Bár Pietro Parolin bíboros, a Vatikán külügyminiszteri minőségben működő csúcsdiplomatája az olasz Corriere della Serának a minap úgy fogalmazott, közelgő moszkvai útjának nem célja Ferenc pápa esetleges látogatásának előkészítése. Hozzátette: örülne, ha tárgyalásai mégis ezt segítenék elő. Katolikus pápa hivatalos minőségében még soha nem járt a pravoszláv világ modern kori központjában, Moszkvában, a bíboros sokat sejtető megnyilatkozását ezért is értelmezi úgy a közvélemény, hogy az argentin pápának föltett szándéka egy oroszországi út. A bíboros azonban az MTI kérdésére kedden gyorsan szertefoszlatta az ezirányú találgatásokat, miután közölte, sem konkrét kérdésekről, sem a pápa látogatásáról nem tárgyalt. Azt ugyanakkor elismerte, hogy Ferenc pápa és Kirill pátriárka találkozója, de Szent Miklós (Bariban őrzött) ereklyéinek oroszországi utaztatása is fontos volt, láthatóan pozitív dinamikát indított el. – Minden oldal részéről megvan az akarat az út folytatására, illetve egyéb olyan pozitív jelzések és gesztusok megtételére, amelyek ezt az utat megszilárdíthatják - jelentette ki a bíboros-államtitkár, a saját moszkvai látogatását is a kedvező jelek közé sorolva.
Parolin bíboros többek között Kirill ortodox pátriárkával, Vlagyimir Putyin elnökkel és Szergej Lavrov külügyminiszterrel találkozik hétfőn kezdődött és csütörtökig tartó látogatásán, amelyen a fő téma az ökumenikus párbeszéd elmélyítése, a közös cselekvési pontok megtalálása. De talán ennél is fontosabb az a szándék, hogy a Vatikán stratégiai támogatást ajánlhat föl az orosz világi és egyházi hatalomnak a közel-keleti rendezés támogatására. Így épp elég tekintélyes módon jelezheti a Vatikán, hogy nagyhatalomként képes mozogni a diplomáciai nagyszínpadon. Bár Ferenc pápa már 2013-ban, röviddel megválasztása után letette névjegyét a nagyok világában, hiszen fogadta Vlagyimir Putyint, akivel megígértette, hogy az ukrajnai békétlenséget a párbeszéd légkörének megteremtésével mihamarabb föl kell számolni.
Ebben az évben, a szíriai lázadókon elkövetett gáztámadás után kemény hangú fellépéssel sürgette a harcoló feleket, hogy nézzenek magukba, és sürgősen fejezzék be a biokémiai fegyverek használatát. Ezt a fellépést sokan Basár al-Aszad melletti kiállásként értelmezték. A pápa egyébként rengeteg alkalommal ítélte el a vérontást, a szíriai konfliktust a titkos érdekek, a fegyverkereskedelem háborújának nevezve. Aztán nem egészen két év múlva, 2015 nyarán ismételte meg vatikáni útját Putyin, és a témák mit sem változtak: Ukrajna és Szíria. A mostani találkozót követően is a közös pontokra helyezték a hangsúlyt. A Parolinnal tartott közös sajtótájékoztatón Lavrov egyebek között kijelentette, hogy Oroszország és a Vatikán közös álláspontot képvisel a terrorizmus kérdésben, valamint abban, hogy politikai eszközökkel kell megoldást találni az észak-afrikai és a közel-keleti térség válságaira. Az orosz diplomáciai vezetője nagyrabecsülését fejezte ki a Vatikánnak a szíriai rendezést célzó asztanai tárgyalássorozat és a minszki folyamat támogatásáért.
Parolin bíboros a TASZSZ orosz hírügynökségnek az út előtt adott vasárnapi interjújában kiemelte, a terrorizmus elleni föllépést nem diktálhatja ilyen vagy olyan politikai érdek, hosszú távú megoldást kell választani, elkerülve, hogy a beavatkozás egyre nagyobb erőszakot szüljön. Elemzők rámutatnak, hogy Putyin kétszeri vatikáni látogatása és Parolin bíboros mostani moszkvai útja egyaránt azt a képet erősíti Oroszországról a világban, hogy a szankciókkal sújtott hatalom valójában nincs elzárva a világtól, mert a hagyományos keresztény értékek letéteményese és védelmezője egy egyre átláthatatlanabb globális színtéren. Erre ráadásul a Vatikán azzal is ráerősíthet, hogy megnyitja az 1054-es nagy egyházszakadás témáját, illetve a nyugati katolicizmus és a keleti pravoszláv egyház újbóli egyesítésének kérdését, ezzel adva kellő súlyt Moszkvának.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy szintén Ferenc pápasága alatt tartották meg tavaly februárban Kubában a katolikus egyházfő és az orosz pátriárka első, történelmi találkozóját. A bíboros és Kirill sajtó előtt is nyilvános beszélgetése ehhez képest túl nagy áttörést vagy meglepetést nem hozott. „A szentek egyesítenek bennünket, ők állnak a legközelebb Istenhez, és ezért ők azok, akik a leginkább segítenek leküzdeni a kapcsolatokban a múltban tapasztalt nehézségeket és egyre gyorsabban haladni a testvéri ölelés és az eucharisztikus közösség felé” - mondta a bíboros-államtitkár, annak kapcsán, hogy Moszkvában és Szentpéterváron több mint 2,3 millió hívő rótta le kegyeletét Szent Miklós Bariból átszállított ereklyéi előtt. Kirill is ezt méltatta, mint mondta „kivételes esemény volt ez egyházaink történelmében.”
A vatikáni–orosz diplomáciai kapcsolatok egyáltalán nem tekintenek vissza nagy múltra, Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök csak 2009-ben rendelte el a legmagasabb rangú hivatalos kapcsolat felvételét, innentől viszont fölgyorsultak az események. Ő is járt a Vatikánban, de őt még XVI. Benedek pápa fogadta. A távolságtartás egészen a XXI. század második évtizedéig kitartott, ennek oka pedig II. János Pál pápa tevékenységével függ össze: a lengyel egyházfőnek elévülhetetlen érdemei vannak a kommunista diktatúra meggyengítésében, a rendszerváltást megelőző diplomáciai útjai közül kiemelkedik az 1979 júniusában tett lengyelországi látogatás, ahol több millió ember éltette, és látta benne egy új, szabadabb élet reményét.
Sokan tartották úgy, hogy II. János Pál csak felgyorsította Oroszország kelet-európai hegemóniájának meggyengülését, majd megszűnését. A hagyományosan barátságtalan és a rendszerváltással mit sem javuló lengyel–orosz viszonyokon aztán nyilván az sem segített, hogy János Pál egészen 2005-ig ült a pápai trónon – a pápák szokásához híven haláláig.
Migránspártiság
Jóllehet csaknem fél év múlva, 2018. január 14-én tartja a katolikus egyház a migránsok és menekültek világnapját, Ferenc pápa az illegálisan bevándorolni próbálók befogadására buzdított hétfőn. Úgy fogalmazott: az emberi méltóság tiszteletben tartása „arra kötelez, hogy mindig elsőbbséget adjunk az egyén biztonságának a nemzetéhez képest”. A személyi okmányok nélkül érkezőket szívesen kell látniuk a fogadó nemzeteknek, a kormányoknak pedig még több embert kell segíteniük, akik nyomor és konfliktusok elől menekülnek – hangsúlyozta. (MTI)
