Nem tudják kiszorítani a külföldieket a lengyel médiapiacról

Jobboldali újságírók szerint a kormánypárti lapok központi támogatása csak helyreállítja az egyensúlyt.

Azok után, hogy a közmédia személyzetét százas nagyságrendben cserélte ki kormányhű emberekre, az állami hirdetési pénzeket pedig a baráti médiának osztotta le, a varsói kormány most a külföldi médiatulajdonosok kiszorításán fáradozik. Olyan jogszabály megalkotását ígéri ugyanis, amely egy bizonyos (alacsony) százalékban maximalizálná az egyes orgánumokban a külföldiek tulajdonjogát. A Jog és Igazságosság Pártja által vezetett kabinet célja egyértelmű, a vele általában nem szimpatizáló külföldi tulajdonú lapokat minél inkább megszorongatni a parlamenti választások előtt.

Az ügy súlyának megértéséhez elég rátekinteni a lengyel sajtópiacra: csak a német–svájci Ringier Axel Springer Media kezében 13 kiadvány összpontosul, ezek között van például a Newsweek című hetilap lengyel kiadása, a Fakt nevű bulvárnapilap, vagy éppen a hét hat napján megjelenő Dziennik Gazeta Prawna. Külföldi kézben van a regionális sajtó elsöprő többsége is, a német tulajdonú Polska Press 16 lengyel vajdaságból csak egyben nincs jelen, 20 regionális, és nagyjából 150 helyi kiadvánnyal. A mamutcég napi szinten 6,3 milliós olvasótábort ér el. „A lengyelországi regionális média nem kevesebb mint 90 százaléka van külföldi kézben” – közölte velünk a napokban egy háttérbeszélgetésen Pawel Lisicki, a Do Rzeczy konzervatív, érezhetően a kormányhoz húzó hetilap főszerkesztője.

Érthető módon zavarják a kabinetet a fentiek, hiszen amellett, hogy az idegen tulajdonú, politikával foglalkozó lapok gyakran szembehelyezkednek velük, elemzők szerint a 2019-ben következő parlamenti választásokon a helyi sajtótermékek még az eddigieknél is nagyobb szerepet játszhatnak. Ebből is látszik, hogy a már hónapok óta napirenden lévő ötlet végrehajtása egyre sürgetőbb volna Jaroslaw Kaczynskiék számára. Csakhogy a külföldiek törvényi szintű kiszorítása kőkeményen sérti a tőke unión belüli szabad áramlásának elvét. Éppen ezért a témára rálátó forrásaink, így többek között Lisicki sem igazán látja a módját annak, hogy a repolonizáció megvalósítható volna.

A már említett beszélgetésen kikértük a lengyel kormánnyal jó viszonyt ápoló újságírók véleményét a nagyjából két éve zakatoló médiaháborúról. „A kormány valójában nem elnyomja a sajtószabadságot, inkább csak egy, az előző kabinet által létrehozott zárt, igazságtalan rendszert tör fel” – állítja a Lengyel Újságírók Szövetségének elnöke, Krzysztof Skowronski. Arra a fölvetésre, miszerint sokszor húznak Nyugaton párhuzamot Kaczynski és a szintén az ellenzéki sajtó nyílt támadásával gyanúsított Orbán Viktor magyar miniszterelnök között, Skowronski úgy reagált: ezek alapján inkább Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, volt kormányfő és Orbán Viktor között kellene párhuzamot vonni.

„Érzékeltetésül: az országos napilapok közül csak egy, a Gazeta Polska Codziennie tekinthető egyértelműen kormánypártinak, vele szemben a legnagyobb példányszámú, harcosan ellenzéki Gazeta Wyborcza és még számos napilap található” – közölte Pawel Lisicki. Hozzátette, a három nagy televíziós csatorna közül csak a közmédia nevezhető kormánypártinak, a másik kettő ellenzéki, az internetes híroldalak közül pedig az öt legnagyobb szintén szembehelyezkedik a kormánnyal.

Ugyanakkor az ellenzék azzal vádolja a kormánypártiakat, hogy az őket támogató gazdasági kör igyekszik az ellenzéki orgánumokra rátenni a kezét – ez a módszer Magyarországon is ismerős lehet. És bár az erről szóló fölvetésünket Lisicki elütötte azzal, hogy az igazán komoly vagyonnal bíró lengyelek nem akarnak a médiába befektetni, a kormány által erőltetett repolonizáció mégiscsak a térnyerésről szól.

A lengyel média pedig egyébként is polarizált, az ellenségeskedésnek Kaczynskiék ellentmondásos döntései (az abortuszszigorítás és az igazságügyi reform terve) újabb lökést adtak. Elszabadultak az indulatok akkor is, amikor a kormány megpróbálta megakadályozni, hogy Donald Tuskot újraválasszák az Európai Tanács elnökévé. Míg a Do Rzeczy a címlapján „Az Ő jelöltjüknek” nevezte Tuskot (rájátszva arra a retorikára, miszerint az exkormányfő idegen érdekeket képvisel), a megválasztást blokkolni akaró Kaczynskit a Newsweek EU-zászló égetése közben mutatta borítóján.