Nem volt egyszerű, de sikerült: többhetes tárgyalássorozat után, múlt hét pénteken Olaszországban végre megszületett az a magatartási kódex, melynek célja, hogy szabályozza a Földközi-tengeren a migránsok mentésével foglalkozó civil szervezetek (NGO) tevékenységét. A Marco Minniti belügyminiszter nevével fémjelzett, 13 pontos dokumentum azonban a jelek szerint nem nyerte el az NGO-k tetszését – szinte alig akad közülük, amelyik hajlandó aláírni.
De mit is tartalmaz a kódex?
Ez utóbbira azért van elvileg szükség, hogy az embercsempészek ne tudják újra eladni vagy használni ezeket, ugyanakkor kérdéseket vet föl, vajon az eszközök lefoglalása mennyire ezeknek a szervezeteknek a kompetenciája.
Mindenesetre a kódextől az olasz belügyminiszter azt várja, hogy átláthatóbb lesz a civil szervezetek munkája, és akár a migránsáradat is csökkenhet, ha kevesebb a némelyek által vélt összejátszás az embercsempészekkel. Ugyanakkor az NGO-k fölháborodásukat fejezték ki. Úgy érzik ugyanis, hogy a kódex révén ők váltak a migránskatasztrófa bűnbakjaivá, és sokan úgy döntöttek – még olyan nagynevű szervezetek is, mint az Orvosok Határok Nélkül (MSF) –, hogy nem írják alá. Erre válaszképpen a belügyminiszter fenyegetőzni kezdett. Leszögezte, hogy azok a civil szervezetek, amelyek nem írják alá a dokumentumot, nem folytathatják a tevékenységüket a Földközi-tengeren, sőt, akár ki is tilthatják onnan a hajóikat. A tárcavezető szavai azonban már nemcsak a civilek, hanem több politikustársa rosszallásával is találkoztak. Először az MSF jelentette ki, hogy „nem törvényről van szó, így ilyen egyoldalú kódex alapján nem törvényes, ha bármit is tennének ellenük”. De a Gentiloni-kormány közlekedési minisztere, Graziano Delrio is úgy fogalmazott: „Ha életek mentéséről van szó, a legközelebbi hajónak kell odaérnie, minden szervezetre szükség van, nem lehet kizárni egy segítőerőt, mert nem írt alá egy viselkedési kódexet”. Sokan erre a közlekedési minisztert kezdték el bírálni, mondván, csak az embercsempészeket védi.