Minden harmadik nap dollármilliárdos lesz egy ázsiai

A szupergazdagok újabban sportklubokra, műalkotásokra, komplett múzeumokra költik a pénzüket.

Bár az amerikai milliárdosok még mindig több pénzt tartanak a kezükben, immár több szupergazdag van Ázsiában, mint az Egyesült Államokban vagy éppen Európában – derül ki az UBS AG és a PricewaterhouseCoopers pénzügyi és elemzőcégek közös tanulmányából. Az elemzésben az amerikaiakat, ázsiaiakat és az európaiakat vizsgálták, mivel túlnyomórészt a világ leggazdagabb emberei is itt csoportosulnak.

Egyetlen év alatt – 2015 és 2016 között – Ázsia 117 új dollármilliárdost „termelt ki”, így már 637-en vannak. Talán jobban érzékelteti a növekedés ütemét, hogy

tavaly minden harmadik napra jutott egy új szupergazdag a kontinensen.

Ennek fényében szerénynek tűnik, hogy az Egyesült Államokban 538-ról 563-ra, Európában pedig 339-ről 342-re növekedett a milliárdosok száma. A világ pénzügyi elitklubja az elemzés szerint 6 billió dollárnyi vagyont tart a kezei között, az amerikaiak ebből 2,8, az ázsiaiak kétbillió dollárnyi összeget birtokolnak. Külön nem említik meg, de magyar milliárdos valószínűleg nincs a gyűjtésben, Csányi Sándor a Forbes magazin tavaszi összeállítása szerint már nem rendelkezik egymilliárd dollárt elérő vagyonnal. A budapesti utcaképet a róla szóló plakátkampánnyal meghatározó,

magyar származású Soros György vagyonát 20-25 milliárd dollárra szokták becsülni.

Aligha meglepő, hogy az új ázsiai szupergazdagok háromnegyedén a két legjelentősebb feltörekvő térségbeli állam, Kína és India osztozik. Elemzők ennek okaiként Kína esetében a geopolitikai stabilitást, az infrastruktúrában történő befektetéseket, a növekvő középosztályt, valamint az ingadozó nyersanyagárakat is említik. Mivel a klub új tagjai jórészt éppen csak átléptek a kapun, egy esetleges politikai instabilitás vagy kedvezőtlen tőzsdei helyzet vissza is lökheti őket az egymilliárd dolláros vonal alá. Az ázsiai növekedésben komoly szerepe van az információs technológiai újításaikból, cégeikből meggazdagodó fiatal vállalkozóknak. Jól jelzi az iparág sikerességét, hogy Kína leggazdagabb embere, a több mint 30 milliárd dollárnyi vagyonnal rendelkező Jack Ma, az Alibaba webáruház alapítója is ebből a szektorból jött.

És hogy mire költik ezek az emberek a tetemes jövedelmüket? Egyre kevésbé jellemző, hogy a milliárdosok egyszerűen beraknák azt egy páncélterembe, inkább sportklubot, művészeti tárgyakat, komplett múzeumokat vesznek meg. Foci-, baseball- vagy éppen kosárlabdacsapatot venni gyakorlatilag mindenhol ugyanolyan vonzónak számít: a jelentés szerzőinek összesítése szerint az Egyesült Államokban a profi kosárlabdacsapatok kétharmada, az Egyesült Királyságban a labdarúgó élvonal egyesületeinek majdnem fele egy-egy milliárdos játszóterének számít. Ázsiában sem szeretnének lemaradni, Jack Ma például az egyre izmosodó kínai futballiga Evergrande Taobao FC nevű alakulatába fektetett be, Mukesh Ambani indiai olajmágnás pedig a Mumbai Indians nevű krikettcsapat „ura”.

Adja magát a kérdés, hogy miközben folyamatosan a világ szegényei és a gazdagok közötti vagyoni különbségek növekedéséről hallunk, jó-e nekünk, hogy a korábbi visszaeséshez képest ismét több a milliárdos? Erre egyértelmű választ hiába keresnénk, de a mostani tanulmány készítői inkább a jelenség pozitív hozadékait hangsúlyozzák: az általuk összeszedett több mint ezerötszáz szupergazdag által részben vagy egészében birtokolt cégek közvetlenül csaknem 28 millió embernek adnak munkát világszerte. A látogatható magánmúzeumok, a művészetek támogatásával a kultúrát terjeszthetik, a jótékonysági szervezetek támogatásával pedig a szerencsétlenebb sorsú embertársaikon segíthetnek.