Berlin nem fordul el Közép-Európától

Merkel győzelme biztosíték lehet, hogy nem romlik meg végleg a magyar–német viszony.

Stier Gábor
2017. 10. 01. 8:24
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

––

Orbán Viktor még egy csendes imát is elmondott Angela Merkel mandátumának meghosszabbításáért, Donald Trumpnak azonban négy napjába telt, amíg gratulált a német kancellár győzelméhez. Nem véletlenül, hiszen amíg az Egyesült Államok stratégiai értelemben a túlságosan erősnek tartott európai nagyhatalom meggyengítésében érdekelt, addig a magyar gazdaság növekedését alapvetően meghatározza Németország állapota. Az immár folyamatosan közel kétszázalékos bővülés húzza magával Közép-Európát, benne Magyarországot is, ahol a becslések szerint a GDP növekedésének mintegy harmadát az idetelepült német cégek adják. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium első embere pénteken Stuttgartban német vállalatvezetőkkel tárgyalt. Szijjártó Péter személyesen mérhette le az üzleti élet választások utáni hangulatát, biztathatta újabb befektetésekre a bajor után a sváb cégeket is. Talán nem is sikertelenül, hiszen míg a német sajtó lesújtóan ír a demokrácia állapotáról, addig a politikai és gazdasági elit értékeli a magyar kormány szigorú fiskális politikáját. Emellett természetesen az adó- és más kedvezményeket is.

S ha már a kormányt ért bírálatoknál tartunk, Orbán Viktor logikusan tette le azon politikus mellé a voksát, aki barátságosabban beszél vele. Merkel a kampányban nem kerülhette ugyan meg, hogy ne ossza ki a magyar kormányfőt, ám a politikai elitben a kimondottan baráti bajorokat leszámítva messze a legvisszafogottabb vele szemben. Egyrészt azért, mert mégiscsak egy pártcsaládba tartoznak, másrészt kancellárként kénytelen figyelembe venni a német üzleti szféra érdekeit. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy eleve ódzkodik a hangos konfliktusoktól. Így aztán hiába neheztel a renitens Orbán Viktorra, néhány keményebb mondat megfogalmazásán kívül valójában nem tett semmit a megrendszabályozásáért. Berlin érezhetően nem akart keresztbe tenni Budapestnek, s aztán inkább hagyta, hogy a kényes kérdésekben az EU vívja meg a harcát Magyarországgal. Orbán Viktor imája Merkel győzelmével és ádáz ellenfele, Martin Schulz ellenzékbe vonulásával tehát meghallgattatott. Igaz, nem teljesen, mert a külügyminiszter könnyen az emberi jogok baloldali harcosa, a Zöldek vezető politikusa, Cem Özdemir lehet. Kicsit talán jobban járna, ha e tárcát a migránsokat illetően rendpárti szabad demokraták kapnák, az pedig majdnem ideális lenne, ha esetleg a CDU-nál maradna. Erről ugyan nyíltan senki sem beszél, ám Orbán Viktor örülhet az AfD sikerének, a hozzá hasonlóan bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak párt ugyanis e kérdésben a keményebb fellépés felé lökheti a felálló kormányt is. Mindezek persze inkább csak hangsúlybeli eltérések, amelyek önmagukban aligha változtathatnak a látványosan elhidegült német–magyar viszonyon.

Valamivel nagyobb mozgásteret nyithat ugyanakkor az unión belül, hogy a németek egy időre mindenesetre a belpolitikai stabilitás megteremtésével lesznek elfoglalva. Azzal a stabilitással, amely Magyarországnak is elemi érdeke. Emmanuel Macron Magyarországot hátrányosan érintő reformelképzeléseinek támogatásában is még inkább visszafogja Merkelt a várható koalíció, így az integráció mélyítése alighanem csak fokozatosan, senkit sem végleg a perifériára lökve mehet végbe.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.