Az 1973-ban Henry Kissinger és Le Duc Tho vietnami diplomata a véres vietnami háborút megfékezni hivatott tűzszünet megkötéséért közösen kapta meg a díjat, és bátran mondhatjuk, ez sem volt egy sikertörténet. Le Duc Tho át sem vette a medált, maga a háború pedig – bár az amerikaiak kivonultak – egészen 1975-ig tombolt. Kissingerről azóta kiderült, hogy Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként komoly szerepe volt Kambodzsa bombázásának elrendelésében is.
Persze nem csak a vietnami háború megfékezéséért adtak biankó díjat, ugyanígy járt egy megosztott elismerés az izraeli–palesztin konfliktus megoldása érdekében tett erőfeszítésekért is. Simon Peresszel és Jichak Rabinnal közösen 1994-ben ugyanis a szélsőségesekkel ápolt viszonya miatt sokat támadott Jasszer Arafat palesztin vezetőt is kitüntették. Az elismerést hivatalosan az 1993-as oslói egyezmény miatt adták, és bár az tényleg jelentős eseménynek tűnt, hogy mennyire nem sikerült megoldani a konfliktus egészét, kiderül, ha ma belenézünk bármelyik híradóba.
Jóllehet az idei jelöltekről hivatalosan semmit sem tudni, a háttérben természetesen gőzerővel találgat mindenki. Olyan „jelöltek” nevét lehet olvasni, mint Ferenc pápa vagy az iráni atomalku megkötésében oroszlánrészt vállaló Federica Mogherini, az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és Mohammad Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter párosa; a Cumhuriyet török ellenzéki lap önkéntes száműzetésben élő főszerkesztője, Can Dündar; vagy éppen az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNCHR).
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!