Az új új-zélandi kormányfővel kapcsolatban még két magyar vonatkozásra bukkantunk. Négy évvel ezelőtt, a választás előtt arról beszélt a parlamentben, hogy csökken a munkahelyek száma az országban. „A minisztériumnak el kellene mennie megnézni, hogy az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Magyarországon, Írországban, az Egyesült Államokban és Kanadában miért mennek másképp a dolgok” – mondta egy ponton Jacinda Ardern.
Két évvel később, egy 2015-ös interjúban a bevándorláspolitikáról kérdezték, hogy ha sok hajó tartana Új-Zéland felé, az ország német mintára befogadná-e a rajtuk utazókat vagy magyar mintára nem engedné be a bevándorlókat. „Remélem, hogy olyanok lennénk, mint Németország” – válaszolta Ardern. A nőt egyébként a The Wall Street Journal így jellemezte szeptember elején a Twitteren: „Új-Zéland Justin Trudeau-ja, aki a bevándorlás tekintetében inkább Trump”. Jacinda Ardern akkor kiakadt az összehasonlításon, más kérdés, hogy pártja húsz-harmincezer fővel csökkentené a bevándorlási kvótát.
Részben emiatt is el vannak keseredve az eddigi kormánypárt szimpatizánsai. Egyikük, egy magyar, a lapunknak már többször nyilatkozott Pappito blogján arról írt, hogy az új kormány olyan jóléti intézkedéseket tervez, amelyek jelentősen növelik az állami kiadásokat. „Ez milliárdokba fog kerülni az adófizetőknek, az hétszentség” – írta az egyik tervezett lépésről, de a tervek szinte mindegyikére igaz ez.
