A szociáldemokratákhoz képest a Zöldek Prőhle Gergely szerint is ideologikusabbak, így erőteljesebb békemozgalmi kötődésük kihathat például a biztonsági kérdésekre, ám a Németországot kiválóan ismerő szakértő emlékeztet Joschka Fischer külügyminiszterségére, ami nem befolyásolta a balkáni szerepvállalást. Prőhle a személyes tényezők kapcsán felhívja a figyelmet arra is, hogy Merkel utolsó ciklusában a legenda építésére kínálkozó terep lehet a külpolitika. Így a kancellár törekedni fog a menekültválság okos lezárására, az európai fiskális politika megoldására, de a volt nagykövet Amerika visszahúzódásával előrelépést vár az európai haderő megteremtése terén is.
– Ez lehetőséget adna a legesélyesebb utódjelöltnek tartott eddigi védelmi miniszter Ursula von der Leien felépítésére is – veti fel Prőhle Gergely.
A pragmatikus külpolitika továbbvitelét várja Tálas Péter, aki szerint gyors európai változásokra eleve illuzórikus volt számítani, a német és a francia érdekek ugyanis sok tekintetben ütköznek, s Macron sokkal többet akar annál, mint amire képes. A transzatlanti viszonyban a szakértő nem számít áttörésre, Amerika ugyanis inkább Ázsiával foglalkozik, amellyel rákényszeríti Európát arra, hogy kezdjen valamit magával. Bizonyos feltételek teljesülése esetében azonban az elemző elképzelhetőnek tart némi elmozdulást a keleti politikában.
Nem kérdéses tehát, hogy Németország Európa legerősebb hatalma marad, s nagy eséllyel a jelenleg törvényszerű bizonytalanság után hangsúlybeli változásokkal ugyan, de tovább viszi jelenlegi pragmatikus irányvonalát.
