A választáson egyszerre döntenek az önkormányzatok összetételéről és az elnök személyéről is. Utóbbi versenyben több jelölt is van, de kettő igazán esélyes: Uhuru Kenyatta jelenlegi elnök, valamint egy korábbi miniszterelnök, Raila Odinga – a felmérések szerint fej-fej mellett állnak. Itt is akadnak gondok: múlt hétvégén letartóztattak és kiutasítottak egy amerikai és egy kanadai állampolgárt, akik Odinga kampányán dolgoztak. A mostani eljárás tisztaságát megkérdőjelezi az, hogy egy független vizsgálat szerint a választási bizottság több mint egymillió olyan kenyait vett fel a választói névjegyzékbe, akik már elhunytak. Maga Odinga is arra mutatott rá: csak akkor veszíthet, ha Kenyatta elcsalja a választást.
A fentiek is jól illusztrálják, hogy a gyarmati uralom alól több mint fél évszázada felszabadult szubszaharai Afrika demokratizálódása nem zökkenőmentes. A Freedom House 2016-os jelentése szerint mindössze tíz szubszaharai afrikai állam számított szabad demokráciának, 18 részben szabad demokráciának (köztük Kenya), 19 pedig nem szabad demokráciának (köztük Ruanda). A washingtoni Brookings Intézet 2017-es, Afrikára vonatkozó előrejelzése szerint a világszerte csökkenő biztonságérzetet a felhasználhatják az afrikai vezetők arra, hogy korlátozzák a szabad mozgást és a szólásszabadságot. Alemayehu G. Mariam politikatudós még 2010-ből származó megállapítása szerint az afrikai választópolgárok elsősorban a megélhetésük miatt aggódnak, csak második szempont számukra, hogy mennyire érvényesülnek a szabadságjogaik.
