Kiszámíthatóság, a másik tisztelete, nyitottság és felelősségteljes magatartás. Ezeket a tulajdonságokat tartja az orosz politika legjellemzőbb vonásainak Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök Szocsiban, a Valdaj Klub negyven országból érkezett százharminc tagja előtt beszélt az egyhetes találkozó lezárásaként. A valdajosok tizennegyedik éves találkozójukon ezúttal arra keresték a választ, hogy miként alakul a világrend, s a jelenlegi káoszból kialakulhat-e a konfliktusokon keresztül valamiféle új rend, lehet-e alkotó a rombolás. Mint azt az előadók megállapították, a világban jelenleg nincsenek mindenki által elismert és be is tartott játékszabályok, a hidegháború után kialakult berendezkedés változóban van, ráadásul a technológiai forradalom fel is gyorsította az átalakulást. Nyitottságát demonstrálva sem tudott optimista végkicsengést adni a fejleményeknek az orosz elnök sem, aki közös munka lezárásaként a találkozó végén osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Jól mutatja Moszkva gondolkodását, hogy Putyin Hamid Karzai volt afgán elnök, Jack Ma, Kína leggazdagabb embere, az Alibaba Group alapítója, és Asle Toje, az oslói Norvég Nobel-intézet kutatási igazgatója társaságában elemezte több mint három órán át a technológiai forradalom által hatalmas sebességgel átalakuló világ helyzetét.
Az orosz elnök kijelentette, hogy a kilencvenes években megvolt az esély arra, hogy új lapot nyissunk, ám a hidegháború győztese egoizmusával inkább elbizonytalanította a világot. „Túlságosan is hittünk magukban. Ez hiba volt. Önök visszaéltek ezzel, a nyitottságot gyengeségként értékelték, ami a másik hiba volt” – jellemezte Putyin a Nyugat és Oroszország viszonyát, amely szerinte addig nem is fog javulni, amíg nem ismerik el egyenrangú partnernek hazáját.
Az orosz államfő mindezt megtoldva még elmondta, a nukleáris leszerelés és a vegyi fegyverek megsemmisítése jegyében hogyan tette átláthatóvá Oroszország a saját arzenálját. „Az amerikai szakemberek úgy jártak az uránt és a plutóniumot megsemmisítő üzemeinkbe, mintha otthon lennének. Kirakták az asztalukra az amerikai zászlót, s az első megállapodás értelmében 620, míg a második után 170 ellenőrzést folytattak. Közben otthon pénzhiányra hivatkozva leállították a leszerelést. Na ne! A nyitottságunkért cserébe megkaptuk, hogy a CIA a kaukázusi szeparatizmus aktív támogatásával megpróbálta felbomlasztani Oroszországot! Higgyék el, tudom, mert abban az időben a Szövetségi Biztonsági Szolgálatot vezettem, majd miniszterelnök voltam. Ennek tetejébe még jött Jugoszlávia bombázása” – sorolta Putyin, felhozva a kettős mércére azt is, hogy Koszovó erőltetett elismerésével Washington hogyan nyitotta ki Pandóra szelencéjét, s bizonytalanította el Európát.
Kemény szavak, ennek ellenére az elemzők többsége inkább a felelősségteljes magatartást, semmint a konfrontáció keresését hallotta ki belőlük. Vegyük sorjába, mi is volt Putyin szavainak üzenete. Aligha meglepő, hogy kiállt az államok szuverenitása mellett. Ám ha már a népek függetlenedéséről beszélünk, akkor a katalán kérdést interpretálva megjegyezte, hogy a törvényeket tiszteletben kell tartani, s nem lehet elismerni Koszovót, közben pedig szankciókat kivetni a Krím miatt. „Az nem megy, hogy vannak a függetlenség harcosai és a szeparatisták” – utalt Koszovó és a Krím párhuzamára.
A minket leginkább érintő ukrán válság kapcsán elismerte, hogy Kijevvel lényegében nincs együttműködés, ám Moszkva ki tud várni. A másik álláspontjának tiszteletét hangsúlyozta a koreai válságról beszélve, megállapítva, hogy a megoldáshoz csak a párbeszéd vezethet, nem pedig a fenyegetések és az ultimátumok. Szíriával Putyin az orosz nyitottságot demonstrálta, aláhúzva, hogy a Kreml mindenkivel, így a vetélytársaival is egyeztet, aki partnerként kezeli. Kiemelte, hogy e kérdésben Washington is konstruktívnak mutatkozik, bár ez az együttműködés lehetne mélyebb is. Az Egyesült Államokról szólva nem táplált különleges illúziókat, szerinte az amerikai belpolitikai kérdések gátolják az előrelépést. Egyszóval Putyin minden kérdésben hangsúlyozta, hogy kész az együttműködésre, ám úgy látja, a kölcsönös nyitottság hiányában a konfliktusok félig lefagyott állapotban maradnak.
Az orosz államfő fellépését értékelve lapunknak a Valdaj Klub programigazgatója, Dmitrij Szuszlov elmondta, az elnök azt igyekezett mindenekelőtt kidomborítani, hogy a jelenlegi káosz közepette – ha már a világ vezető hatalma erre képtelen – Oroszország és ő maga is felelősségteljes higgadtsággal igyekszik biztos pont maradni. A szakértő aláhúzta, hogy Putyin ezúttal is bírálta a Nyugatot, ám demonstrálta nyitottságát a párbeszédre és a kompromisszumokra. Még csipkelődő megjegyzései között is érezhető volt, hogy a jelenlegi elnöki ciklusban már nem vár áttörést Donald Trumptól, ám nem akarja felégetni az utolsó hidakat is az amerikai kapcsolatokban.
Együttműködési készségét demonstrálva utalt arra, hogy a közel-keleti rendezés kérdésében például alapvetően konstruktív párbeszéd zajlik Moszkva és Washington között. Ukrajnáról szólva megértően beszélt Budapestnek és Bukarestnek az oktatási törvényt érintő felháborodásáról, s nem vár gyors rendezést a konfliktus kérdésében. Mint fogalmazott, erre addig nem is kerülhet sor, amíg a minszki folyamatot garantáló európai hatalmak nem gyakorolnak nyomást Kijevre. Az úgynevezett horvát forgatókönyvet, az utóbbi időben többször is emlegetett, a Donbaszban indítandó ukrán katonai akciót kizárta, s úgy látja, még sokáig marad a jelenlegi lefagyott állapot, amelynek kiindulópontja az európai hatalmak által elnézett 2014-es puccs. Rossz állapotban van az elnök szerint Európa is.
„Putyin mindenekelőtt a nemzetközi intézmények, így az ENSZ megújítva megőrzését hangsúlyozva a stabilitás mellett állt ki” – hangsúlyozta a szocsi találkozó résztvevőjeként a volt washingtoni orosz nagykövet Szergej Kiszljak is.
Piotr Dutkiewicz kanadai politológus Putyin fellépéséből a párbeszéd fontosságának hangsúlyozása mellett azt emelte ki, hogy ez a dialógus elképzelhetetlen egymás, így Oroszország tisztelete nélkül. Mint az ottawai professzor aláhúzta, Kína, India vagy legutóbb Szaúd-Arábia hozzáállása is mutatja, hogy ez a járható út.
„A legfontosabb, hogy Moszkva kész a párbeszédre, s nyitott a világ jelenlegi kaotikus helyzetének megváltoztatására. Meg kell hallani e beszédből, hogy Moszkva nem vágta rá senkire az ajtót” – hangsúlyozta Richard Sakwa, a Chatham House vezető elemzője.
Igaz, az orosz közhangulatot jól érzékelteti, hogy Moszkvában eközben többen inkább a bírálatot hallották ki fellépésből. Így többekkel egyetemben az ismert elemző Szergej Mihejev például azt hangsúlyozta, hogy ez a beszéd keményebb volt még a müncheninél is.
Putyin Oroszország globális ambícióinak hangsúlyozásával szemben látványosan kerülte a belpolitikai kérdéseket, s indulása kapcsán sejtelmesen csak annyit mondott, hogy a következő elnöknek 2024-re versenyképessé és minden értelemben rugalmassá kell tennie Oroszországot. Úgy tűnik, amennyiben ez sikerül, akkor ezzel be is fejeződhet Vlagyimir Putyin történelmi küldetése. S hogy ez a feladat nem teljesen reménytelen, azt illusztrálta az orosz elit Valdaj Klubon fellépő több kulcsfontosságú szereplője is. A Szberbank elnökének, German Grefnek a digitalizációról és a robotizációról szóló fellépését hallva az ember például azt hihette, hogy nem Szocsiban, hanem valamelyik nyugati fórumon van. Innen már csak az a kérdés, hogy mekkora tér jut ezeknek a nézeteknek, s milyen gyors átalakulást engednek az ország méretei és az ebben ellenérdekelt globális hatalmak.
