Bár férfi kísérő nélkül még nem hagyhatják el az országot, autót nemsokára vezethetnek a szaúdi nők. A 81 éves király, Szalman ibn Abdul-Aziz al-Szaúd ugyanis egy rendelettel utat nyitott annak, hogy ők is kaphassanak jogosítványt. Szaúd-Arábia volt az utolsó ország, ahol erre a hölgyeknek még nem volt lehetőségük. A rendelkezés nem azonnal lép életbe, előbb egy miniszteri testületet hoznak létre, amelynek harminc napon belül a kérdésben javaslatokat kell előterjesztenie, majd végrehajtania a rendelkezést 2018 júniusáig.
A nőjogi aktivisták már évtizedek óta küzdöttek ezért a változásért. Az egyik legnagyobb médiavisszhangot keltő eset 2011-ben történt, amikor az akkor 32 éves Manal al-Sarif végighajtott Kobár utcáin, és ezt a YouTube-ra is feltöltötte, amely aztán több millió emberhez eljutott a közösségi hálókon. A kétgyermekes anya az akció után kilenc napra börtönbe került, elvesztette a kisfia feletti felügyeleti jogot és az állását is. – Az egyetlen dolog, amit sajnáltam, amikor a börtönben ültem, hogy nem lehetek a fiammal, aki éppen akkor kórházban volt. De el kellett fogadnom a tettem következményét, különben a nők nem tudnak előrehaladni. Annyira elegem volt az értelmetlen törvényekből, rá akartam mutatni, hogy mennyire nevetségesek – mondta egy későbbi interjújában Al-Sarif, aki szerint a nők egyenjogúsága nem vallási, hanem társadalmi kérdés. A videó elterjedése után egyébként a gyermeket, Abudit többször is bántalmazták fizikailag a társai az iskolában. – Láttuk anyádat a Facebookon. Téged és őt is börtönbe kéne zárni – mondták neki a többiek. Egy helyi vallási vezető, Szaad al-Hidzsrit szerint azért nem lenne szabad vezetniük a nőknek, mert „az agyuk negyedakkora, mint a férfiaké”, a kormány pedig eddig azzal érvelt, hogy a vezetés „károsíthatja a petefészküket”.
De nem a jogosítvány az egyetlen és nem is a legfontosabb olyan nehézség, amely korlátozza a szaúdi nők szabadságát, biztonságát és egyenjogúságát. Szaúd-Arábia ugyanis azon országok közé tartozik, ahol nem védik a szexuális erőszak női áldozatait, sőt őket teszik felelőssé, amiért férfi nélkül hagyták el a házat, vagy egyedül maradtak egy idegennel. A családon belüli erőszak ellen, bár van rá törvény, nem lépnek fel kellő szigorral, a tárgyalás során a bírák megállapíthatják, hogy a férj jogosan verte meg a feleségét vagy a feleségeit. Ugyancsak jellemző, hogy bár sok hölgy elképesztő gazdagságban él, azt a luxust mégsem engedheti meg magának, hogy legközelebbi férfi rokona engedélye nélkül dolgozhasson, utazhasson vagy saját bankszámlát nyithasson. Kívülállóknak furcsa ellentmondás, hogy bár a szaúdi hölgyek jelentős részének gyönyörű ékszerkészlete van, mégsem láthatja senki, hiszen földig érő fekete lepel takarja őket, és ha valaki ennél többet mutató ruhát húznának, azt letartóztatnák.
Szalman király elődje, Abdullah ibn Abdul-Aziz al-Szaúd egyébként szintén reformer volt, ami a nők helyzetét illeti, az ő uralkodásának ideje alatt már indulhattak a hölgyek az önkormányzati választásokon, az olimpián, és ígéretet tett arra, hogy szavazati jogot is kapnak. Szalman ideje alatt pedig már hivatalos női tanács is alakult az országban. Az alakulás napján készült fotón azonban egyetlen nő sem látható, ugyanis csak egy másik helyiségből, videokapcsolaton keresztül vehettek részt a tanácskozáson.
