A titokzatos szervezet, amely vigyáz a sajtó szájára

A D-Notice-t 1912-ben hozta létre a brit kormány, a sajtót és a nemzetbiztonsági szerveket összekötő, cenzúrafunkciót is ellátó rendszer a mai napig működik. Interjú.

– Ez mit jelent pontosan?
– A szervezet elsősorban szerkesztőket, vezető újságírókat tájékoztat arról, hogy a birtokába került, nemzetbiztonsági szempontból kényes információt miként kezelhetik úgy, hogy azzal ne tegyenek kárt. Bemutatják nekik például, hogy egy terrorista sejtről szerzett információ közlése milyen rendőrségi, titkosszolgálati háttérmunkát tehet tönkre. A D-Notice kapcsolatban áll a rendőrséggel is. Előfordulhat, hogy egy-egy eredménynek a kelleténél nagyobb sajtóvisszhangot adnának, és arra is figyelmeztetni kell őket, hogy vannak újságírók, akik információért megvesztegetik a nyomozókat. Mindkét eset súlyos nemzetbiztonsági kockázatot hordoz magában.

– A sajtó és a hatóságok mellett a D-Notice a közvélemény tájékoztatásában is részt vesz?
– A D-Notice egy komplex kormányzati tájékoztatási program részeként működik, amelyben a lakosság tájékoztatását elsősorban a rendőrség látja el. Részben arra biztatják a lakosságot, hogy a környezetükben észlelt, szokatlan jelenségeket jelentsék nekik. Célzottan kommunikálnak a brit muszlim közösségekkel, amelyek a terrorista sejtek toborzásának első számú célpontjainak számítanak.

– Ez azt jelenti, hogy például újságfelhívásokban, plakátokon buzdítják a muszlimokat arra, hogy működjenek együtt a rendőrséggel?
– Bár ez nem titkos tevékenység, ennél jóval finomabb eszközöket alkalmaznak. Ha kiplakátolnák Londont ilyen célzott üzenetekkel, az együttműködéstől azok is megijednének, akiknek egyébként valóban lenne mondanivalójuk. A muszlim közösségekben ez bizalmatlanságot gerjesztene, márpedig ők bizonyára most is tartanak a beépített informátoroktól. Ugyanakkor a Nagy-Britanniában élő iszlám hívek több mint kilencven százaléka elítéli az erőszakot, és ugyanúgy félnek a terroristáktól. A muszlim lakossággal a rendőrség közvetlenül veszi fel a kapcsolatot, felhívják őket telefonon vagy bekopogtatnak az ajtajukon. Elbeszélgetnek velük, megkérdezik tőlük, hogy tapasztaltak-e valami szokatlant a környezetükben, például éreztek-e változást a helyi imám tanításában.

– Mi a helyzet a muszlim hírportáloknál, közösségi oldalaknál dolgozó médiaszakemberekkel? Velük a D-Notice veszi fel a kapcsolatot?
– Több ilyen sajtótermék is létezik Nagy-Britanniában, ők azonban a D-Notice bizottságában nincsenek jelen. Részben azért, mert a terület inkább a belbiztonsági szervekhez, az MI5-hoz és a GCHQ-hoz [Government Communications Headquarters, az Egyesült Királyság egyik titkosszolgálata] tartozik. Ők részben titkos, részben nyílt módszerekkel működnek együtt muszlim szervezetekkel, közben figyelik az iszlám médiát. Ez a tevékenység egyébként kiemelt figyelmet kap, és jó stratégiának bizonyul. Nagy-Britanniában a lakosságnak hozzávetőlegesen öt százaléka muszlim hívő, magas számuk ellenére azonban jóval kevesebb terrorcselekmény történik, mint például Franciaországban vagy Belgiumban. Ez a brit elhárítás filozófiájának sikere. Míg ugyanis például a spanyol gyakorlat inkább a terroristasejtekre koncentrál – megfigyelik őket, és csak a merénylet előtt lépnek akcióba –, a brit szervek szélesebb perspektívát alkalmaznak. Nagyobb gondot fordítanak az információgyűjtésre, a látószögükbe került kulcsfigurákat pedig csendben, folyamatosan próbálják kiszűrni.

– Magyarországon aligha képzelhető el, hogy a lakosság szélesebb körben együttműködjön rendőrségi, belbiztonsági szervekkel. Nagy-Britanniában az ilyen tevékenység nem minősül besúgásnak?
– Más a történelmi tapasztalat. Nálunk nem volt politikai rendőrség, más jelentést hordoznak a titkosszolgálat, a belbiztonság fogalmai. A bűnözők körében persze az együttműködés besúgásnak minősül, az átlagember esetében azonban ez jól felfogott érdek. A muszlim lakosság talán gyanakvóbb, de többségük megérti: ha a jövőben is jólétben akarnak élni, ahhoz az országban biztonságnak kell lennie.

– Mi a helyzet azokkal a muszlimokkal, akik csak most érkeztek az országba egy teljesen idegen kultúrából?
– Nagy-Britannia helyzete szerencsés, hiszen mire hozzánk elérnek a menekültek, már számos országon áthaladnak. Közben azonosítják, megszűrik őket. A brit és a francia hatóságok között például napi szintű az együttműködés, kiváló az információmegosztás. Ez egyébként a brexittel kapcsolatos fő aggály. Miután Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, a biztonsági együttműködés az európai országokkal veszíteni fog hatékonyságából, ami a terrorizmus miatti kockázat növekedéséhez vezet majd.

– Aktív éveinek nagy részét újságírók, szerkesztők között töltötte. Mi a véleménye a brit sajtó állapotáról?
– A gazdasági folyamatok miatt a sajtó súlyos veszteségeket szenvedett. Ahogy ritkulnak a hirdetések, a kiadók folyamatos költségcsökkentésre kényszerülnek. Olyan nagy múltú napilapok, mint például a The Independent, kénytelenek voltak feladni nyomtatott kiadásukat. Egyre csökken a betölthető állások száma, sok újságíró ezért más területeken, például pr- és marketingügynökségeknél próbál szerencsét. Aki a szakmában marad, kénytelen alkalmazkodni a közösségi portálok, a Facebook és a Twitter formai és stilisztikai sajátosságaihoz, ami kényelmetlen kompromisszumokat követel meg. Ez utóbbi persze nem csak a sajtóra, a politikusokra igaz. Gondoljunk csak Donald Trumpra, aki részben a Twitteren politizál – nevetséges, de ez van. Ebből következik, hogy az időigényes háttérmunkát, hosszas nyomozást igénylő cikkekre, melyek a D-Notice munkáját elsősorban érintik, nincs igény, számuk drasztikusan visszaesett. Ezért ha azt kérdezi, hogy tizenöt éve vagy most jobb olvasni a brit sajtót, azt kell mondjam, hogy a múltban határozottan jobb volt. 

– Nem gondolja, hogy a közvélemény gyászos állapota miatt a politika is felelős?
– Az Egyesült Királyságban a politikus megítélése jóval rosszabb, mint az újságíróké. Ez ugyanakkor globális jelenség, a világ legtöbb részén a politika hitelességén csorba esett. Ennek hátterében szerintem egy alapvető ellentmondás áll: a felgyorsult globalizáció nacionalista érzelmeket gerjeszt, ami nem összeegyeztethető a liberális piacgazdaság törvényszerűségeivel. Ezt az ellentmondást a politikai elit nem képes feloldani. Ennek egyik következménye Donald Trump megválasztása, aki az Egyesült Államok elnökeként a globális piacgazdaság ellen lép fel. Ezt a nézetet ráadásul nemcsak az Egyesült Államokban, de Nagy-Britanniában is sokan osztják. A brexitben is ez a fajta nacionalizmus jelent meg, de Európa nagy részén szintén gondolkodnak az emberek.

– Mi a feladata ebben a helyzetben a sajtónak?
– Úgy gondolom, hogy a világ következő nagy konfliktusát az egyre mélyebb vagyoni különbségek okozzák majd. A gazdagok vagyona egyre nő, sőt már a világ leggazdagabbjai és a jómódúak közötti különbség is kimutatható. Közben ott van az egyre növekvő szegénység, a középosztály pedig szinten mindenhol válságban van. Előbb vagy utóbb a tömegek megelégelik ezt. Nagy-Britanniában egyre jobban foglalkoztatja az embereket a téma, a brexitre is sokan úgy tekinthetnek, mint a növekvő anyagi, társadalmi különbségek elleni lázadásra. De említhetném Magyarországot is. A családom egy része itt él, ezért évek óta rendszeresen utazom ide. Az idő során feltűnt, hogy egyre több gazdag embert látni Budapesten, miközben a város összképe mintha folyamatosan romlana. Ez egy sor kérdést vet fel. Hova tűnik el a befizetett adó? Megvalósul a közös teherviselés? Vajon a leggazdagabbak is fizetnek adót? Itt jelenik meg a sajtó szerepe. Az újságíróknak ezekre a kérdésre kell keresniük a választ. Nemcsak a politikusokra kiterjedően kell dolgozniuk, a gazdasági szférát is ellenőrizniük kell. Minél több információt kapnak a korrupcióról, a tisztességtelen gazdasági folyamatokról az emberek, annál jobban követelik meg a javak igazságos elosztását.

D-Notice

A teljes nevén Defense and Security Media Advisory Notice (DSMA-Notice), magyarul Védelmi és biztonsági média-tanácsadási jelentés rendszere 1912-ben jött létre az Egyesült Királyságban. Célja, hogy a minősített információkat visszatartsa a sajtómegjelenéstől, illetve hogy tájékoztassa a sajtót a publikálás következményeiről. A testület ugyanakkor nem adhat utasítást. A D-Notice csúcsszerve a bizottság, ebben a brit fegyveres erők és titkosszolgálatok, illetve a legfontosabb sajtóorgánumok és internetszolgáltatók képviselői vannak jelen.