Hirtelen izgalmassá vált az október 20–21-ére időzített cseh parlamenti választási kampány, miután a magasan legnépszerűbb párt vezetőjétől képviselőtársai megvonták a mentelmi jogot. Andrej Babisnak a nyomozók előtt kell beszámolnia arról, hogyan és milyen körülmények között kaphatott cége még 2008-ban 50 millió eurós uniós támogatást egy szabadidőközpontra. A nagy kérdés, hogy a nyilvánvalóan politikailag motivált, a kampány utolsó szakaszára időzített lépés mennyire csorbítja Babis hírnevét. A milliárdos politikus, Csehország második leggazdagabb embere saját maga is a mentelmi jogtól való megfosztásra voksolt; feltehetőleg elege van abból, hogy hónapok óta a korrupcióval kapcsolatban emlegetik nevét az emberek, és tisztázni akarja magát. Karrierje először tavasszal bicsaklott meg, májusban összerúgta a port Bohuslav Sobotka kormányfővel, akkor lemondani kényszerült pénzügyminiszteri posztjáról. Sobotka ekkor borította rá az asztalt először nyilvánosság előtt, zavaros múltú személynek nevezve őt. A kormányválság óta ügyvezetői minőségben működik a kabinet. A keménykedés nem volt véletlen: Babis pártjának népszerűsége, az Elégedetlen Polgárok Akciója (ANO) 30 százalékon állt, míg a velük együtt kormányzó, és a kormányfőt is adó szociáldemokraták csak feleennyire voltak elfogadottak a választók körében. A helyzet azóta sem sokat változott, sőt a szocdemek attól is tarthatnak, hogy helyükre bejelentkeznek a kommunisták.
A csehek számára elsőként tehát az a kérdés, hogy a Babis elhiteltelenítésére tett kísérlet elég-e ahhoz, hogy populista tömegpártja is megroggyanjon a választásig hátralévő röpke öt hét alatt, illetve melyik erő lesz, amely hasznot húzhat mindebből. Ám a kérdésnek nemzetközi tétje is van. A mélyebb integráción, a nemzetgazdaságok szorosabb összeolvasztásán dolgozó Németország és Franciaország számára sem közömbös, sikerül-e céljaikhoz partnert találni Prágában. Tomás Sedlacek cseh közgazdász – aki három éve egy interjúban Magyarországot a régió beteg emberének nevezte – a minap a Financial Times amerikai üzleti lapban úgy foglalt állást, a csehek csak akkor csatlakozhatnak az EU magjához, ha végleg maguk mögött hagyják a Milos Zeman államfő által képviselt cinizmust és az elődje, Václav Klaus által képviselt unióellenességet, a nemzetállamok elsőbbségét hirdető politikáját. Márpedig mindkét érzület elég jól érezhetően jelen van a választókban, pedig a gazdasági állapota alapján az országnak bérelt helye lenne a mélyebb uniós együttműködés asztalánál.
A választás kimenetelét tehát nemcsak a Babis elleni eljárás, hanem az erős euroszkepticizmus is befolyásolja. Amire épp a 63 éves politikus-üzletember is építkezik, sikerrel. A bezárkózás, elszigetelődés valós lehetőség, erre figyelmeztetett a Bloomberg hírportáljának Petr Just, a Metropolitan University prágai intézetének kutatója is, aki szerint sok cseh tekinti példának Svájc és Norvégia státusát. És érdekes szemlélni a cseh helyzetet a visegrádi együttműködés felől is. Míg az ország izolációra való, erős hagyományokban gyökerező hajlama a V4-eket erősítheti, a reálpolitikában, egy kellően technokrata vezetővel nagyon is elképzelhető a Németországhoz, vagyis az EU-maghoz való további közeledés, ami a V4-es formáció hosszabb távú meggyengülésével, kiüresedésével fenyeget.
