––
Orbán Viktor még egy csendes imát is elmondott Angela Merkel mandátumának meghosszabbításáért, Donald Trumpnak azonban négy napjába telt, amíg gratulált a német kancellár győzelméhez. Nem véletlenül, hiszen amíg az Egyesült Államok stratégiai értelemben a túlságosan erősnek tartott európai nagyhatalom meggyengítésében érdekelt, addig a magyar gazdaság növekedését alapvetően meghatározza Németország állapota. Az immár folyamatosan közel kétszázalékos bővülés húzza magával Közép-Európát, benne Magyarországot is, ahol a becslések szerint a GDP növekedésének mintegy harmadát az idetelepült német cégek adják. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium első embere pénteken Stuttgartban német vállalatvezetőkkel tárgyalt. Szijjártó Péter személyesen mérhette le az üzleti élet választások utáni hangulatát, biztathatta újabb befektetésekre a bajor után a sváb cégeket is. Talán nem is sikertelenül, hiszen míg a német sajtó lesújtóan ír a demokrácia állapotáról, addig a politikai és gazdasági elit értékeli a magyar kormány szigorú fiskális politikáját. Emellett természetesen az adó- és más kedvezményeket is.
S ha már a kormányt ért bírálatoknál tartunk, Orbán Viktor logikusan tette le azon politikus mellé a voksát, aki barátságosabban beszél vele. Merkel a kampányban nem kerülhette ugyan meg, hogy ne ossza ki a magyar kormányfőt, ám a politikai elitben a kimondottan baráti bajorokat leszámítva messze a legvisszafogottabb vele szemben. Egyrészt azért, mert mégiscsak egy pártcsaládba tartoznak, másrészt kancellárként kénytelen figyelembe venni a német üzleti szféra érdekeit. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy eleve ódzkodik a hangos konfliktusoktól. Így aztán hiába neheztel a renitens Orbán Viktorra, néhány keményebb mondat megfogalmazásán kívül valójában nem tett semmit a megrendszabályozásáért. Berlin érezhetően nem akart keresztbe tenni Budapestnek, s aztán inkább hagyta, hogy a kényes kérdésekben az EU vívja meg a harcát Magyarországgal. Orbán Viktor imája Merkel győzelmével és ádáz ellenfele, Martin Schulz ellenzékbe vonulásával tehát meghallgattatott. Igaz, nem teljesen, mert a külügyminiszter könnyen az emberi jogok baloldali harcosa, a Zöldek vezető politikusa, Cem Özdemir lehet. Kicsit talán jobban járna, ha e tárcát a migránsokat illetően rendpárti szabad demokraták kapnák, az pedig majdnem ideális lenne, ha esetleg a CDU-nál maradna. Erről ugyan nyíltan senki sem beszél, ám Orbán Viktor örülhet az AfD sikerének, a hozzá hasonlóan bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak párt ugyanis e kérdésben a keményebb fellépés felé lökheti a felálló kormányt is. Mindezek persze inkább csak hangsúlybeli eltérések, amelyek önmagukban aligha változtathatnak a látványosan elhidegült német–magyar viszonyon.
Valamivel nagyobb mozgásteret nyithat ugyanakkor az unión belül, hogy a németek egy időre mindenesetre a belpolitikai stabilitás megteremtésével lesznek elfoglalva. Azzal a stabilitással, amely Magyarországnak is elemi érdeke. Emmanuel Macron Magyarországot hátrányosan érintő reformelképzeléseinek támogatásában is még inkább visszafogja Merkelt a várható koalíció, így az integráció mélyítése alighanem csak fokozatosan, senkit sem végleg a perifériára lökve mehet végbe.