Paolo Saccani, az Acea elnöke felháborodott a döntésen, ugyanis szerinte „a tó szintje maximum másfél milliméterrel csökkenhet a vízellátás szükségeinek kielégítéséhez, és egy normális időszakban ez természetesen visszatöltődik”. Saccani ezután fenyegetően nyilatkozott: „ha leállítják ezt a vízforrást, az legalább másfél millió római lakost fog érinteni, ami az évi legnagyobb kánikulában gondokat okozhat, előfordulhat, hogy napközben a háztartásokban órákig nem lesz víz”.
Eközben sokan kritizálják a céget, mert évek óta nem gondoskodik az infrastruktúra karbantartásáról, és mert ha bármi probléma van, rögtön a vízellátás korlátozásával fenyegetőzik. A római vízhálózat ugyanis annyira elavult, hogy a csöveken átszaladó víz 45 százaléka pocsékba megy, kifolyik a lyukakon, repedéseken.
De hova tűnik a Bracciano-tó? A vízszint drasztikus csökkenését először ez év márciusában figyelték meg, akkor indultak el az első mérések. A tó mind turisztikai, mind biológiai szempontból nagyon fontos. Flóráját tekintve az egyik leggazdagabb az európai tavak közül: 17 faj él benne. Többük viszont a tószint csökkenése miatt kihalásra van ítélve. Helyi civil szervezetek kutatók segítségét kérték, hogy elemezzék, mi történik. Eszerint egyrészt a csapadék mennyiségének csökkenése, másrészt a hőmérséklet emelkedése a fő probléma.
Az előző évek adatainak összevetésével kiderült, hogy hasonló, de nem ennyire vészes szintet akkor ért el legutóbb a Bracciano, amikor szintén kevés eső és/vagy nagy meleg volt a területen: 2003 nyarán és 2006–2007 őszi–téli időszakában. Ezenkívül a tó körülbelül öt hónappal le van maradva a természetes körforgásához képest. A helyzet romlásához csak hozzátesz az, hogy egyesek szerint egyre jobban igénybe veszi a tavat az Acea vízkitermelése. A Bracciano-parti városokban élő lakosok petíciót indítottak, hogy arra kérjek Lazio régiót, Róma, Bracciano, Anguillara Sabazia és Trevignano Romano városok önkormányzatait, hogy csökkentsék a vízkitermelést a tóból és egyéb forrásokat is vegyenek igénybe, ne csak a tavat.
