Disznót vágtak Bázel mellett, az aktivisták elszörnyedtek

Disznótor balhéval fűszerezve, avagy miért népszerű a vegetáriánus hentesüzlet?

Ha a békéscsabai kolbászfesztiválon állatvédő tüntetők zavarnák meg a disznóhúsból készített változatos ételek mustráját, és kezdenének tiltakozni az állatkínzás ellen, alighanem nagyon furcsán néznének rájuk a fesztiválozók. Svájcban most mégis az történt, hogy a hagyományos városi disznótoros ünnepre táblákkal felszerelt állatvédők érkeztek. Bázeltől nem messze található álmos kisvárosban, Sissachban ugyanis a Häring hentesüzlet élőben, nézőközönség előtt oltotta ki egy disznó életét és végezte el annak teljes feldolgozását, ide értve a kolbászkészítést is. Mintegy százötvenen nézték végig a procedúrát, ám a húszfős tiltakozó csoport mégis hangosabbnak bizonyult, már ami a disznóöléssel kapcsolatos utólagos médiamegjelenést illeti. Rolf Häringnek az volt a terve, hogy a disznóölés körüli téves elképzeléseket eloszlassa, és bemutassa, hogy szenvedés nélkül is át lehet segíteni a túlvilágra a háziállatokat. Ezért is alkalmazott a múlt hétvégi reggelen a feldolgozóiparban egyébként kötelező sokkolót. A Blick svájci bulvárlapnak beszámoló helyi lakosok szerint a közterületen elvégzett disznóölés régebben teljesen természetes tevékenység volt, sokakat tehát nem rémisztett el a látvány. Bázeli diákok is úgy nyilatkoztak, hogy tudni kell, hogyan készül az asztalra kerülő étel. Az állatvédők ugyanakkor az állatkínzás megállítását sürgető táblákat emeltek a magasba. Egy kutya és egy kismalac fotója alá ez volt írva: Melyiket simogatjuk és melyiket öljük le? Az aktivisták elítélendőnek tartották, hogy a mészárszék látványosságként tálalta a szenvedő állat kivégzését. A hentes azt mondta a lapnak, valóban feszült volt, de nem a tiltakozók, hanem idősebb mestere szempillantásai miatt, és nem szerette volna, ha bármelyik részlet is rosszul sikerül. Rolf Häring azóta több halálos fenyegetést is kapott tette miatt. 

A sissachi vérengzés nagy sajtóvisszhangot kapott, a Blick Mi történt velünk, hogy állatokat ölünk címmel például sietett is lehozni egy kegyetlennek, véresnek, megbotránkoztatónak szánt tényfeltáró cikket arról, hogy egy merész újságíró a mészárosok mindennapi munkáját elvégezve leöl egy fogyasztásra szánt nyulat. A témát mindenesetre a gyilkos szerszámokat közelről fotózva, az állat rángatózását írásban részletezve sikerült feldolgozni. Az újságíró hölgy bár kőkemény arccal néz a kamerába, mégis azt írta, hogy a kampón lógó hús látványa óta rémálmokkal küzd.  

A disznótor – német nevén Metzgete – az alpesi országban nagy hagyománynak örvend, csakúgy, mint a szomszédos Németország déli tartományaiban. Ilyenkor a magyar disznótoros tál összetevőihez hasonló ételeket szolgálnak fel savanyúkáposztával, mustárral, természetesen a gasztronómiai fogásokat fesztiválok keretében tálalják. És bár az ilyen sokadalmak is méltán vonzóak, a gyomorkímélő életmódra, állatok jogaira, környezetvédelemre egyre jobban ügyelő fogyasztónak már a vegetáriánus hentesüzlet termékeit is el lehet adni. Hágában ugyanis jól megél az a mészáros, aki szójából és zöldségekből, néha tintahalból gyúr, főz, fagyaszt húshelyettesítő húskészítményeket. Jaap Korteweg azután döntött a váltás mellett, hogy a holland sertésállomány nagy részét le kellett vágni az 1997-es sertéspestis miatt. 

A hagyományos életmódtól elidegenedett információs társadalom mindig megtalálja, hogy hogyan dolgozza fel a háziállatok leölése és a húsfogyasztás keltette lelkiismeret-furdalását. Augusztusban például Los Angelesben malacvirrasztást tartottak vegetáriánus aktivisták, akik a vágóhídra érkező sertéseknek még utoljára inni adtak. A kaliforniai Berkeley-ben pedig egy hentesüzlet tulajdonosánál elérték, hogy az állatok jogairól és a húsfeldolgozás erőszakosságáról szóló plakátot tegyen ki boltja kirakatába. Pedig csak arról volt szó, hogy a hentes megunta a hetekig az üzlet előtt megafonnal demonstráló emberek zavaró jelenlétét.

A Direct Action civil lobbicsoport tagjai más alkalommal pedig fóliába és papírtálcába csomagolták magukat, miután vérnek látszó színezékanyaggal festették be testüket. Az egyesület amellett érvel, hogy nem létezik etikus módja az állatok megölésének. Azért lobbiznak, hogy Berkeley-t a földön elsőként az állatok elleni erőszakmentes várossá tegyék.