Ami a katonai képességek és szándékok kommunikációját illeti, a Belgrád felszabadulásának 73. évfordulója alkalmából a batajnicai légibázison a múlt héten megrendezett katonai bemutató éppúgy hivatva volt a haderő folyamatban lévő modernizációját demonstrálni, mint a szerb hadiipar potenciálját. Na meg persze a folytatódó orosz-szerb fegyverbarátságot, melyre az elmúlt években a Szláv Testvériség hadgyakorlat-sorozat, legutóbb pedig egy jelentős fegyverüzlet – tankok, harcjárművek és MiG-29-esek átadása és felújítása – irányította a figyelmet. Hogy a hidegháborút idéző európai biztonság- és katonapolitikai rendszerben a továbbra is NATO-n és Európai Unión kívüli Szerbia felértékelődött Moszkva számára, azt a protokoll-lista is alátámasztotta. A Vucic által nyilvánvalóan belpolitikai célokra is felhasznált, látványos, és profi módon levezényelt rendezvény díszvendége Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter volt, a fő attrakciót pedig az orosz légierő MiG-29-esekkel repülő Sztrizsi (fecskék) köteléke szolgáltatta.
Az orosz csapásirány azonban így sem nevezhető egyértelműnek: összhangban uniós tagsági ambícióival, Szerbia Németországból is vesz katonai helikoptereket, s a nisi humanitárius központ orosz munkatársainak egyelőre nem adott diplomatastátuszt – talán összefüggésben azzal, hogy az amerikaiak szerint a létesítményt Moszkva a NATO-val szembeni felderítésre használja.
Hogy Vucic lavírozása közben közelebb sodródik-e Moszkvához, nagyban függ a szomszédos, NATO- és EU-tag Horvátország lépéseitől. Zágráb nemrégiben Németországtól vett modern önjáró tüzérséget, az amerikaiaktól pedig használt, felfegyverzett helikoptereket, de napirenden van nagy hatótávolságú rakétatüzérség és F-16-osok beszerzése is a tengerentúlról. Ha ez utóbbi bekövetezik, borítékolható a Buk és Sz-300-as orosz lég- és rakétavédelmi rendszerek – régóta napirenden lévő – szerbiai megjelenése, ami vörös posztó lesz Washington számára.
