A katalán elszakadás szakítópróbája következik

Carles Puigdemont kedden kikiálthatja a régió függetlenségét, miközben Angela Merkel a spanyol egység pártján áll.

A válság alakulásának, esetleges kiéleződésének kérdésében megkerülhetetlen tényező a katalán radikális erők hozzáállása. A katalán függetlenségi folyamat két éve, a 2015. szeptember 27-én megtartott tartományi választások után teljesen kikerült az addig még mérvadó, de befolyását folyamatosan elveszítő mérsékelt nacionalisták kezéből. A mérleg nyelveként azóta a Népi Egység Jelöltjei (CUP) nevű antikapitalista, anarchista párt mindössze tíz radikális képviselőjén múlik, mi történik a 135 fős parlamentben. Mivel az Együtt az igenért (Junts pel Sí) nevű nacionalista párttömörülés 62 képviselője nem alkot többséget, a CUP kicsiny frakciója eredményesen gyakorol nyomást a függetlenségi folyamatot irányítókra. A párt a két év alatt nagyon sokszor visszaélt ezzel a szerepével, ezért Artur Mas, az előző, mérsékelt nacionalista tartományvezető január közepén figyelmeztette őket: a katalánok a függetlenségre szavaztak, és nem a forradalomra. Náluk is radikálisabb a Gyökerestül (Arran) nevű ifjúsági szervezetük, ez a CUP Előre! nevű kemény magjához tartozik, és nyáron több turistaellenes akciót hajtott végre, amelyek erősen emlékeztettek a baszk terrorszervezet, az ETA módszertárába tartozó utcai erőszakra. Terra Lliure néven a katalánoknak is volt „ETA-juk”, de az 1978-tól működő csoportot azért nem lehetett egy napon emlegetni utóbbival. 1991-ben fel is oszlatta magát, több tagja belépett a Radikális Köztársasági Baloldal (ERC) pártjába, amelynek elnöke most a katalán kormány második embere, Oriol Junqueras.