Peking aggasztó sebességgel fejleszti haderejét

Kína hadereje közel sem olyan ütőképes, mint az ország mérete, forrásai alapján feltételeznénk. Ez most megváltozhat.

A jelentés, amelyet a The National Interest szemléz, kiemeli, hogy ehhez szinte minden elképzelhető felszereléssel, szállító- és támadóalkalmatossággal rendelkezni fognak: repülőgép-anyahajókat, hatalmas szállítórepülőket, tengeralattjárókat építenek. Utóbbiak között vannak atommeghajtású, dízel-elektromos, illetve nem nukleáris, de légköri levegőt nem igénylő – úgynevezett „légfüggetlen” – meghajtású járművek is. Ezekkel az évtized végére Kína lehet a harmadik legerősebb tengeralattjáró-hatalom a világon az Egyesült Államok és Oroszország után.

A hagyományos hadigépezet mellett a kínai mérnökök sem szűkölködnek formabontó ötletekben, amelyek közül talán néhány hamarosan kilép majd a James Bond-filmek világuralomra törő főgonoszainak őrült világából. Ezek a találmányok főként Amerika legnagyobb katonai előnyét, a globális elektronikus megfigyelőhálózatot igyekeznek ellensúlyozni, például úgynevezett közvetlen energiafegyverek segítségével. Egyikük az űrbe telepített lézerágyú, amelynek elvét már 2013-ban publikálta három kínai tudós. E fegyver nagyjából öt tonnát nyom majd, és alacsony Föld körüli pályára telepítik. Célpontjai az ellenséges kommunikációs és felderítő műholdak. A fejlesztését könnyen támogathatja a kínai hadsereg, minthogy a teljes kínai űrprogramot ők ellenőrzik. 2023-ra helyezhetik szolgálatba.

A kínai katonai kiadványokban említenek fejlesztés alatt álló sugárfegyvereket, mikrohullámú sugárzással operáló berendezéseket is. Mintha eszük ágában sem lenne titokban tartani fejlesztésüket. A kínai hadsereg tavaly Fényháború címmel könyvet jelentetett meg, amely arról szól, hogy az energiafegyverek milyen fontos szerepet fognak betölteni a jövő háborúiban. Éppen ez a nyíltság tesz szkeptikussá sok elemzőt.

Nem tudni ugyanis, hogy mennyi ezekből a blöff, az alaptalan, elismerésre áhítozó dicsekvés és mennyi a tényleges eredmény. Azt független szakértők is megerősítették, hogy 2005-ben egy földfelszíni lézerrel valóban sikerült a kínai hadseregnek műholdat elvakítania, de hogy ennél mennyivel jutottak azóta előbbre, az kérdéses.

A hírszerzésben is felveszi a versenyt Kína az Egyesült Államokkal. Az űrbe kémműholdakat, a partokra és speciális hajók fedélzetére hosszú távú megfigyelést, lehallgatást lehetővé tévő rendszereket telepítenek, illetve sok ezer kilométert a levegőben tölteni képes felderítő drónjaik is vannak. A globális akciókhoz elengedhetetlen logisztikai létesítmények terén is egyre jobban állnak. Négy, a repülőgépek üzemanyag-ellátását segítő tankerhajót építenek jelenleg is, az évtized végére húsz ilyennel fognak rendelkezni. De az utánpótlási csatornák biztosítása szempontjából a legfontosabbak a külföldi katonai bázisok.

Az országon kívüli első kínai katonai támaszpontot  épp a minap nyitották meg a kelet-afrikai Dzsibutiban. A kínai hadsereg persze azzal magyarázza a bázis létjogosultságát, hogy általa katonáik hatékonyabban vehetnek részt az ENSZ afrikai humanitárius és békefenntartó misszióiban, de kevesen vannak olyanok, akik ne a kínai csapásmérő erő globális kiterjesztésének állomását látnák a dzsibuti bázis megnyitásában. „A dzsibuti bázisnak semmi köze a fegyverkezési versenyhez vagy a katonai expanzióhoz, Kínának esze ágában sincs e logisztikai központot katonai erősséggé alakítani” – bizonygatja az állami Xinhua hírügynökség többé-kevésbé hihetően. Tény: Afrika különösen fontos szerepet játszik Kína globális szuperhatalmi pozíciót célzó külpolitikájában.

Az ország első külföldi békefenntartó vállalkozásának helyszíne Dél-Szudán – még ma is ott állomásozik 700 kínai katona –, és hasonló rendeltetéssel megfordultak már kínai katonák Kongóban, Maliban, Szudánban, Libériában is. Sőt, a kínai nagykövet most ajánlotta fel, hogy szívesen átveszik az Eritrea és Dzsibuti közötti vitatott határ őrzését a kivonuló katari katonáktól. Persze mindvégig a humanitárius motivációt hangsúlyozzák, de e küldetéseket nehéz nem éles harctéri hadgyakorlatként értékelni. Dzsibuti, bár területe csak egynegyede Magyarországénak, rendkívül fontos stratégiai jelentőséggel bír. A Szuezi-csatorna közelében fekszik, így onnan könnyen figyelemmel kísérhető – illetve adott esetben befolyásolható – a tengeri kereskedelem jelentős hányada. Nem véletlen, hogy Dzsibutiban egymást érik a külföldi katonai bázisok. Ott vannak az amerikaiak, a japánok, a britek és a franciák is. Még meg sem nyitott a dzsibuti kínai bázis, máris arról szólnak a hírek, hogy az ország második külföldi támaszpontja Pakisztánban lehet.

Peking haditengerészeti potenciáljának legszemléletesebb bizonyítéka az volt, amikor néhány hete egy új, alig kétéves kínai romboló részt vett egy közös orosz–kínai hadgyakorlaton a Balti-tengeren, tudósít a CNN. Akár csak egy évtizede is elképzelhetetlen lett volna, hogy a kínaiak a fél világot átszelve bármiféle katonai akciót tudnának végrehajtani az európai vizeken. A hadgyakorlatot, amelyben a kínaiak mellett egy tucat orosz hajó vett részt, a Lengyelország és Litvánia közé ékelődött, orosz fennhatóságú Kalinyingrádi területen lévő támaszpontról irányították.

A Hefei nevű kínai romboló vezette flottillát gyanakodva kísérték végig a La Manche csatornán és az Északi-tengeren a brit, a dán és a holland hadihajók. A Balti-tengert nem véletlenül választották a hadgyakorlat helyszínéül a résztvevők. A térségben ugyanis feszülten néznek farkasszemet a NATO- és az orosz erők, Kína pedig vélhetően egyenrangúságát igyekezett részvételével demonstrálni. A flottilla miközben végighajózott a Földközi-tengeren, már éles lőgyakorlatot is végrehajtott.