A szerb ortodox egyházi vezetők nem adják egykönnyen Koszovót

Irinej pátriárka még a nyár elején arra kérte a szerb kormányt, soha ne egyezzen bele Koszovó elidegenítésébe.

Arra számítok, hogy a szerb pravoszláv egyház, amely évszázadokon át védte a népünket és kultúránkat Koszovóban, jó partner lesz, és a befolyása révén valóban segíteni fog abban, hogy újfajta párbeszéd jöjjön létre a szerbek és az albánok között. Arra is számítok, hogy nem gyakorolnak majd nyomást a Koszovóról szóló tárgyalások előtt a szerb elnökre, Aleksandar Vucicra – így üzent a hétvégén a szerb pravoszláv egyháznak Zorana Mihajlovic, a szerb kormány miniszterelnök-helyettese, aki egyben az építésügyi, közlekedési és infrastruktúra-ügyi minisztériumot is irányítja.

A haladópárti politikus mindezzel Irinej szerb pátriárka szavaira kívánt reagálni, aki néhány nappal korábban a szerb Vecernje novostinak azt mondta: bízik abban, hogy az államfő ugyanazt gondolja, mint az egyház és a szerb nép. Az pedig senki előtt nem titok, hogy a pravoszláv egyház mit gondol erről a kérdésről: Irinej még a nyár elején arra kérte a szerb kormányt, soha ne egyezzen bele Koszovó elidegenítésébe. „Amit erővel elvesznek, az visszatér, amit viszont ajándékba adunk, azt elvesztettük, ezt pedig a szerbek és Szerbia nem bocsáthatja meg” – mondta akkor Irinej a szerb köztévének.

Mint ismert, Aleksandar Vucic szerb köztársasági elnök a Blic nevű szerb politikai napilapban júliusban felvetette, nemzeti konzultációt kell tartani Koszovó jövőjéről. Akkor úgy fogalmazott: Szerbiának rendeznie kell a Koszovóval fenntartott viszonyt, hogy ezt a terhet a jövő generációinak ne kelljen tovább cipelniük, és Szerbia is tovább tudjon lépni. – Itt az ideje, hogy mint nemzet felhagyjunk azzal, hogy struccként a homokba dugjuk a fejünket, próbáljunk meg végre realisták lenni, ne engedjük meg magunknak azt, hogy elveszítsük vagy átadjuk másnak, amink van, de ne is várjuk, hogy az ölünkbe hulljon az, amit már rég elveszítettünk – írta a szerb elnök, majd hamarosan az ötletek is megérkeztek: először Ivica Dacic szerb külügyminiszter állt elő egy meglepő javaslattal, miszerint Koszovó felosztása az albánok és a szerbek között hosszú távú megoldást jelenthetne a Belgrád és Pristina között évek óta fennálló konfliktusokra.

A szerb ellenzék ugyan kezdetben üdvözölte Vucic ötletét a belső párbeszédről, azonban egyre többen kezdtek kételkedni Vucic szándékainak őszinteségében. De olyan párt is akadt, amely teljesen elvetette ezt az ötletet. Vojislav Seselj, a Szerb Radikális Párt elnöke egyenesen úgy fogalmazott, hogy a Koszovóról szóló dialógus „tiszta hülyeség”, ő ezt a párbeszédet már gyermekkorában lefolytatta, amikor az édesanyja Koszovóról szóló népdalokat énekelt neki.

Ám a szerb kormánypárti média is bekapcsolódott a „párbeszédbe”. Az Informer nevű bulvárlap augusztus elején ezzel a címmel hozta a frászt az olvasóira: „Riadó, az albánok háborúra készülnek! 160 ezer felfegyverzett ember várja az engedélyt a támadásra!” A cikkben egészen hihetetlen állításokat fogalmaztak meg: eszerint százezernél is több albán van felfegyverkezve négy hadosztályban, nevezetesen Koszovóban, Macedóniában, Görögország északi részén és Montenegróban, ezek pedig támadni fognak, ha a „nyugati mentoraiktól” parancsot kapnak.

A szerb kormányfőhelyettes és pátriárka közti mostani szópárbaj persze nem ért véget Zorana Mihajlovic üzenetével. Kedden az egyházfő a Vecernje novostinak nyilatkozatot adott, amelyben keményen kikelt a politikus vádjai ellen. Szerinte épp a politikus gyakorolt nyilvánosan nyomást az egyházra és a tagjaira. – Megjegyeznénk, hogy a Koszovóról szóló dialógusnak nem szabadna „a hatalom monológjává” válnia, mert ezzel a párbeszéd ötlete pusztán egyetértő bólogatássá silányulna – fogalmazott Irinej, aki szerint ha mindez így történne, azzal a nép által szabadon megválasztott hatalom, a szerb állam odaadó tisztségviselőinek kara „egyszerű pártkatonák” rezsimjévé silányulna. Az egyházi vezető szavaira Mihajlovic egyelőre nem reagált, de erre még bőven lesz lehetősége: annál is inkább, mert októberben hivatalosan is megkezdődik a Koszovóról szóló „párbeszéd”.