A „Kék Fordulatnak” azonban nem sok esélye van az AfD mellett megerősödnie. A párt szavazótáborát ugyanis alig zavarja a szélsőjobboldali irány – akit mégis, annak ott vannak a kereszténydemokraták (CDU) vagy a jobboldali liberálisok (FDP) alternatívaként. Egy újabb jobboldali párt nehézkesen tudna itt betörni. Ezt éppen a Petry által elüldözött korábbi AfD-alapító, Bernd Lucke esete bizonyítja. Ő ma Liberális-Konzervatív Reformerek (LKR) néven vezet egy törpepártot. Az LKR szintén azért alakult egykori AfD-sekből, mert nem tetszett nekik a szélsőjobboldali út. Lucke pártja azonban nem sikertörténet, még egy százalékot se értek el a szeptemberi választásokon.
Az AfD-n belüli szélsőjobboldali nyomulás a frakcióvezető Alexander Gaulandnak se tetszik. A frakció alakulóülésén sikeresen akadályozta meg, hogy a párt széljobbos körei, amelyek informálisan „A Szárny” név alatt tömörülnek, frakció- és parlamenti pozíciókat szerezzenek. Gauland ellentétben a majdnem száz fős frakció közel egynegyedével nem szélsőjobboldali. A hetvenhat éves, mindig brit eleganciával öltözködő politikus egész életét a CDU-ban töltötte el, bár sohasem az első vonalban. Az AfD ezért számára egyfajta megkésett elégtétel. A nézetei azonban semmiképp sem szélsőjobboldaliak, még ha retorikailag sokszor a radikális tábort is sokszor túlszárnyalja. Az AfD-ben valóban jelenlévő nemzeti szocialistákhoz – akiket elsősorban a párt türingiai elnöke, Björn Höcke fémjelez – nem sok köze van. Gauland vezetőtársa, Alice Weidel korábban támogatta is volna Höcke kizárását. Gauland és Weidel ma még sikeresen tudják uralni a pártot – de kérdéses, mikor éri el őket is Lucke vagy Petry sorsa.
