Hazatért a túszdráma főszereplője

Negyven éve sértetlenül szabadították ki a Lufthansa eltérített Boeing 737-esének utasait Szomáliában.

A német hatóságok közben folyamatosan tárgyaltak a terroristákkal, végül a válságstáb – az élen Helmut Schmidt kancellárral – úgy határozott, hogy nem várhatnak tovább a túszok kimentésével, akik ekkor már öt napja rettegésben töltötték minden pillanatukat. Negyven éve, október 17-én éjjel a német különleges szolgálat, a GSG–9 kommandósai megrohamozták a Landshutot, és az összes túszt kiszabadították. Az akció közben három terroristát agyonlőttek, köztük azt is, aki kivégezte a gép kapitányát.

Eközben a stuttgart–stammheimi börtön biztonsági szárnyában öngyilkos lett Andreas Baader, Jan-Carl Raspe, valamint Gudrun Ensslin hirhedt RAF-terroristákat, akiket a géprablók ki akartak szabadítani. Egy napra rá megtalálták Schleyer holttestét is.

A legendás utasszállító a terrorcselekmény után a Lufthansa színeiben repült tovább egészen 1985-ig, végül a brazil légitársaság tulajdonába került. Később, miután kivonták a szolgálatból, a brazil Fortaleza reptérre került, a „repülőgéptemetőbe”, ahol évekig leselejtezettként állt, méltatlanul, a dzsungel közepén. Németország évekig tervezte, hogy hazaszállíttatja majd, és a drámai esetnek állít emléket a Boeinggel.

A Landshut ünnepélyes visszatérésekor ott voltak Frankfurtban a túszdráma túlélői is, akik felidézték azt az öt borzalmas napot, amikor szinte minden pillanatban egyre reménytelenebbnek tűnt a gondolat, hogy túlélik majd a támadást. Köztük volt Vietor is, aki tisztán emlékezett arra, hogy melyik terroristával hol végeztek a kommandósok: Mahmudot, a támadók vezetőjét a kabin első részében lőtték agyon. De ott volt az az asszony is, akit csak „Mogadishu angyalaként” emlegettek az utasok, mert többször is félelmet nem ismerve szembeszállt a gép eltérítőivel, a többiek biztonsága érdekében – Gabriele von Lutzau utaskísérőként dolgozott a 181-es járaton. Ő a gép egyik vészkijáratán át hagyta el a fedélzetet, amikor megindult az evakuálás. Mint mondja, hihetetlen szerencsének élte meg, hogy jól végződött a repülő megrohamozása és hogy élve kijutottak. A mai napig tisztán emlékszik arra a pillanatra, amikor végre lecsúszott a szárnyon és visszakapta a szabadságát, ami az ezt megelőző napokban végleg elveszettnek tűnt. Lutzau számára nagyon fontos volt, hogy a szimbólummá vált, eltérített, megsérült repülőgép visszakerüljön Németországba, ahová eredetileg is tartott.

Sigmar Gabriel német külügyminiszter a Landshutot és utasainak kiszabadítását egy szabad társadalom megtestesült szimbólumának nevezte. A Bodeni-tó partján lévő Friedrichshafen Dornier múzeumának vezetői azt tervezik, hogy az egykori 181-es járat fedélzetét felújítják, és a kabinban egy látványos kiállítást rendeznek be, amely a gép történetét és az elképesztő mentőakciót mutatja majd be.