Kínában hagyományos üdvözlési forma, hogy a férfiak egymás hasát paskolják meg. A baráti gesztusnak összetett jelentése van. Részben célzás a látványos anyagi jólétre, másrészt, éppúgy, mint Nyugaton, a ruha alatt kerekedő has a korral járó elkényelmesedés jele is. Ezért bár a haspaskolás egyértelműen baráti gesztus, lényegében egymás szekálásáról szól.
Mégis, a jólétet szimbolizáló nagy has tekintélyt kölcsönöz, ezért arra a kínai ember hagyományosan büszke. A mai napig látni az utcán pólójukat feltűrt férfiakat, akik kidüllesztik „idomaikat”, a pocakot birtokosa sokatmondóan csapkodja egy-egy vita hevében. Kérdés, hogy e tradíció megváltozik-e majd, ugyanis a XXI. századra kiteljesedett globalizáció és robbanásszerű anyagi jólét nem várt társadalmi problémákat generált. A fiatalok ízlését a globális konzumkultúra diktálja, a nagy hasú férfiak így kimentek a divatból. Ez nemcsak a városi, középosztálybeli fiatalok külsején látszik meg, hanem a sport- és táplálékkiegészítő-ipar statisztikái is új trendekről árulkodnak. A Financial Times idei cikkében számolt be arról, hogy 2008 óta megduplázódott az eladott fitneszterembérletek száma, sportruházatokból pedig 11 százalékkal többet adtak el tavaly, mint 2015-ben. A jogilag hézagosan szabályozott táplálékkiegészítők terén pedig Kína jelenleg az Egyesült Államok után a második legnagyobb piac.
A kínai néplélek ugyanakkor nem heverte ki a múlt pusztító éhínségeit. Kifejezetten él a köztudatban például a XX. század legsúlyosabb, 1958 és 1961 közötti időszaka, amikor legalább 15 millió ember halt éhen. Érthető, hogy a jólét megrészegítette a társadalmat, az ételfogyasztás ezért drasztikus növekedésnek indult. Leglátványosabban a múlt klasszikus hiányterméke, a hús utáni igény nőtt meg. Egy év alatt átlagosan 63 kilogrammot fogyaszt el belőle egy kínai ember, ez a szám 1982-ben csupán 13 kilogramm volt. A népköztársaságban a húsfogyasztás ökológiai lábnyoma a Kommunista Pártot is aggasztani kezdte, ezért tavaly programot indított visszafogására, a vezetés 2030-ig 50 százalékkal csökkentené a mértékét. Látszólag semmi nem szabja azonban gátját a gyorséttermek terjeszkedésének. A McDonald’s a múlt héten jelentette be, hogy csaknem megduplázza üzleteinek számát Kínában, a most működő 2500 gyorsétterem mellé további 2000-et nyit majd. Az amerikai cég a kisebb városokat célozza meg, ezzel a tervek szerint a következő öt évben két számjegyű növekedést biztosítanak.
A nagy jólét kárvallottjai pedig a gyermekek, az éhínséget átélt szülők az ő kéréseikre többségében nem mondanak nemet. Így nem meglepő, hogy a fiatalok körében akad a legtöbb kövér: idén nyáron megjelent egy felmérés, miszerint Kínában 15 millió 18 év alatti fiatal tartozik az elhízottak körébe (a felnőttek közül pedig mintegy 57 millióan). A seattle-i Washington Egyetem 195 országban vizsgálta a jelenséget 1980 és 2015 között, megállapították, hogy az érintett országokban inkább a rossz minőségű étel és a nem megfelelő életmód, semmint a nagy étkezések okozzák a gyerekek tömeges elhízását. A Pekingi Egyetem is vizsgálódott a témában, és a júniusban megjelent eredményeik azt mutatták, hogy míg 1985-ben a 7 évesnél idősebb diákok 2,1 százaléka volt túlsúlyos, ez a szám 2014-re 12,2 százalékra nőtt, 2030-ra pedig elérheti a 28 százalékot.
Sok szülő Kínában a problémát edzőtáborokkal kezeli. Az úgynevezett bootcampek népszerűek, de drágák. A South China Morning Post riportjában írták meg, hogy 28 ezer jüant (1 millió 87 ezer forintot) fizetnek a szülők – igaz, az ár két hónapon át napi kétszeri-háromszori testmozgást és szigorú diétát tartalmaz. A cél, hogy a gyerekek testsúlyuk 2 százalékát adják le hetente.
Kínában azonban nemcsak a kövér gyerekeket dugják edző- vagy más táborokba, hanem a jólét másik kórtünetét, az internetfüggőséget is így kezelik. Az országban 2008 óta regisztrált mentális betegségnek számít az internetfüggőség, a hírek szerint mintegy 24 millió embert érinthet. A drasztikus mentális és pszichés kezelésekbe a napokban egy 18 éves fiú halt bele, esete nem egyedülálló. A korábban történt számos tragédia ellenére a szintén hatalmas összegű részvételi díjat egyre több szülő fizeti ki gyerekének kezelésére.
