Észak-Korea ismét emlékeztette a nemzetközi közvéleményt, hogy az ENSZ újabb szankciói dacára esze ágában sincs feladni atomprogramját. Phenjan Japán felé lőtt ki rakétát, amely 3700 kilométer megtétele után a Csendes-óceánba csapódott. A már-már menetrend szerint érkező atomhisztéria a megszokott forgatókönyv szerint zajlott: Japán és Dél-Korea tiltakozásuknak adtak hangot, a nagyhatalmak igyekeztek egymásra hárítani a felelősséget.
Az Egyesült Államok Oroszországot és Kínát a szankciók alkalmazására szólította fel, Phenjan kereskedelmi partnerei azonban nem mentek el szótlanul az Egyesült Államok kritikái mellett. Donald Trump amerikai elnök korábbi reakcióira utalva Moszkva és Peking is jelezte, éppen Washington agresszív kirohanásai felelősek a válságért, ami párbeszéd nélkül nem oldható meg. Ez kényelmes felállás Phenjan számára. Miközben az ENSZ-ben hétről hétre a szankciókról vitatkoznak, az észak-koreai gazdaság jól teljesít.
Lapunknak nyilatkozó szakértők elmondták: a sajtóban megjelenő, sztálinista hadigazdaságot ábrázoló kép az ázsiai diktatúrára egyre kevésbé jellemző. Észak-Korea 3,9 százalékos gazdasági növekedést mutat, ennek köszönhetően Phenjan kezd hasonlítani egy kelet-ázsiai nagyvárosra. BMW-k és Mercedesek járják az utcákat, egy-egy luxuscikkeket áruló bolt is feltűnik. Persze mindehhez csak egy szűk réteg fér hozzá.
Tizennyolc évvel ezelőtt azonban mindennek nyoma sem volt. Wolf Csaba 1996 és 1999 között élt Észak-Koreában a phenjani magyar képviselet kereskedelmi tanácsosaként. Mint lapunknak elmondta, az állomáshely messze nem tartozott a külügyi kar kedvencei közé. – Fiatal diplomataként lehúztam négy évet kint, a nálam idősebb, családos elődöm azonban másfél év után kérte áthelyezését – emlékezett vissza.
Wolf Csaba egyedül érkezett a városba, a mindennapokban társa egy úgynevezett koreai étkezési eb lett: az országban a piacokon árulták a fogyasztásra tenyésztett kutyákat, egyikőjük, Amadeus azonban az egykori diplomatának hosszú életet köszönhetett. Phenjan utcáin nem csak pórázon tartott házi kedvencekkel, de autókkal is alig lehetett találkozni. Észak-Korea ekkor élhette át az egyik legnagyobb válságát. Wolf Csaba elmondta, a Szovjetunió fennállásáig az ország viszonylagos jólétnek örvendett, a kilencvenes években azonban elszigetelődött. A diktatúra lélegeztetőgépen tartása ugyanakkor mind Kínának, mind a nyugati országoknak érdekében állt: egy egységes Korea túl nagy erőt képviselne a térségben, s a diktatúrával fenntartott kapcsolata miatt Washington mindig találhatott fogást Pekingen. Elindultak a segélyszállítmányok, ezzel pedig fordulat állt be: Észak-Korea észrevette a nemzetközi közösség szándékait, a segélyek mellett kényelmesen folytatta atomprogramját is.
– A segélyszállítmányok felett is a hadsereg rendelkezik – mondta Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője. Azt ugyanakkor hozzátette, Phenjan már korábban, a 60-as évektől próbált atomprogramjához együttműködést kialakítani a volt szocialista tömb országaival, valamint Szíriával és Egyiptommal. – A szocialista országokban, így Magyarországon is, többnyire természettudományos és műszaki területeken tanultak észak-koreai diákok – tette hozzá.
A 90-es években Pakisztánon keresztül érkezett az országba a technikát támogató információ, illetve Phenjan a volt szocialista országokból is csábított át mérnököket atomprogramjához. Hogy minderre honnan volt pénze az elvileg izolált diktatúrának? Csoma szerint is elsősorban a Kínával és Oroszországgal, valamint egyes délkelet-ázsiai országokkal fenntartott kereskedelemnek köszönhetően. – A bányászati termékek exportja adja a legnagyobb bevételt – mondta Csoma Mózes, de Kínának köszönhetően virágzik a textilipar is. – Éppen ezeket támadnák a legutóbbi szankciók – tette hozzá, ám szerinte az észak-koreai termékek importját tiltó rendelkezéseket nehéz betartatni.
– A Kínával közös, 1200 kilométeres határt aligha ellenőrizheti a nemzetközi közösség – folytatta –, ráadásul több helyen különleges gazdasági övezetek működnek. Szintén szürke területnek számít a külföldön munkát vállaló észak-koreaiak problémája, Oroszországban például negyvenezren dolgozhatnak. Bár az ENSZ ezt is korlátozná, a kereskedelemhez hasonlóan betartatása gyakorlatilag lehetetlen. Csoma hozzátette, az orosz tőke más területeken is aktív. Az észak-Korea keleti partján fekvő kikötőkre Moszkvának hosszan tartó bérleti szerződése van, de az ázsiai diktatúra a turizmusban is egyre nagyobb mértékben támaszkodik az orosz piacra.
– Hagyományosan Kínából és a nyugati országokból utaznak „katasztrófaturisták” Észak-Koreába, utóbbiak száma azonban a tragikus körülmények között elhunyt amerikai diák, Otto Warmbier ügye miatt drasztikusan lecsökkent – mondta az ELTE tanszékvezetője. Ez pedig érzékeny pontja az észak-koreai gazdaságnak, Csoma Mózes szerint ugyanis meglehetősen költséges utakról van szó: egy fő egyhetes tartózkodása legalább 1000 dollárba kerül. A nyugati turisták pótlására ezért Észak-Korea Oroszországban nyitott új utazási irodát.
