Meglepő javaslattal állt elő hétfőn Ivica Dacic szerb külügyminiszter a Blic nevű napilapban megjelent írásában. A szocialista politikus ebben kifejtette: Koszovó felosztása az albánok és a szerbek között hosszú távú megoldást jelenthetne a Belgrád és Pristina között évek óta fennálló konfliktusokra. Mindennek keretében különleges státust kellene biztosítani a koszovói szerb templomoknak és kolostoroknak, valamint létre kellene hozni a koszovói szerb kisebbségi önkormányzatok közösségét, amiről négy éve egyezett meg a két fél Brüsszelben. Ugyan Dacic már korábban felvetette Koszovó megosztásának ötletét – sőt, néhány éve még egy területcserébe is belement volna, amelyben Szerbia a szerbség által lakott koszovói területekért albánok által lakott dél-szerbiai községeket adott volna Koszovónak –, a mostani javaslatra akkor került sor, amikor Szerbiában a leggyakoribb beszédtéma az alkotmány által autonóm tartománynak deklarált terület jövője.
Aleksandar Vucic köztársasági elnök a Blic múlt heti számában megjelent, nemzeti konzultáció szükségességéről szóló írásában úgy fogalmazott: Szerbiának meg kell oldania a Koszovóval fenntartott viszonyt annak érdekében, hogy ezt a terhet a jövő nemzedékeinek ne kelljen tovább cipelniük, és Szerbia is tovább tudjon lépni. „Itt az ideje, hogy nemzetként felhagyjunk azzal, hogy struccként a homokba dugjuk a fejünket, próbáljunk meg végre realisták lenni, ne engedjük meg magunknak azt, hogy elveszítsük vagy átadjuk másnak, amink van, de ne is várjuk, hogy az ölünkbe hulljon az, amit már rég elveszítettünk” – fogalmazott a szerb elnök, azonban akkor még nem fogalmazott meg konkrét megoldási tervet a hosszú évek óta fennálló problémára. Egy svájci lapnak azonban hétfőn már meglebegtette a kompromisszum lehetőségét, mikor úgy fogalmazott, ha a két fél nem hajlandó arra, hogy veszítsen valamit, a konfliktus örökké fog tartani, ami mindét oldalnak árt.
Ugyan a szerb kormánypártok kezdeményezése látszólag előremutató, igen valószínű, hogy ezzel elkéstek. 2011-ben – három évvel azután, hogy a tartomány egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától – népszavazást rendeztek, melyből kiderült, hogy Koszovó 1,74 milliós lakosságából mindössze 25 ezren vallották magukat szerbnek, vagyis a szerbség aránya 1,5 százalék alá esett. Ugyan egy 2002-es becslés szerint még 4 százalékra volt tehető ez az arány, a szerb politikai elit nem sietett a probléma rendezésével, így az ország 2006-os alkotmánya is Szerbia szerves részeként határozta meg a tartományt.
Nehezíti a megoldást, hogy ma még a szerb kormánypártok sem egységesek Koszovó jövőjét illetően. Míg a szocialisták a felosztást tartják ideális megoldásnak, Aleksandar Vulin védelmi miniszter leszögezte, hogy Belgrád nem készül Pristina önállóságának elismerésére. Lapunk kíváncsi volt a szerb kormány gerincét adó Szerb Haladó Párt véleményére is, melynek parlamenti képviselője, Ljubisa Stojmirovic, a külügyi bizottság tagja elmondta: mind az Európai Uniónak, mind pedig másoknak meg kell érteniük, hogy Szerbia nem fog lemondani Koszovóról, és sosem fog beleegyezni abba, hogy Koszovó önálló állam legyen. Hozzátette: legfeljebb abba mennének bele, hogy Koszovó a jövőben szélesebb autonómiát kapjon.
Felkerestük a Belgrádi Egyetem Politikatudományi Karának oktatóját, Boban Stojanovicot is, aki úgy látja, hogy Dacic ötlete lehetne az egyetlen megoldás, amit végső esetben mindkét fél elfogadhatna. Azonban kérdés, hogy nem késett-e el ezzel a szerb külügyér. „Nekem úgy tűnik, hogy igen, elkésett, mert erről még a 2000-es évek elején kellett volna tárgyalni” – mondta Stojanovic. Szerinte 2008 után, vagyis Koszovó függetlenségének kikiáltását követően, illetve azután, hogy az elmúlt években számos kérdésben megegyezett Belgrád Pristinával, Koszovónak már nem áll érdekében erről egyezkedni. A politológus kiemelte: a mostani felvetés akkor válna igazán fontossá, ha a külső tényezők reális megoldásként látnák Koszovó felosztásának lehetőségét.
