddie Baza Calvo nyugtató szavai ellenére az emberek jelentős része kétségbe vonja, hogy az Egyesült Államok képes megvédeni őket egy észak-koreai támadástól.

Drámai reakció érkezett a fenyegetésnek elsők között kitett Japánból is, az Amerika és Észak-Korea közötti adok-kapok ugyanis épp a Nagaszakira mért nukleáris csapás 72. évfordulóján zajlott. Taue Tomihisza, a város polgármestere beszédében azt mondta: Nagaszakinak kell az utolsó helynek lennie, amelyre atombombát dobtak.

Az Egyesült Államok másik térségi szövetségese, Dél-Korea tegnap a védelmi képességeinek teljes átvizsgálását vetette fel. Mun Dzsein elnök elmondta, az országnak „győzedelmes, magabiztos” hadsereggel kell rendelkeznie. Eközben kezdeményezi az országában jelen lévő amerikai rakétavédelmi erők fokozását is. Az észak-koreai helyzetben érintett Kína ugyanakkor nyugalomra szólított fel: külügyminisztériumuk minden felet figyelmeztetett, hogy tartózkodjanak minden olyan megnyilvánulástól és lépéstől, amely súlyosbíthatja a válságot.

Amerikai erők a térségben

A kialakult feszült helyzet apropóján a Guardian brit napilap alaposabban megvizsgálta, mégis mekkora az amerikai katonai jelenlét Észak-Korea közelében. A Japánban állomásozó amerikai katonák száma napjainkban megközelíti a negyvenezret, közülük a legtöbben Okinava szigetén állomásoznak. Idén áprilisban a légierő több tucat helikoptert, harci és megfigyelő gépeket vonultatott fel erődemonstrációként a Kadena nevű légibázison. Kedden pedig a japánokkal közösen légi gyakorlatot tartottak, melyen két B–1 Lancer stratégiai nehézbombázó is részt vett, igaz, ezek a lap állításával szemben már jó ideje nem nukleáris hordozók. Japánban állomásozik a 7. flotta nagyjából 50-70 hajóval és tengeralattjáróval, 140 repülővel és körülbelül 20 ezer tengerésszel. Jokoszukában tartózkodik a USS Ronald Reagan nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó. Dél-Koreában 83 különböző helyszínen 23 ezer amerikai katona szolgálja az 1957-ben itt létrehozott amerikai erőket (USFK). Idén Áprilisban Washington Dél-Koreában állított fel egy végfázisú nagy magassági területvédelmi rakétarendszert (THAAD). Az amerikai hadsereg jóval kisebb erőkkel van jelen más dél-kelet-ázsiai országokban, a Fülöp-szigeteken, Szingapúrban és Thaiföldön, melyeknek infrastruktúráját is használhatja. Ami az Egyesült Államokhoz tartozó területeket illeti, a 885 négyzetkilométer kiterjedésű Guam 3400 kilométerre található Phenjantól, az itt állomásozó katonák száma 3831. Itt található az egyebek közt (nukleáris feladatra is képes) B–52-es nehézbombázóknak otthont adó Anderson légibázis. Végül, de nem utolsó sorban megemlíti a cikk Hawaiit is, ahol az amerikai haderő negyvenezer fővel van jelen, és itt van az Egyesült Államok Csendes-óceáni Parancsnokságának (PACOM) központja is. Illetékességi körzetébe tartozik körülbelül a Föld felszínének fele, kötelékében 375 ezer katonai személy és civil szolgál, haditechnikai eszköztárba pedig 200 hajó és több mint ezer légi jármű tartozik.

Douglas H. Paal, a Carnegie Nemzetközi Béke Alapítvány alelnöke szerint azonban mára bebizonyosodott: Washington csak drasztikus lépésekkel tudja megoldani a válságot. A korábban Ronald Reagan és George H. W. Bush nemzetbiztonsági tanácsadójaként dolgozó Paal lapunk megkeresésére elmondta: miközben a politikai elemzők elméletekkel dobálóznak, az észak-koreai kérdésben kemény stratégiát kell alkalmazni. – Ahhoz, hogy a viszonyok megváltozzanak, mindenekelőtt növelni kell az Egyesült Államok jelenlétét a térségben – mondta. A szakértő háromlépcsős stratégiát javasol az észak-koreai helyzet rendezésére, ezt a South China Morning Post című lapban publikálta is. Eszerint Kínát a jelenlegi politikájával az USA nem fogja együttműködésre bírni. Peking ugyanis többször jelezte, csak a Dél-Koreába, illetve a jövőben Japánba telepített THAAD típusú rakétaelhárító-rendszer leépítése esetén hajlandó nagyobb gazdasági nyomás alá helyezni Phenjant. Az első lecke tehát – véli Paal –, hogy Pekinggel éreztetni kell annak árát, ha nem hajlandó támogatni Washington céljait. A térségben ezért szerinte éppenséggel növelni kell az amerikai rakétavédelmi rendszerek jelenlétét, ezzel kényszeríteni Kínát az Észak-Korea elleni szankciók elfogadására. Ez ugyanakkor a szakértő szerint nem elegendő. Washingtonnak Dél-Koreába nem csak a védelmi rendszert, de taktikai atomfegyvereket is telepítenie kell. – Ez növelné az Egyesült Államok elrettentő erejét, ugyanakkor indokolatlanná tenné, hogy Tokió és Szöul folytassák saját atomprogramjukat – mondta Paal, aki szerint így az amerikai fegyverek valójában a térség biztonságát növelnék. A kelet-ázsiai helyzet ugyanis Európa hidegháborús időszakára hasonlít. – Amikor Ronald Reagan atomfegyvereket telepített Európában, az ellenzék példátlan támadást indított ellene – emlékezik vissza a szakértő. Hozzátette, a lépés később helyesnek bizonyult, a Szovjetunió ugyanis válaszul kivonta Kelet-Európából a nukleáris tölteteit.

Paal stratégiájának második lépcsője a diplomáciai csatornák bővítése. – Nem vagyok naiv, nem bízom ennek a sikerességében, de a lehetőséget nyitva kell tartani – mondja. Szerinte a hírszerzői közösségnek jól kiépült csatornái vannak az Egyesült Államok és szövetségesei, illetve Kína és Phenjan között, ezekre építve kell mélyíteni a kapcsolatokat. A harmadik lépcső pedig személyesen Kim Dzsongun nyomás alá helyezése. – Az amerikai kongresszus legutóbb hárommillió dollárt szavazott meg az észak-koreai emberek megszólítására – mondta Paal, aki kérdésünkre hozzátette, további ötmillió dollárból tartanak fenn az ázsiai diktatúrába sugárzó rádióadókat. Ez azonban szerinte nevetségesen alacsony összeg. – A phenjani rezsimet különböző fedett és kiberbiztonsági eszközökkel olyan helyzetbe kell hozni, hogy döntéseinek sokkal komolyabb következményei legyenek – tette hozzá a szakértő.