Az elemzés szerint sok minden függne attól, hogy a háború milyen előzmények után tör ki. Észak-Korea például megtorláshoz folyamodhat, ha az amerikai fennhatóságú Guam szigete felé tesztrakétát indít, de azt az Egyesült Államok lelövi, vagy Phenjan inváziós előkészületként értelmezheti, ha határainál az Egyesült Államok jelentős katonai erőt vonultat fel.
A brit kormánynak mindenesetre több forgatókönyvre is fel kell készülnie. Ha egyértelműen Észak-Korea kezdeményez fegyveres konfliktust, akkor London nehezen tagadhatná meg az erőteljes politikai támogatást legszorosabb szövetségesétől. Ha viszont Trump támad először, akkor a brit kormány nem tudna egykönnyen parlamenti többséget biztosítani ahhoz, hogy Nagy-Britannia hadfelszerelést szállítson a koreai térségbe az Egyesült Államok támogatására – áll az elemzésben.
A Royal United Services Institute szerint a szélesebb nemzetközi közösség fontos feladata lenne annak megakadályozása, hogy a háború amerikai–kínai konfliktussá eszkalálódjon. Emellett a háború utáni rendezés központi vezérlőelvévé kell tenni annak biztosítását, hogy se az Egyesült Államok, se Kína ne érezhesse úgy, hogy a másik jelentős stratégiai előnyökhöz jutott.
Ha az Egyesült Államok katonai csapást mér Észak-Koreára, és ezt szárazföldi invázió követi, Kínát érthető módon aggasztaná az a lehetőség, hogy az amerikai hadsereg és a vele szövetséges erők egészen a több mint 1400 kilométeres kínai–észak-koreai határig előrenyomulnak. Északkelet-Ázsia stabilitásának és békéjének helyreállításához éppen ezért a geopolitikai egyensúly szükségességének felismerésére lenne szükség egy esetleges fegyveres konfliktus után – áll a RUSI elemzésében.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!