Belháború osztja meg a német bevándorláselleneseket

Sokaknak nem tetszik az Alternatíva Németországnak (AfD) folyamatos jobbra tolódása, de a kilépőknek nem sok esélye van.

Techet Péter
2017. 10. 25. 11:34
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt pár hete lecserélte a borítóképét a Facebook-oldalán. Az új fotón azt bizonygatják, hogy ők „az egyetlen kék erő”. A párt jelvénye mellé odakerült másik logóként a felirat: „A Kékek”. Aki nem ismeri az AfD körüli helyzetet, talán nem is igazán érti az igyekezetet. Elvégre a párt színe eddig is a kék volt, most mégis jobban hangsúlyozzák ezt. Hogy miért? 

Mert kiderült, hogy amikor a szeptember 24-i parlamenti választások másnapján győzelmi sajtótájékoztatón Frauke Petry, az AfD elnöke mindenkit meglepett azzal, hogy nem ül be saját pártjának a frakciójába, már jól tudta, hogy a választások előtt a barátai bejelentettek „Kék Fordulat” néven egy új pártot. „Számomra az AfD befejeződött” – mondta később Petry. A nagy kérdés azonban, hogy indul-e egy új történet azokkal, akik a párt folyamatos jobbratolódását bírálják.

Az AfD 2013-ban eleve még euró-ellenes pártként jött létre. Az akkori alapítók alapvetően konzervatív és liberális értelmiségiek voltak, többségük már rég el is távolodott politikai „gyermekétől”. Bernd Lucke közgazdász-professzort a pártelnöki székből a radikális jobboldali tábor 2015 nyarán, egy verekedéssel és köpködéssel tarkított kongresszuson, éppen Frauke Petry vezetésével távolították el. Petry a pártot menekültellenes és egyéb klasszikus nacionalista témák felé is ki akarta nyitni. Azonban korábbi radikális támogatói idővel a fejére nőttek. Főleg az egykori CDU-politikus, Alexander Gauland mozgósította sikeresen a kelet-német tartományok szélsőjobboldali AfD-szervezeteit Petry ellen, akinek végül át is kellett adnia a lista vezetését Gaulandnak és az amúgy neoliberális Alice Weidelnek. Sajátos, hogy mind Gauland, mind Weidel amúgy nyugat-német és egyébként nem szélsőséges, de ügyes taktikával maguk mögé állították a keleti tartományok szélsőségeseit, s lépésről-lépésre kiszorították a kelet-német Frauke Petryt.

Petry egyelőre hátrébb lépett csak a politikából, pár hónapos gyermekével szeretne többet foglalkozni. A „Kék Fordulat” párt azonban vár rá és mindazokra, akik az AfD-vel elégedetlenek. A meckenburg-előpomerániai parlamenti frakció már ketté is vált, a „petrysták” új frakciót alakítottak. Az északkeleti Mecklenburg-Előpommeránia mellett a szászországi és észak-rajna-vesztfáliai AfD-szervezetből lépnek ki sokan, mindannyian azzal indokolják döntésüket, hogy a párt nem határolódik el eléggé a szélsőjobbtól.

A „Kék Fordulatnak” azonban nem sok esélye van az AfD mellett megerősödnie. A párt szavazótáborát ugyanis alig zavarja a szélsőjobboldali irány – akit mégis, annak ott vannak a kereszténydemokraták (CDU) vagy a jobboldali liberálisok (FDP) alternatívaként. Egy újabb jobboldali párt nehézkesen tudna itt betörni. Ezt éppen a Petry által elüldözött korábbi AfD-alapító, Bernd Lucke esete bizonyítja. Ő ma Liberális-Konzervatív Reformerek (LKR) néven vezet egy törpepártot. Az LKR szintén azért alakult egykori AfD-sekből, mert nem tetszett nekik a szélsőjobboldali út. Lucke pártja azonban nem sikertörténet, még egy százalékot se értek el a szeptemberi választásokon.

Az AfD-n belüli szélsőjobboldali nyomulás a frakcióvezető Alexander Gaulandnak se tetszik. A frakció alakulóülésén sikeresen akadályozta meg, hogy a párt széljobbos körei, amelyek informálisan „A Szárny” név alatt tömörülnek, frakció- és parlamenti pozíciókat szerezzenek. Gauland ellentétben a majdnem száz fős frakció közel egynegyedével nem szélsőjobboldali. A hetvenhat éves, mindig brit eleganciával öltözködő politikus egész életét a CDU-ban töltötte el, bár sohasem az első vonalban. Az AfD ezért számára egyfajta megkésett elégtétel. A nézetei azonban semmiképp sem szélsőjobboldaliak, még ha retorikailag sokszor a radikális tábort is sokszor túlszárnyalja. Az AfD-ben valóban jelenlévő nemzeti szocialistákhoz – akiket elsősorban a párt türingiai elnöke, Björn Höcke fémjelez – nem sok köze van. Gauland vezetőtársa, Alice Weidel korábban támogatta is volna Höcke kizárását. Gauland és Weidel ma még sikeresen tudják uralni a pártot – de kérdéses, mikor éri el őket is Lucke vagy Petry sorsa.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.