A Vatikánban szabályozták, milyen bor és szentostya lehet része a szentáldozásnak. Az intézkedésre azért volt szükség, mert széles körben elérhetővé vált a misebor és a szentostya is, ezeket már szupermarketekben, sőt akár az interneten is be lehet szerezni, holott korábban a minőségüket maguk a katolikus közösségek ellenőrizték.
A püspököket az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció által a pápa közvetlen utasítására megírt körlevélben értesítették. Kérték, hogy a papok különös körültekintéssel válogassák meg, mit használnak a szentmisén.
„A szentáldozáshoz csak természetes, szőlőből készült, tiszta és romlatlan bort lehet felhasználni, amely más alapanyagokkal nem keveredhet. Gondos körültekintéssel kell eljárni, a szentáldozás során használt bor legyen megfelelően tartósítva, ne legyen savanyú. Eredetiségéhez és származásához semmilyen kétség nem férhet, mivel az egyház életében kiemelten fontos a szentségek érvényessége.”
Azok a papok és hívek, akik valamilyen oknál fogva nem fogyaszthatnak alkoholt, a következő lehetőséggel élhetnek: „Az Eucharisztia során felhasználható még must frissen, vagy olyan módszerekkel kezelve, amelyek úgy akadályozzák meg az erjedést, hogy az ital lényegi alkotóelemei változatlanok maradnak.” A firenzei szent zsinat ugyanis kimondta és a katolikus egyház dogmájává tette, hogy az Oltáriszentség alapja a búzakenyér és a szőlőn termett bor. Azt pedig hitigazságként fogalmazta meg az egyház, hogy az Oltáriszentségben az átváltozás után a kenyér és a bor színei valósággal megmaradnak. Ez annyit tesz, hogy az átváltoztatással a bor és a kenyér tényleges fizikai tulajdonságai nem változnak meg, azaz aki nem fogyaszthat alkoholt, az az átváltoztatás után sem teheti.
„Az Egyház szeretne hűséges maradni a jelszerűségben: Jézus búzakenyeret és szőlőből készült bort vett a kezébe, ezért mi sem valami mással szeretnénk bemutatni a szentmiseáldozatot. A másik szempont a tisztelet, ami mindig is fontos volt a liturgiában használatos eszközökkel és anyagokkal kapcsolatban. Vagyis, hogy az Eucharisztia alapanyaga legyen olyan búza, ami tiszta, amit tisztán is kezelnek, és olyan bor, ami méltó, jó alapanyagból készült, amiben nincsenek mesterséges anyagok” – ezt már Füzes Ádám, a Főegyházmegyei Ostyaellátó papi felügyelője nyilatkozta a Magyar Kurírnak júliusban.
Nem mondhatjuk, hogy a pápai állam bort iszik és vizet prédikál. A témához csak érintőlegesen kapcsolódó, a The Daily Beastben ismertetett statisztika szerint a világon a Vatikánban a legnagyobb az egy főre jutó borfogyasztás. A kimutatást az efféle trendeket nyomon követő Kaliforniai Bor Intézet készítette, megállapítva, hogy a 842 főt számláló miniállamban 74 liter bor jut minden egyes lakosra évente. Ez kétszerese az olasz, háromszorosa a magyar és hétszerese az amerikai fogyasztásnak. Persze rögtön arra gondolnánk, hogy mindez a miséken elfogyasztott bornak köszönhető, de a statisztika készítői állítják, ezt még csak bele sem vették számításaikba. José Avelino Bettencourt prelátus, a Vatikán protokollfőnöke úgy nyilatkozott az újságnak, hogy a misebor és a házi, asztali bor két külön világ, előbbi szentnek tekintendő.
Az ok sokkal inkább a demográfiára vezethető vissza. A Vatikánban számos idősebb főpap és apáca él közösségekben, és étkezik együtt, az ilyen alkalmakkor pedig bőven akad bor is. A pápa is rendkívül gyakran kap ajándékba bort, a pincészetek előszeretettel küldenek neki saját címkével ellátott különleges nedűt, így elmondhatják magukról, hogy a pápa és környezete is az ő borukat fogyasztja.
Ferenc pápa nagyapja az észak-olaszországi Piemont vidékén készített bort, méghozzá a környékre jellemző Grignolinót, e fajtából aztán a jelenlegi pápa már érsek korában gyakran küldetett Buenos Airesbe. Rendszeresen áld meg borászokat, és fogadja őket audiencián is.
A spanyol Bodegas Heras Cordón pincészet még II. János Pál pápa idején kezdett el bort adományozni a Vatikánnak, mára pedig az állam pecsétjével ellátott palackokat készítenek, és azt állítják, Ferenc pápa rendszeresen rendel tőlük, mert ez is kedvenc bora.
Az amerikai Trinitas Cellars pincészet is készít különleges pápai bort, ennek palackja 75 dollár, nagyjából 20 ezer forint. Amikor borászai 2014-ben másodszor jártak pápai audiencián, bemutatták cabernet francjukat, amelyet a pápa után neveztek el. A szentatya megáldotta őket, megköszönte és hozzátette: „A boruk növeli bűneim számát.”
Az amerikai borász testvérpár elmesélte, hogy miután elköszöntek Ferenc pápától, egy munkatársa hamarosan felhívta őket, és megkérdezte, van-e még az italukból Rómában. Erre kétségbeesve kezdték el hívogatni a bíborosokat, hogy adják vissza ajándékaikat, mert kell a pápának. Tim és Steph Busch zinfandelt is készít, ebből XVI. Benedeknek ajándékoztak, és a RatZINger nevet adták neki.
Végső soron nem érdemes fennakadnunk azon, hogy a Vatikánban fogy a legtöbb bor. Egyrészt már a régi rómaiak is úgy tartották, hogy borban az igazság, másrészt XXIII. János pápa, aki szintén nagy kedvelője volt a bornak, úgy fogalmazott: „Az ember is olyan, mint a bor: van, aki megecetesedik, de a legjobbak a korral megérnek.”
