Che Guevarától Nick Vujicicen át Putyinig

Mindenki magáénak érezhette kicsit a Szocsiban rendezett 19. Világifjúsági és diáktalálkozót. Riport.

Ismét élettel telt meg az Olimpiai park Szocsi központjában. Az egyik színpadon Che Guevaráról és az októberi forradalom 100. évfordulójáról beszéltek. A másikon a világhírű prédikátor és motivációs tréner, a karok és lábak nélkül született ausztráliai Nick Vujicic szónokolt a reményről és a keresztény hit adta erőről, odébb az orosz Szberbank elnöke, German Gref a siker titkát igyekezett feltárni, és a digitális világban rejlő lehetőségeket vázolta a fiataloknak. A Valdaj Klub tagjainak kis csoportja a világrend alakulásáról osztotta meg véleményét. A sportról beszélgetett a rúdugrás közelmúltbeli sztárja, jelenleg egyre sikeresebb sportdiplomata Jelena Iszinbajeva. De voltak bőven koncertek, az interaktív zónában pedig mások mellett a World of Tanks mutatkozott be. Közben az orosz vezetők Vlagyimir Putyinnal az élen a tengerparton zajló fesztivál és a város fölött lévő Krasznaja Poljana között ingáztak, érezhetően nagyobb fontosságot tulajdonítva az utóbbi helyszínen zajló, Oroszországgal foglalkozó elemzőket és közéleti személyiségeket tömörítő Valdaj Klub éves találkozójának.

A Fekete-tenger partján fekvő város adott otthont egy hétig a hét végén befejeződő, 19. Világifjúsági és diáktalálkozónak, közismert nevén a VIT-nek. A mottó a régi VIT-ek jegyében a békét, a szolidaritást, a szociális igazságosságot hirdette, természetesen az imperializmus elleni harc jegyében. A világ máig legjelentősebb baloldali rendezvényén húszezren vettek részt, fele-fele részben oroszok és külföldiek, köztük egyéni regisztrálással 80 magyar is. A 180 országból érkezett delegációk közül a legnagyobb, több mint kétszáz fős a kubaiaké, a kínaiaké, a vietnámiaké, a namíbiaiaké, az angolaiaké, az indiaiaké és az észak-koreaiaké volt.

Ebből is látszik, hogy a baloldali ifjúsági szervezeteket tömörítő Demokratikus Ifjúsági Világszövetség égisze alatt 1947 óta zajló világifjúsági találkozók a kelet- és közép-európai kommunista rezsimek bukása után is megtartották ideológiai irányultságukat, de a súlypont áthelyeződött Ázsiára, Afrikára és Latin-Amerikára. Az első prágai találkozót követően Budapest 1949-ben adott helyszínt a fesztiválnak, amely az utóbbi időben baloldali kormányzás alatt álló fejlődő országokban zajlik. Az utolsó hat találkozóból három Latin-Amerikában, így Kubában, Venezuelában és a legutóbb négy éve Ecuadorban volt. Oroszország kétszer rendezett VIT-et, előbb 1957-ben, majd 1985-ben, mindkettőt Moszkvában. Most érthető módon Szocsira esett a választás, hiszen a téli olimpia után megvan az infrastruktúra, így különösebb erőfeszítés nélkül megtartható itt a népes találkozó. Az október 15-én kezdődő fesztivál első három napján azonban Kalinyingrádtól Vlagyivosztokig több orosz nagyváros is fogadott vendégeket, a nyitónapon pedig Moszkvában diákseregszemle zajlott.

Az orosz vezetés – igazolva az ország erejét és globális ambícióit – mindent megtett, hogy emlékezetessé tegye az újabb VIT-et. Putyintól Kirijenkón és Grefen át Lavrovig vezető politikusok találkoztak a fiatalokkal, maga az elnök nemcsak megnyitotta a találkozót, de többször is megjelent a rendezvényen, a valdajosok előtt mondott beszéde után például „spontán” betért egy fesztiválozókkal teli kávézóba. A Kreml azonban ezenkívül finoman szólva sem lelkesedett a találkozóért. Mint az elnöki adminisztrációhoz közel álló forrásaink elmondták, a rendezés gondolata két éve merült fel. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetségben logikusnak látták, hogy az 1917-es forradalom 100. évfordulóján a világ baloldali ifjúsága Oroszországban gyűljön össze. Különösen az ázsiaiak és az afrikaiak támogatták lelkesen az ötletet, míg a putyini Oroszországgal az amerikai hegemónia elleni harcban egyetértő, ám azt több kérdésben, így például a homoszexuálisokkal szembeni fellépése vagy az európai radikális jobboldallal ápolt kapcsolatai miatt bíráló európai baloldal nem támogatta.   

Nem lelkesedett különösen az ötletért Putyin sem. Mint forrásaink elmondták, a fesztivál rendezésének ötletét elővezető novo-ogarjevói találkozón a baloldali szervezetek vezetői azzal érveltek, hogy Oroszország e rendezvénnyel is kitörhet az elszigeteltségből, s a szabad világ vezetőjeként mutatkozhat. Az orosz elnök egykedvűen hallgatta az indoklást, s csak akkor csillant fel a tekintete, amikor arról volt szó, hogy a fesztivál alkalmat ad az új technológiák bemutatására is. Az elnöki adminisztráció minden bizonnyal figyelembe vette a rendezvénynek az orosz „puha erő” demonstrálásában jelentkező nemzetközi hozadékát is, igazán vonzóvá azonban azért válhatott számára, mert a Kreml mind nagyobb hangsúlyt fektet a fiatalokra. Putyin az év eleji tüntetések óta különösen figyel az új generációkra, s az utóbbi időben többször is találkozott fiatalokkal. Így aztán mindenki „megkapta a magáét”. Az orosz elnök ismét többször mutatkozhatott a fiatalok között, a rendezvénnyel demonstrálhatta, hogy Oroszország a jövőbe tekint, és nagy hangsúlyt fektet a digitalizációra, az intelligens technológiákra. A baloldal foglalkozhatott Che Guevarával és a nagy októberivel, bírálhatta az amerikai imperializmust. Közben a fiatalok pedig bulizhattak egy nagyot.