Lazulnak a brit koronára erősített ékkövek

Ausztráliában kiújult a vita a köztársasággá válásról. Az anyaországban is sokan kritizálják a monarchiát.

Bill Shorten, az ausztrál Munkáspárt vezetője a minap megígérte: amennyiben megnyerik a következő választást, újabb népszavazást tartanak a szigetországban arról, hogy továbbra is a brit korona fennhatósága alatt maradjanak-e. „Támogatja-e, hogy Ausztrália köztársaság legyen ausztrál államfővel?” – ezt az eldöntendő kérdést tenné fel a jelenlegi ellenzéki vezető a választópolgároknak, és minisztert is kinevezne az ügy kezelésére. Egy második referendummal pedig arról dönthetne Ausztrália, hogy saját államfőjét milyen úton válasszák meg.

A munkáspárti terv nagyban egyezik az Ausztrál Republikánus Mozgalom által meghatározott menetrenddel. A kérdéskör nem új keletű témája az ausztrál belpolitikának. Az egykori börtönsziget más államokkal, például Új-Zélanddal egyetemben 1931-ben kezdte lerázni a brit béklyót, amikor a westminsteri statútum domíniumnak nyilvánította ezen területeket. Ekkor váltak független állammá, de a brit korona fennhatósága alatt működtek. Az 1986-os Australia Act nevű törvény a maradék kapcsolatokat is felszámolta a brit parlamenttel, de az államfő a brit uralkodó maradt, akinek jogait az általa delegált főkormányzó gyakorolja.

Az államfői szerep alapvetően szimbolikus, ezért is zavarja az ausztrál republikánusokat.

A mozgalom és a Munkáspárt azért akarja most kettészedni az államforma és a köztársaságielnök-választás módjának kérdését, mert úgy hiszik, 1997-ben épp amiatt bukott el a függetlenségi népszavazás, mert egy szuszra akarták rendezni a kettőt. A húsz évvel ezelőtti népszavazáson a résztvevők 55 százaléka a monarchia mellett döntött. Ezután lekerült a téma a napirendről; az ausztrál republikánusok később nem nézték jó szemmel azt sem, hogy a jobboldali Tony Abbott személyében évekig egy megrögzött monarchista vezette az országot.

Végül 2015 szeptemberében Abbottot az Ausztráliában „szokványos” módon, párton belüli puccsal váltotta Malcolm Turnbull, aki maga köztársaságpárti, az előző referendum idején vezette is a mozgalmat. Akkor David Morris, a republikánus mozgalom egykori koordinációs igazgatója lapunknak úgy nyilatkozott, hogy mivel mindkét nagy politikai erő (a jobboldali liberális–nemzeti koalíció és a baloldali Munkáspárt) vezetése támogatja a köztársaság ügyét, felgyorsulhat a brit koronától való megszabadulás, „de így is lassú folyamat lesz”.

Turnbull maga azon az állásponton van, hogy II. Erzsébet uralkodásának végéig nem kellene bolygatni a kérdést, de a munkáspárti Bill Shorten nem ért egyet vele.

– Egyszerre szavazhatunk a köztársaságra és ismerhetjük el, hogy Vilmos herceg és Katalin hercegnő gyermekei aranyosak. Egyszerre szavazhatunk a köztársaságra, és tisztelhetjük Erzsébet királynőt

– mondta múlt szombati beszédében a politikus, aki szerint II. Erzsébet ugyanazzal a szeretettel és keggyel köszönne el Ausztráliától, mint a nemzetközösség brit koronától korábban megszabaduló tagjaitól. Szavai nyomán az ausztrál republikánusok felpörgették kampányukat, a közösségi médiában rendre szavaztatják követőiket, de az ország sajtójában is élénkebbé vált a vita a kérdésről.

A lelkesedés átterjedt a „szomszédos” Új-Zélandra is, ahol a republikánusok szintén próbálják a közbeszéd figyelmét ráirányítani a kérdésre. A Gyűrűk Ura és A hobbit című filmtrilógiák képsoraiból is ismert ország Ausztráliához hasonló kapcsolatot ápol a koronával, ugyanakkor váltak domíniummá, majd ugyancsak 1986-ban szakították meg a kapcsolatot a brit parlamenttel, de az államfőjük továbbra is az aktuális brit uralkodó.

Új-Zéland azonban eddig más utat választott a szimbolikus elszakadásra:

John Key konzervatív exminiszterelnök első körben a brit Union Jacket is tartalmazó lobogót cserélte volna le. Hosszú társadalmi vita előzte meg a kérdést, megszavaztatták a legkedveltebb zászlódizájnt, majd referendumon döntöttek arról, hogy lecseréljék-e rá a meglévő lobogót. A lakosság azonban végül nemet mondott a cserére a tavalyi népszavazáson, John Key pedig év végén – idő előtt – távozott posztjáról.

Az államforma ügye Új-Zélandon egyelőre nem kérdés, elkötelezettek a monarchia mellett. Angliában ugyanakkor szintén fel-felvetődik, hogy meg kellene „szabadulni” a királyi családtól. A Buckingham-palota felújítási költségei után egy Diana hercegnőről készült dokumentumfilm borzolja a kedélyeket a ködös Albionban. Károly herceg húsz évvel ezelőtt elhunyt felesége eddig nem publikált felvételeken beszél arról a filmben, hogy milyen nehéz a királyi család élete. Nem csoda, hogy a The Independent honlapján megjelent egy nagy sikerű cikk, amely azt taglalja, hogy fel kell számolni a monarchiát, nemcsak a nép, hanem a királyi család jólléte érdekében.

Mások a skót függetlenségi népszavazás környékén riogattak azzal, hogy ha az országrész kifarol a brit korona alól, azzal a királyság sorsa is veszélybe kerül. Ám Skócia nem lett független, ráadásul Theresa May konzervatív miniszterelnök is monarchistának látszik: olaszországi nyaralásán például büszkén énekelte egy szálloda bárjában a God Save The Queen kezdetű himnuszt.

Visszavonult a szókimondó herceg

Szerdán vett részt utolsó egyedül teljesítendő hivatalos programján, és visszavonult a nyilvános szerepléstől Fülöp, Edinburgh hercege. II. Erzsébet királynő 96 éves férje május elején jelentette be, hogy ősztől nem lép a nyilvánosság elé, végül ezt előrébb hozták egy hónappal. A herceget fia, Károly helyettesíti majd II. Erzsébet oldalán, de alkalmanként feltűnik majd ő maga is egy-egy eseményen.

Fülöp korábban többször is panaszkodott egészségi állapotára, a közelmúltban is volt kórházban. Bár a konzervatív The Daily Telegraph weblapján véletlenül élesítették a haláláról szóló hírt, egyelőre csak visszavonulása volt esedékes.

A Korfu szigetén a Schleswig-Holstein–Sonderburg–Glücksburg uralkodócsaládba görög és dán hercegként 1921-ben született Fülöp 1947-ben vette feleségül Erzsébetet, akiből később királynő lett. Az uralkodó mellett nyilvános eseményeken hatvanöt éven át szorgalmasan megjelenő Edinburgh hercege fanyar humoráról lett nevezetes.

Emlékezetes, mikor megkérdezte egy hölgytől, hogy ő akkor ő most nő-e; poénkodott indiai munkásokról; bennszülötteknek nevezte a skótokat; beszólt siketnek és Kínában tanuló brit diáknak; ok nélkül rettegett koaláktól; Reichskanzlernek (birodalmi kancellárnak) nevezte Helmut Kohlt; öngyilkos robbantóhoz hasonlított egy golyóálló mellényes katonanőt, és még sok más furcsaságot beszélt.

Sokan „nemzeti kincsnek” tartották nyilván ami a szívemen, az a számon mentalitása miatt, mások inkább hímsovinisztának és rasszistának bélyegezték. Diana hercegnő egyszer azt mondta, Károly hercegnek azért volt viszonya Camillával, mert Fülöp herceg „engedélyezte” neki.

Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy sikeres karriert épített a brit haditengerészetnél, részt vett a második világháborúban is. Utolsó nyilvános szereplésén is a királyi tengerészgyalogosok díszszemléjén vett részt. Pilótának is tanult, helikoptert is vezethetett, 1959-től pedig magánrepülőgépeket is. 1971-ig rendszeresen lovaspólózott. Szerteágazó érdeklődéséből fakadóan több mint 780 civil szervezetnél vállalt valamilyen pozíciót vagy munkát, ezeket visszavonulása után is megtartja. (F. B.)