Az utca bécsiesen rendezett és tiszta, a környéknek mégis rossz a híre. Ottakringben, Bécs 16. kerületében vagyunk. A külföldiek aránya itt igen magas: több mint negyven százalék. Igaz, közülük csak minden másodiknak van osztrák állampolgársága. A hajdani munkáskerület a radikális jobboldali Ausztria Szabadságpártja (FPÖ) egyik fellegváraként is ismert. Az FPÖ erejét az Ottakringben nemcsak a bevándorlásellenesség adja – a pártot ugyanis itt éppen számos bevándorló is választja. A kerület főutcáján, az Ottakringer Strassén egymást érik a szerb kávézók, diszkók. Szombatonként a majd százezres bécsi szerbségből számosan járnak ide szerb bulikra, rendszeresen lépnek fel szerb énekesek is. Amikor 2015-ben Svetlana Raznatovic, azaz „Ceca”, a szerb turbofolk koronázatlan királynője látogatott ide, a környék nagy stadionját, a Stadthallét kellett kibérelni, annyian jöttek. És az ujjongó szerb tömegben ott volt egy ismerős arc is, maga Heinz-Christian Strache. Az FPÖ elnöke fotózkodott is Cecával, amit sokan felróttak neki, elvégre az énekes a Zoran Djindjic egykori szerb kormányfőt 2001-ben meggyilkoló körökkel ápol jó kapcsolatot.
Az FPÖ felismerte a kilencvenes évek végétől, hogy Bécsben szüksége lesz a bevándorlók szavazataira is a győzelemhez. Heinz-Christian Strache elnöklete alatt a párt tudatosan nyitott a szerbek felé, akik közül sokaknak imponál, amikor Strache egy-egy választási gyűlésén szerbül ordítja: Koszovó Szerbiáé. Az FPÖ a szerbekkel a Balkánon is barátkozik, az Aleksandar Vucic államfő vezette Szerb Haladó Párt (SNS) a testvérpártja, és Strache rendszeresen jár a boszniai szerbek államába a horvátok és a muzulmánok ellen heccelni. Főleg ez utóbbiak jelentik azt a közös ellenséget FPÖ-söknek és szerb nacionalistáknak, ami lehetővé teszi az együttműködést Bécsben is. Igaz, éppen Ottakringben az FPÖ-t az a Karl Eggl vezeti, aki inkább a magyar bevándorlók felé nyitna: idén augusztusban ennek érdekében egy Jobbik-kört is szervezett a bécsi FPÖ-n belül.
A egykori „jugókat” a bécsi szleng Tschuschoknak hívja, ami a szerb-horvát cujes, azaz „hallod-e” kérdésből származik. Amikor ugyanis délszláv melósok dolgoztak egy-egy építkezésen, a bécsiek csak ennyit hallottak ki a beszélgetéseikből. Bécsben már a császári időkben is sok délszláv élt. Ám leginkább az 1960-as évektől beinduló vendégmunkás-áradat miatt lett mára az osztrák főváros a világ egyik legnépesebb délszláv városa. A majdnem százezer szerb mellett közel ötvenezer bosnyák és huszonötezer horvát is él Bécsben.