Permanens öldöklés és ingatlanboom a kétarcú Szomáliában

Központi kormány már van, biztonság még nincs a polgárháborútól szenvedő országban.

Ennek ellenére a helyzet nem túl vidám, a klánok gyakorta esnek egymásnak az erőforrásokért, a 22 ezer fős, Afrikai Unió színeiben fellépő békefenntartó missziót pedig nyugati pénzből kell fenntartani. Közben nem sok jele van annak, hogy az amerikaiak ígérete a szomáliai rendőrök és katonák kiképzéséről megvalósulna. Valójában, bár a békefenntartás szintjén a Nyugat nem hagyta el teljesen Szomáliát, az Egyesült Államoknak, de még az Európai Uniónak sincs sok közvetlen érdeke a kelet-afrikai országban.

Ennek hiányában pedig a környékbeli szereplők dobták be magukat a szomáliai politikai machinációkba. „A környező hatalmak, mint Kenya, Etiópia vagy az Öböl államok fújják a passzátszelet, egymással vetélkednek azon, hogy ki kit vesz meg, illetve ki melyik militáns szervezetet támogatja” – közölte Marsai Viktor. De a vetélkedésnek a hatalmi játszmák szükségszerűen káros hatásait, a gyilkolást leszámítva közvetett károsultjai is vannak: Szomália egyes területein a helyiek egész erdőségeket vágtak ki, eladva az előállított faszenet az Öböl államoknak, amivel jelentős mértékben hozzájárultak az elsivatagosodáshoz.

Szomália pedig lassan beleragad a folyamatos háborúskodásba. A klánok évtizedek óta nem tudnak felülkerekedni egymáson, az as-Sabáb pedig 2 millió lakosú árnyékállamot tart fent Szomálián belül, ahol ők szedik az adót és némileg garantálják az alapvető szükségletek kielégítését.

A polgári lakosság egy része pedig támogatja is az as-Sabábot. Marsai szerint amellett, hogy a szervezet támadásai során igyekszik minimalizálni a polgári áldozatok számát (ha ők is álltak a súlyos mogadishui merénylet mögött, valószínűleg nem ott és akkor akartak robbantani), az iszlamista szervezet valójában a szomáliai nacionalizmus megtestesítője. Gyakorlatilag az egyetlen olyan politikai erő az országban, mely távozásra bírná az idegen hatalmak fegyvereseit. És mivel velük szemben a katonai győzelem nem látszik jelenleg reálisnak, csak a politikai rendezés jöhet szóba – ehhez azonban a szervezet erőit olyan szinten kellene sarokba szorítani, ami jelenleg szintén nem tűnik megvalósíthatónak.