Kiszámítható, nyitott Oroszországot ígér Putyin

Az orosz elnök keménysége mellett azt is érzékeltette Valdaj Klub előtt, hogy felelősséget érez a világ dolgaiért.

Kemény szavak, ennek ellenére az elemzők többsége inkább a felelősségteljes magatartást, semmint a konfrontáció keresését hallotta ki belőlük. Vegyük sorjába, mi is volt Putyin szavainak üzenete. Aligha meglepő, hogy kiállt az államok szuverenitása mellett. Ám ha már a népek függetlenedéséről beszélünk, akkor a katalán kérdést interpretálva megjegyezte, hogy a törvényeket tiszteletben kell tartani, s nem lehet elismerni Koszovót, közben pedig szankciókat kivetni a Krím miatt. „Az nem megy, hogy vannak a függetlenség harcosai és a szeparatisták” – utalt Koszovó és a Krím párhuzamára.

A minket leginkább érintő ukrán válság kapcsán elismerte, hogy Kijevvel lényegében nincs együttműködés, ám Moszkva ki tud várni. A másik álláspontjának tiszteletét hangsúlyozta a koreai válságról beszélve, megállapítva, hogy a megoldáshoz csak a párbeszéd vezethet, nem pedig a fenyegetések és az ultimátumok. Szíriával Putyin az orosz nyitottságot demonstrálta, aláhúzva, hogy a Kreml mindenkivel, így a vetélytársaival is egyeztet, aki partnerként kezeli. Kiemelte, hogy e kérdésben Washington is konstruktívnak mutatkozik, bár ez az együttműködés lehetne mélyebb is. Az Egyesült Államokról szólva nem táplált különleges illúziókat, szerinte az amerikai belpolitikai kérdések gátolják az előrelépést. Egyszóval Putyin minden kérdésben hangsúlyozta, hogy kész az együttműködésre, ám úgy látja, a kölcsönös nyitottság hiányában a konfliktusok félig lefagyott állapotban maradnak.

Az orosz államfő fellépését értékelve lapunknak a Valdaj Klub programigazgatója, Dmitrij Szuszlov elmondta, az elnök azt igyekezett mindenekelőtt kidomborítani, hogy a jelenlegi káosz közepette – ha már a világ vezető hatalma erre képtelen – Oroszország és ő maga is felelősségteljes higgadtsággal igyekszik biztos pont maradni. A szakértő aláhúzta, hogy Putyin ezúttal is bírálta a Nyugatot, ám demonstrálta nyitottságát a párbeszédre és a kompromisszumokra. Még csipkelődő megjegyzései között is érezhető volt, hogy a jelenlegi elnöki ciklusban már nem vár áttörést Donald Trumptól, ám nem akarja felégetni az utolsó hidakat is az amerikai kapcsolatokban.

Együttműködési készségét demonstrálva utalt arra, hogy a közel-keleti rendezés kérdésében például alapvetően konstruktív párbeszéd zajlik Moszkva és Washington között. Ukrajnáról szólva megértően beszélt Budapestnek és Bukarestnek az oktatási törvényt érintő felháborodásáról, s nem vár gyors rendezést a konfliktus kérdésében. Mint fogalmazott, erre addig nem is kerülhet sor, amíg a minszki folyamatot garantáló európai hatalmak nem gyakorolnak nyomást Kijevre. Az úgynevezett horvát forgatókönyvet, az utóbbi időben többször is emlegetett, a Donbaszban indítandó ukrán katonai akciót kizárta, s úgy látja, még sokáig marad a jelenlegi lefagyott állapot, amelynek kiindulópontja az európai hatalmak által elnézett 2014-es puccs. Rossz állapotban van az elnök szerint Európa is.

„Putyin mindenekelőtt a nemzetközi intézmények, így az ENSZ megújítva megőrzését hangsúlyozva a stabilitás mellett állt ki” – hangsúlyozta a szocsi találkozó résztvevőjeként a volt washingtoni orosz nagykövet Szergej Kiszljak is.

Piotr Dutkiewicz kanadai politológus Putyin fellépéséből a párbeszéd fontosságának hangsúlyozása mellett azt emelte ki, hogy ez a dialógus elképzelhetetlen egymás, így Oroszország tisztelete nélkül. Mint az ottawai professzor aláhúzta, Kína, India vagy legutóbb Szaúd-Arábia hozzáállása is mutatja, hogy ez a járható út.

„A legfontosabb, hogy Moszkva kész a párbeszédre, s nyitott a világ jelenlegi kaotikus helyzetének megváltoztatására. Meg kell hallani e beszédből, hogy Moszkva nem vágta rá senkire az ajtót” – hangsúlyozta Richard Sakwa, a Chatham House vezető elemzője.

Igaz, az orosz közhangulatot jól érzékelteti, hogy Moszkvában eközben többen inkább a bírálatot hallották ki fellépésből. Így többekkel egyetemben az ismert elemző Szergej Mihejev például azt hangsúlyozta, hogy ez a beszéd keményebb volt még a müncheninél is.

Putyin Oroszország globális ambícióinak hangsúlyozásával szemben látványosan kerülte a belpolitikai kérdéseket, s indulása kapcsán sejtelmesen csak annyit mondott, hogy a következő elnöknek 2024-re versenyképessé és minden értelemben rugalmassá kell tennie Oroszországot. Úgy tűnik, amennyiben ez sikerül, akkor ezzel be is fejeződhet Vlagyimir Putyin történelmi küldetése. S hogy ez a feladat nem teljesen reménytelen, azt illusztrálta az orosz elit Valdaj Klubon fellépő több kulcsfontosságú szereplője is. A Szberbank elnökének, German Grefnek a digitalizációról és a robotizációról szóló fellépését hallva az ember például azt hihette, hogy nem Szocsiban, hanem valamelyik nyugati fórumon van. Innen már csak az a kérdés, hogy mekkora tér jut ezeknek a nézeteknek, s milyen gyors átalakulást engednek az ország méretei és az ebben ellenérdekelt globális hatalmak.