Négy különböző identitású párt összefogásával új választási törvényt fogadott el az olasz parlament alsó- és felsőháza. Az összefogás a kormányzó balközép Demokrata Párt (PD), a jobbközép Hajrá Olaszország (FI) és Populáris Alternatíva (AP) pártok, valamint a szélsőjobboldali Északi Liga (Lega) között jött létre. A hónapok óta tartó vitákban végül csütörtökön a Szenátus 214 igen és 61 nem szavazattal elfogadta az utolsó módosító javaslatot is, így megszületett az úgynevezett Rosatellum bis. A törvény ellen volt a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a PD-ből nemrég kivált kisebb pártok.
Három fő oka volt annak, hogy Olaszországban új választási törvényt vezessenek be. Először is harmonizálni kellett a két ház választási rendszerét, mert a felsőházban egy arányosított szavazati rendszer, a Constellum, míg az alsóházban a többségi rendszeren alapuló Itallicum volt érvényben. Továbbá mivel mind a két jogszabály az alkotmánybíróság változtatásaival volt tele, egy olyan választási törvényt akartak, amelyet az állampolgárok képviselői dolgoznak ki. Végül, de nem utolsósorban fontos cél volt, hogy a választási rendszer demokratikus legyen, de biztosítsa a kormányozhatóságot, ugyanis a második világháború óta eltelt 70 év alatt Olaszországban 64 kormány váltotta egymást.
Az új olasz választási rendszer alapján a képviselők harmada többségi rendszer alapján kerül majd be a parlamentbe. Minden választási körzetben egy párt vagy koalíció maximum egy egyéni jelöltet indíthat, és ha a jelölt legalább egy szavazattal többet ér el, mint vetélytársai, bejut a parlamentbe. Ez számszerűen 630 alsóházi képviselőből 232 jelöltet jelent és 109-et a felsőházi 315-ből. Mindkét ház nagyobb része arányos szavazati rendszerrel kerül majd be a parlamentbe, ahol az egyéni pártok számára 3 százalék lesz a küszöb, a koalícióknak 10. Minden választó csak egy szavazatot adhat le, tehát amikor az egyéni jelöltre szavaz, egyúttal a listára is szavaz.
Pont ez volt az egyik fő problémája a törvény ellen szavazóknak. Egyrészt az M5S-nek, mivel egy elég fiatal formáció, nincsenek meghatározó politikusai minden területen, viszont ha a szavazók csak egy voksot adhatnak le, félő az euroszkeptikus párt számára, hogy az egyéni kerületekben a helyi erős jelöltre szavaznak az emberek, így a listájuk sem kap szavazatot. A kis pártok viszont erősek egy-egy területen, de országos szinten nem nagy a támogatottságuk, így esetleg szavazóik nem az ő jelöltjüket választják, hanem a kevésbé rossz, de valószínűsíthetően nyerő listát. Tehát például ha a választó nem akarja, hogy az M5S nyerjen, akkor az egyetlen alternatíva a PD, a kicsi baloldali pártok visszacsúsznak. Nemcsak ezen okok miatt, de politikai indíttatásból is a határozat ellen voltak ezen pártok. Az M5S és a PD-ből kivált kisebb baloldali formációk így akarták kifejezni nemtetszésüket a kormány politikája és a még mindig érezhető Renzi-befolyás ellen. Erről tanúskodik az a tény, hogy a szenátus PD-s elnöke, Pietro Grasso is kilépett a pártból a törvény megszavazása után.
A következő lépés most Sergio Mattarella köztársasági elnöké, akinek alá kell írnia a törvényt, hogy életbe léphessen. Mattarella kifejezte, hogy akár egyetért a törvénnyel, akár nem, ha a két ház megszavazta, ő szignózni fogja. A választások így februárra–márciusra várhatók.
