„Ha valaki külföldi, de főleg, ha muszlim, azt most ellenségnek tekintik – kezd bele az arab származású Abdul, amikor a választásokról kérdeztem. – Most szinte mindenki így próbál magának szavazatot nyerni. Nekem egy kicsit olyan, mintha most a világon mindenhol ezzel kampányolnának” – panaszolja.
Abdul ötéves kora óta, húsz éve él Ausztriában, és nemrég recepciósként kezdett dolgozni. Azt mondja, a neve és a külseje miatt többször érte már megkülönböztetés. Nem vehet ki nagyobb összeget a bankból anélkül, hogy hosszas kérdezgetés lenne a vége, és a határon is szinte mindig megállítják – valahogy mindig úgy jön ki a lépés a „szúrópróbaszerű” ellenőrzéseknél.
„Az egyik rosszabb, mint a másik. Én el sem megyek szavazni – folytatja. – Nemrég a kerületben, ahol élek, elterjedt, hogy ott terroristák laknak, és fényképes szórólapokat osztogattak. Az egyiken én is rajta voltam. Ügyvédet kellett fogadnom, mert egyszerűen nem éreztem magam biztonságban” – meséli a fiatalember, aki szerint a szélsőjobboldali szabadságpártnak (FPÖ) is nagy szerepe van abban, hogy az ilyen események egyre gyakoribbak.
Bécs belvárosában a Stefansplatz felé indulva egyébként egyre több a pártlogóval ellátott lufi főként a családosoknál, mások kabátjukon viselnek kitűzőt – az emberek nyíltan vállalják pártszimpátiájukat. Persze mindent ellepnek a plakátok is, és akárcsak otthon, rendre feltűnnek rajtuk a kendőzetlen vélemények. (Matthias Strolz és Heinz-Christian Strache plakátjain például „Fent egy seggfej van és lent is” felirat „díszeleg” nagy fekete betűkkel).
A bevásárlóutca forgatagában ilyenkor is szinte minden második sarkon magyar beszédet hallani, olyan sok a honfitársunk. Kíváncsi voltam, vajon ők mit gondolnak a választásokról. Összetalálkoztam Zoltánnal, aki évek óta szoftvermérnökként dolgozik az osztrák fővárosban. „Mivel mi magyar állampolgárok vagyunk, nem szavazhatunk, de követtük a tévében a vitaműsorokat, ahol a jelöltek vitáztak egymással. Ezek és a programok alapján nekem a szociáldemokrata (SPÖ) és a néppárt (ÖVP) is szimpatikus lett – magyarázza. Hozzáteszi, hogy az ÖVP győzelme szinte mindenkinek egyértelmű, most már csak a második helyezett a kérdés. – Az SPÖ mellett szól, hogy jó a szociális programcsomagja, hogy a családokat helyezi előtérbe. De az ÖVP gazdaságélénkítő csomagja is jónak tűnik, és tetszik, hogy a menekültkérdésben határozottabb álláspontot képvisel, mint az SPÖ. Egy olyan fiatal kancellár, mint Kurz, új lendületet adhat az országnak – véli a magyar férfi. Zoltán még hozzáteszi, szerinte a választások után azoknak, akik nem EU-tagországokból jönnek, sokkal nehezebb lesz majd boldogulniuk.
Távolodva a népszerű bevásárlóutcától már nyoma sincs a multikulturális forgatagnak. Az egyik étteremben csak német nyelvű étlappal tudnak szolgálni, és szinte minden asztalnál csak helyiek ülnek. A pincér, Peter egy hatalmas, piros kitűzőt visel fehér ingén Kern felirattal, ő tehát a szociáldemokratákra szavaz. „Ez az egyetlen út, a helyes út. Ezen múlik a következő generációk sorsa, muszáj komolyan vennünk. Ezek az emberek tették naggyá Ausztriát, nélkülük megindulunk a lejtőn, aminek végzetes következményei lehetnek” – mondja valóban komolyan Peter, amikor választásáról faggatom.
