– A segélyszállítmányok felett is a hadsereg rendelkezik – mondta Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője. Azt ugyanakkor hozzátette, Phenjan már korábban, a 60-as évektől próbált atomprogramjához együttműködést kialakítani a volt szocialista tömb országaival, valamint Szíriával és Egyiptommal. – A szocialista országokban, így Magyarországon is, többnyire természettudományos és műszaki területeken tanultak észak-koreai diákok – tette hozzá.
A 90-es években Pakisztánon keresztül érkezett az országba a technikát támogató információ, illetve Phenjan a volt szocialista országokból is csábított át mérnököket atomprogramjához. Hogy minderre honnan volt pénze az elvileg izolált diktatúrának? Csoma szerint is elsősorban a Kínával és Oroszországgal, valamint egyes délkelet-ázsiai országokkal fenntartott kereskedelemnek köszönhetően. – A bányászati termékek exportja adja a legnagyobb bevételt – mondta Csoma Mózes, de Kínának köszönhetően virágzik a textilipar is. – Éppen ezeket támadnák a legutóbbi szankciók – tette hozzá, ám szerinte az észak-koreai termékek importját tiltó rendelkezéseket nehéz betartatni.
– A Kínával közös, 1200 kilométeres határt aligha ellenőrizheti a nemzetközi közösség – folytatta –, ráadásul több helyen különleges gazdasági övezetek működnek. Szintén szürke területnek számít a külföldön munkát vállaló észak-koreaiak problémája, Oroszországban például negyvenezren dolgozhatnak. Bár az ENSZ ezt is korlátozná, a kereskedelemhez hasonlóan betartatása gyakorlatilag lehetetlen. Csoma hozzátette, az orosz tőke más területeken is aktív. Az észak-Korea keleti partján fekvő kikötőkre Moszkvának hosszan tartó bérleti szerződése van, de az ázsiai diktatúra a turizmusban is egyre nagyobb mértékben támaszkodik az orosz piacra.
