Több mint három éve, 2014. augusztus 7-re virradóra legalább százhúszezer kereszténynek kellett elhagynia moszuli és ninivei otthonát. Az Iszlám Állam elől sokan Erbílben találtak ideiglenes menedékre, de hiába látszik úgy, hogy a dzsihadista terrorszervezet erejét sikerül végleg megtörni, a kurdok szeptember végi függetlenségi népszavazása újabb bizonytalanságot hoz a közösség életébe. Észak-iraki keresztény elöljárók a hét végén arra figyelmeztettek, hogy a Ninivei-fennsíkot a kurd autonóm tartomány vezetése és Bagdad is magának követeli, és az sem lenne elfogadható, ha úgy húznák meg Kurdisztán határait, hogy a keresztény szállásterület egyik része a kurdokra, a másik Irakra szállna. Vagyis a helyreállítást, a falvakba, városokba való visszatérést nemcsak az objektív tényezők – például a lerombolt infrastruktúra, a hiányzó közszolgáltatások –, hanem ez az újfajta politikai bizonytalanság is hátráltatja. A területért felelős öt püspök nyílt levelében amellett száll síkra, hogy ne osszák két részre az asszír keresztények és jazidik által lakott területeket, a szemben álló feleket pedig párbeszédre hívja. Az iraki keresztények megpróbáltatásaira a kurd referendum napján Pietro Parolin vatikáni bíboros is felhívta a figyelmet. A szentszéki államtitkár figyelmeztetett, hogy a közösség túlélése forog kockán.
Az erbíli körzetben levő négy menekülttábor továbbra is maximális kapacitással működik, az embereket csak korlátozottan motiválja, hogy egy 70-80 százalékban elpusztított régióba költözzenek vissza. Az élet azonban még a lerombolt régióban is megtalálja magának az utat, a Moszul melletti Bakhdidában működő kórház büszkén adta tudtul a közösségi médiában a múlt héten, hogy három év óta először vezettek le szülést az intézményben.
A Christian Science Monitor ugyanakkor hosszú riportot közölt az ottomán időkben Karakos néven is ismert városból, ahol üzletemberek fogtak össze, hogy üzletsort nyissanak, hogy legalább a kereskedés megindulhasson. A pékség készen áll, a következő egy borbélyüzlet és egy halárus lesz. Az egykor 50 ezres település csak árnyéka önmagának, de lakossága napról napra növekszik.
