Szokás szerint a migráció és annak kezelése uralta a pénteken befejeződő kétnapos európai uniós csúcstalálkozót. Komolyabb döntések persze most sem születtek, de legalább néhány fontosabb megállapításban megegyeztek a tagállamok vezetői. Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke például azt követően, hogy csütörtökön a kvótarendszert ostorozta, pénteken már derűlátóbban arról beszélt, hogy „reális lehetőség” van arra, hogy a Földközi-tengeri útvonalat lezárjuk. Nem teljesen alaptalanul, hiszen a tengeren átkelők száma jelentősen csökkent a tavalyi adatokhoz képest. Az ENSZ adatai szerint 2017-ben eddig 146 ezren érkeztek Európába, azaz számuk már aligha éri el a tavalyi majd 363 ezret.
Ugyanakkor azt elismerték, hogy a visszaküldések továbbra is lassúak, ezt mindenképpen gyorsítani kell. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke felrótta a tagállamoknak, hogy ugyan ígéretet tett arra, hogy 3,1 milliárd eurót csoportosítanak az Afrikai Pénzügyi Alapba (ennek jelentős részét az Európai Bizottság teremti elő), de eddig még csak 175 millió eurós felajánlás érkezett. Hagyományosan elmantrázták a szolidaritás és a felelősség megosztásának fontosságát is. Viszont ezúttal konkrét megállapodás született arról, hogy a közös európai menekültügyi rendszer reformjáról (vagyis a kötelező kvótákról) először decemberben fognak tárgyalni legmagasabb szinten, 2018 első felében pedig igyekszenek konszenzusra jutni.
Bár Angela Merkel kancellár és más tagállami vezetők is korábban határozottan bírálták a török jogállamiságot, szóba került az előcsatlakozási alapok és a csatlakozási tárgyalások felfüggesztése is, Törökországgal nagyon óvatosan bántak a vezetők. A csúcs végkövetkeztetéseibe erről a napirendről egyetlen semmitmondó mondat került be: „Az Európai Tanács tanácskozást folytatott az EU–török kapcsolatokról.” Ugyanakkor a tagállamok megbízták az Európai Tanács elnökét, hogy dolgozzon ki egy javaslatot, amely a csatlakozási pénzek átcsoportosítását tartalmazza. Vagyis például jusson több pénz a civil társadalom megerősítésére. Észak-Koreával kapcsolatban már sokkal határozottabban fogalmaztak a vezetők, felszólították Phenjant, hogy azonnal hagyjon fel nukleáris rakétaprogramjával, mert „a KNDK-nak az utóbbi időben tanúsított magatartása elfogadhatatlan és komoly veszélyt jelent a Koreai-félszigetre és azon túl is”.