Más kérdés, hogy Sobotka áprilisban arról beszélt, a visegrádiak nem egyformák, Fico pedig nyár elején arról, hogy országa számára nem megfelelő élettér a V4. Egyre inkább úgy fest, hogy a V4 két táborra kezd szakadni, a szlovák–cseh párosra és a magyar–lengyel duóra. Jerzy Snopek budapesti lengyel nagykövet még a lengyel soros elnökség idején, áprilisban úgy fogalmazott, hogy a V4-ben sokszor túl sok a szlogen, a beszéd, de kevés a tényleges tett és eredmény. A szlovák–cseh páros alapvetően az EU-hoz, azon belül pedig Németországhoz húz, miközben a másik oldal, a V4-en belül túlsúlyba kerülő magyar–lengyel duó az EU kritikájában ért egyet leginkább. Igaz, utóbbi páros kapcsolatában is okozott gondokat, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő tavasszal nem a lengyel kormány jelöltjét támogatta az európai tanácsi választásokon. Mégis, a V4-eket „kisajátító” magyar és lengyel kormány tevékenységét nem nézik jó szemmel a csehek és a szlovákok, ezért is kerülhet előtérbe az S3.
Azért is meglepő, hogy a slavkovi háromszög tagjai augusztus második felében vendégül látják Macront, mert lapunk információi szerint a francia államfő a szeptemberi V4-csúcsra is hivatalos. Ezen a találkozón – amelyre a briteket is várja a magyar kormány – a keleti tagállamokból nyugatra érkező munkavállalók ügye lesz a fő megtárgyalandó kérdés, azaz nem teljesen fedi a csúcs a slavkoviak egyeztetésének témáit. A szeptemberi, budapesti csúcs azért is lehet kulcsfontosságú, mert októberben taglalják Brüsszelben azt a tanácsi irányelvjavaslatot, amely a „a kelet-európai szociális dömpinggel” és „a kiküldött munkavállalókkal” szembeni fellépést ígért. Ráadásul Macron a májusi elnökválasztás előtti kampányban arról beszélt, szívesen látna olyan szankciókat, amelyek az európai alapértékeket be nem tartó tagállamokat sújtanák. Vannak tehát olyan pontok, amelyekben érdemes lenne közelíteni a V4-ek és az unió egyik vezető tagállama (valamint a brexittel az EU-t elhagyó britek) álláspontjait.
