– Christian Kern osztrák kancellár nemrég felvetette: csak az uniós támogatások megvonásával lehet Magyarországon és Lengyelországban politikai változást elérni. Így látják ezt Berlinben is?
– Az Európai Unió nem céltalanul támogatja a fejletlenebb régiókat. Közös célunk, hogy közelítsük egymáshoz az európai polgárok életszínvonalát. Ha azonban egyes tagállamokban a jogállami elveket megkérdőjelezik, felmerülhet a kérdés, mennyiben érzik ezen országok elkötelezve magukat az EU iránt. Emmanuel Macron francia elnöknek igaza van, amikor azt mondja: az EU nem szupermarket. Az alapvető értékek pontosan meg vannak határozva a lisszaboni szerződésben, és e téren nem lehet válogatni. Éppen ezért helyes, ha az Európai Bizottság megvizsgálja, hogy az EU-s fejlesztési pénzek kifizetését lehet-e az EU-s alapértékek betartásához kapcsolni.
– És lehessen?
– Az Európai Unió nem kormányokat, hanem polgárokat támogat. Ha pénzt vonunk meg, azzal nem csak kormányokat, de társadalmakat is sújtunk. Márpedig a magyarok és a lengyelek közül nagyon sokan érzik magukat európainak! Amúgy a kormányaik se tesznek másképp. Sem a budapesti, sem a varsói kormány nem akar például kilépni az EU-ból. Meg kell velük azonban értetnünk, hogy a szabályok, amelyeket amúgy mi magunk alkottunk, rájuk is kötelező érvényűek. Ami Európában történik, nem egy távoli Brüsszel akarata: nincs egyetlen olyan jogi aktus, amihez ne kellene a tagállami kormányok jóváhagyása is. Világossá kell ezért tennünk, hogy a demokrácia, a kisebbségvédelem, a szólásszabadság, az emberi jogok közösen elfogadott értékeink. Az Európai Unió nem lehet csupán egy belső piac.
– Mennyiben lehet egy olyan EU egységes, ahol különböző fejlettségű és mentalitású társadalmak élnek együtt? A jövő esetleg egy kisebb elitklubé?
– Az, hogy az ötszázmillió lakosú unióban különböző felfogások léteznek, nem különösebben meglepő. Valamennyi állam- és kormányfő azonban márciusban elkötelezte magát Rómában az európai integráció folytatása, mélyítése mellett. Természetesen egyes tagállamok között kialakulhat szorosabb együttműködés a közös célok érdekében. Egy ilyen szűkebb együttműködés értelme azonban nem a többi tagállam kirekesztése lenne. Egy esetleges szűkebb együttműködésnek is mindig nyitottnak kell maradnia azon tagállamok felé, amelyek hajlandók bátrabb döntésekre.
– Valéry Giscard d’Estaing egykori konzervatív francia államfő 2014-ben azt írta egy könyvében: a keleti bővítés hiba volt, ez bénította le az európai integrációt. Ön is így látja?
– Senki nem akarja elhallgatni, hogy valóban vannak véleménykülönbségek a régi és az új tagállamok között. De a keleti bővítés igenis történelmi lépés volt! Nem szabad elfelejtenünk, hogy az új tagállamok többsége még eléggé friss demokrácia, folyamatosan alakuló pártrendszerrel, formálódó civil szférával. És hiába minden vita, számos területen kiválóan tudunk együttműködni. Főleg a személyes szinten működik jól az eszmecsere. Megint csak azt tudom mondani: ne csak a kormányaik felől közelítsünk a keleti tagállamokhoz.
– A régi és az új tagállamok között jelentős a különbség az Oroszországhoz való viszony megítélésben. Miközben számos kelet-európai fenyegetést lát Moszkvában, az ön pártja, az SPD hagyományosan jóban van az oroszokkal.
– Az Oroszország elleni szankciók nem válhatnak öncélúvá. De amíg a szankciók oka, mármint a Krím-félsziget nemzetközi jogot sértő megszállása fennáll, a szankciókat sem vonhatjuk vissza. E téren a német és az európai politikának egységet kell mutatnia.
– A szociáldemokraták (SPD) ma Angela Merkel kereszténydemokratáival (CDU–CSU) kormányoznak együtt. Miben különbözik egyáltalán az önök EU-politikája?
– A CDU-nál még mindig sokan nem látták be: csak egységes Európaként van esélyünk arra, hogy a globalizációt ne elszenvedjük, hanem alakítani is tudjuk. Az SPD az adópolitika terén is egyértelműen más véleményen van, mint a CDU. Be kell fejezni a pusztító adóversenyt! Mindannyiunknak árt, ha a tagállamok egymást licitálják alul az adópolitikában. A CDU-val szemben mi a megszorítások politikáját sem tartjuk elfogadhatónak. Nem lehet a végsőkig spóroltatni Európát! A CDU mégis csupán annyit mond: maradjon minden úgy, mint eddig. Mi ennél azért ambiciózusabbak vagyunk.
– Van még egyáltalán kedve Angela Merkel alatt Európával foglalkozni?
– Főleg egy Martin Schulz vezette kormányban lenne hozzá kedvem.
