Borítja a lapokat a német autólobbi

Kartelleztek a gyártók, hogy elkerülhessék a munkaerőt fenyegető technológiai újításokat.

A német autóipar közvetlenül 800 ezer embernek ad munkát. A beszállítókkal együtt másfél millió munkahely függ közvetve a német autógyárak sikerétől. E cégek az exportcsodából is kiveszik a részüket: a Németországban gyártott kocsik több mint kétharmada a világpiacra készül. Európa egyetlen gazdasága sem épül annyira erre a szektorra, mint Németországé. A német politika ezért sokkal többet elnézett, mint ami indokolt és jogszerű lenne. Nyáron ennek kapcsán robbant rögtön két bomba is, ami hosszú távon nem csak a német autóipar, de a politikusok jövőjét is megváltoztathatja.

Először is az Európai Bizottság mellett számos német város is szigorúbban akar fellépni az autógyárak és vásárlók körében még mindig felettébb kedvelt dízelmotorral működő járművek ellen. Stuttgart lehet az első, amely teljesen kitiltaná az ilyen kocsikat. Ez nem csupán az cégeket, de a dízeljárművet használó választópolgárokat is keményen érintő fenyegetettség.

A környezetszennyező dízelmotor mellett korábban csak a bevándorlóellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt állt ki. A Zöldek viszont, akik eddig az ötszázalékos küszöb körül botladoztak, azt remélik, hogy a témával ismét több figyelem fordul majd az ökológiai témák felé. A párt húsz éve következetesen bírálja a német autóipart, amiért túlságosan konzervatív, és nem eléggé innovatív. Ráadásul számos esetben kiderült: csaltak a dízelmotorok értékelésénél, és a valóságosnál alacsonyabb környezetszennyező kibocsátási értékeket adtak meg. Legutóbb a Porsche Cayenne nem ment át a teszten. Az Egyesült Államokban ezért folyik már régóta eljárás több német autóipari cég ellen. Donald Trump pedig erre építve akarná korlátozni az importot, ami halálos ítélettel érne fel a gyártók számára. A balliberális Die Zeit hetilap azt állítja: a szaporodó dízelbotrányok annak köszönhetőek, hogy a Zöldek 2005 óta nem részei a berlini kormányoknak. Az azóta kormányzó pártok ugyanis az autóipar elvárásait nem alakítani, hanem kiszolgálni akarták. A szociáldemokraták (SPD) hatalmas munkaadókat látnak bennük, akiket ezért sem szabad nagyon megingatni. Ráadásul az autóiparban erős IG Metall szakszervezet az SPD legfontosabb szövetségese. Az IG Metall is abban volt érdekelt, hogy ne legyen ökológiai újítás, mert munkahelyek megszűnésétől tartottak.

Mindettől függetlenül tény: a müncheni Ifo Intézet kutatása szerint a német autóipari munkahelyek akár fele olyan technológiákhoz kapcsolódik, amelyeknek egy ökológiai váltás után egyre kevesebb jövőjük lehet. A kereszténydemokraták (CDU) és a liberálisok (FDP) sem akarták az autóipart bolygatni, már csak az érintett cégektől kapott választási támogatások miatt is lekötelezettek voltak. Számos politikusuk dolgozik lobbistaként, vagy kap hatalmas fizetéseket autógyárak felügyelőbizottsági tagjaként.

Júliusban aztán egy másik botrány is megtépázta az autóipar tekintélyét. A balliberális Der Spiegel hetilap feltárta, miként kartellezett évtizedek óta a vezető öt német autóipari cég, a Mercedes, a BMW, a Volkswagen, az Audi és a Porsche. Miközben a verseny látszatát keltették, egymás között illegális megállapodásokat kötöttek. A cél: a gyártási költségek lenyomása és a technológiai újítások elkerülése. A dízelmotorok kibocsátási értékeinek meghamisítását is közösen döntötték el.

Azóta kiderült, hogy az állami versenyjogi szervek is tudtak a kartellezésről, de szemet hunytak fölötte. Ez pedig már a német jogállamba vetett hitet ingathatja meg sokaknál. A berlini kormánynak gyorsan kell cselekednie, elvégre szeptemberben parlamenti választások jönnek.