Nem volt egyszerű, de sikerült: többhetes tárgyalássorozat után, múlt hét pénteken Olaszországban végre megszületett az a magatartási kódex, melynek célja, hogy szabályozza a Földközi-tengeren a migránsok mentésével foglalkozó civil szervezetek (NGO) tevékenységét. A Marco Minniti belügyminiszter nevével fémjelzett, 13 pontos dokumentum azonban a jelek szerint nem nyerte el az NGO-k tetszését – szinte alig akad közülük, amelyik hajlandó aláírni.
De mit is tartalmaz a kódex?
Ez utóbbira azért van elvileg szükség, hogy az embercsempészek ne tudják újra eladni vagy használni ezeket, ugyanakkor kérdéseket vet föl, vajon az eszközök lefoglalása mennyire ezeknek a szervezeteknek a kompetenciája.
Mindenesetre a kódextől az olasz belügyminiszter azt várja, hogy átláthatóbb lesz a civil szervezetek munkája, és akár a migránsáradat is csökkenhet, ha kevesebb a némelyek által vélt összejátszás az embercsempészekkel. Ugyanakkor az NGO-k fölháborodásukat fejezték ki. Úgy érzik ugyanis, hogy a kódex révén ők váltak a migránskatasztrófa bűnbakjaivá, és sokan úgy döntöttek – még olyan nagynevű szervezetek is, mint az Orvosok Határok Nélkül (MSF) –, hogy nem írják alá. Erre válaszképpen a belügyminiszter fenyegetőzni kezdett. Leszögezte, hogy azok a civil szervezetek, amelyek nem írják alá a dokumentumot, nem folytathatják a tevékenységüket a Földközi-tengeren, sőt, akár ki is tilthatják onnan a hajóikat. A tárcavezető szavai azonban már nemcsak a civilek, hanem több politikustársa rosszallásával is találkoztak. Először az MSF jelentette ki, hogy „nem törvényről van szó, így ilyen egyoldalú kódex alapján nem törvényes, ha bármit is tennének ellenük”. De a Gentiloni-kormány közlekedési minisztere, Graziano Delrio is úgy fogalmazott: „Ha életek mentéséről van szó, a legközelebbi hajónak kell odaérnie, minden szervezetre szükség van, nem lehet kizárni egy segítőerőt, mert nem írt alá egy viselkedési kódexet”. Sokan erre a közlekedési minisztert kezdték el bírálni, mondván, csak az embercsempészeket védi.
Bár Minniti kilenc civil szervezet közreműködésével próbálta megírni a kódexet, végül eddig csak a Save the Children, a Moas, a Sea-Eye és a Proactiva Open Arms volt hajlandó aláírni. Megpróbáltuk kideríteni, valójában mit nehezményeznek a civil szervezetek? Sokuk tevékenysége a szabályoknak már eleve megfelelt, mégis van a kódexben olyan rész, amit különösen kifogásoltak némelyek. Például hogy a civil szervezeteknek hozzá kell járulniuk, hogy a rendőrség vagy a katonaság fegyveresei a hajójukra lépjenek – ez az NGO-k szerint kifejezetten a céljaikkal ellenkező eredményt érhet el. – Nem szeretnénk fegyvert a fedélzeten, mert az egyszer akár el is sülhet. Mi egy civil szervezet vagyunk, nem rendfenntartó egység – nyilatkozta lapunknak az MSF egyik aktivistája. – Bele kell gondolnunk, hogy nagyon sok migráns iszonyú körülmények közepette, terror elől menekülve érkezik a csónakokra; ha ott is fegyverekkel találkoznak, nem fognak bízni bennünk, ami nagyobb tragédiákhoz vezethet – tette hozzá.
A német Jugend Rettet részéről sem írják alá a kódexet. Annak ugyanis szerintük csak akkor volna értelme, ha segítené munkájukat, és jobban megvédené aktivistáikat. Ez azonban nem teljesül: miközben sokat kérnek az NGO-któl, keveset tesznek értük.
Egyelőre tehát nincs megbékélés, annál több a botrány a migránsmentő szervezetek körül. A legutóbbi a spanyol Proactiva Open Armst érinti, mely egyébként időközben aláírta a 13 pontot. A szervezet Grande Azzurra nevű hajójával három menekültet mentett ki a nemzetközi vizekről, de a líbiai parti őrség figyelmeztető lövéseket adott le, amikor a közelükbe értek. A hajó elment Lampedusa szigetére, de mivel akkor még nem írták alá a kódexet, onnan kiutasították. Ekkor átmentek Máltára, de ott sem fogadták be őket, mert Málta szerint Lampedusa fennhatósága alá tartozott az intézkedés. Az eredmény: napok óta Málta partjainál várakozik egy mentőhajó, fedélzetén három menekülttel.
