„Mégis kikről beszél Macron, amikor azt állítja, semmit nem enged a lustáknak? A milliónyi munkanélküliről?” „Macron megjegyzése sértő és nem méltó egy államfőhöz!” – Philippe Martinez szakszervezeti vezető és Benoit Hamon szocialista politikus, exelnökjelölt kijelentései jól mutatják, micsoda vihart kavart Emmanuel Macron francia elnök, amikor az új munkajogi szabályozás ellen ágálókat pénteken lustának, cinikusnak és szélsőségesnek nevezte. Macron, aki a számos kritika ellenére is azt állítja, nem bánta meg a kijelentését, kedden elnöksége legnagyobb politikai kihívásával nézett szembe, amikor körülbelül 180 utcai demonstrációt és 4000 önálló sztrájkot szerveznek szerte Franciaországban – természetesen az ellen tiltakozva, hogy a Macron-kormány egy sor új szabályozással megkönnyítette az alkalmazottak elbocsátását és felvételét.
A sztrájk ugyanakkor nem élvez teljes társadalmi támogatást, bár 60 százaléknyian ellenzik a reformokat, a legnagyobb, CGT nevű szakszervezeten kívül a többi érdekvédő egyelőre nem szólította utcára tagjait.
A munkabeszüntetések ennek ellenére már reggel okoztak komoly problémákat: a légi irányítók sztrájkja miatt csak a Ryanair 110 keddi járatát törölte, a mindig zsúfolt párizsi elővárosi vasút járatainak 50-80 százaléka tudott csak elindulni. Közúti fuvarozók eltorlaszoltak egy, a fővárosba tartó autópályát, valamint Párizs számos forgalmas közlekedési útvonalát, így a Champs-Élysées sugárutat is.
De mégis mi okozta ezt a hatalmas felháborodást? Emmanuel Macron már a kampányában is megígérte, hogy megreformálja az ország túlzottan merev munkajogi rendszerét. Ez végső soron liberalizálást jelent, számos könnyítést adva személyzeti ügyekben a piaci szereplőknek, vállalatoknak – ami részben persze azt is jelenti, hogy könnyebben rúghatnak ki embereket.
Az egész probléma messzebbre mutat, és valójában a franciaországi társadalmi berendezkedéshez is köze van. A franciáknál a szociális háló rendkívül erős, merev volt a munkaügyi rendszer – gondoljunk csak bele abba, hogy több mint 3000 oldalon át részletezik a szabályokat –, papíron 35 órát dolgoztak az emberek hetente (a gyakorlatban sokan jóval többet), és a munkanélküli-segély sem volt alacsony. Valójában az egész szociális szféra baloldali elven működött – például a 35 órás munkahetet 2000-ben a Lionel Jospin-féle baloldali kormány részben azzal a jelszóval vezette be, hogy így mindenkinek munkát tudnak adni.
Csakhogy az egész baloldali eszmerendszer fájdalmasan hamar szembetalálta magát a valósággal, legkésőbb a gazdasági világválság kitörésekor véget ért az idill. Mára a munkanélküliség elérte a 9,5 százalékos szintet, a 25 éven aluli fiatalok körében pedig 22 százalék körül mozog – főleg utóbbi számít súlyosan rossz adatnak, de az alap munkanélküliségi szint is duplája például a németekének.
Egyébként főleg pont a magas munkanélküliség az, ami miatt Macron felvállalta a most igencsak vitatott reformokat. Az adatokból pedig jól látszik, hogy valamit tenni kellett, azt pedig csak az idő dönti majd el, hogy mindez mennyire lesz sikeres.
