Három évtized után frissítette egyházi szabályzatát a svéd lutheránus egyház, Svédország hivatalos egyháza (Svenska Kyrkan), Istent mostantól nem javallott Úrnak szólítani, és a hímnemű személyes névmást is ejteni kell, mert ezek a férfijelleget erősítik, és nem tesznek eleget a gendersemlegesség követelményének. A változtatás az istentisztelet szövegét és az énekeket is érinti.
A döntést egy 251 tagú országos presbitérium hozta meg, az új szövegajánlás alapvetően megengedő és nem utasító, tehát a tradicionális Atya–Fiú–Szentlélek invokáció használható, de a lelkész ezt elhagyva ezentúl az „Isten és a Szentháromság”-ot is használhatja. A zsinati közgyűlésen hozott döntés után az egyház szóvivője is arról beszélt, hogy az új szövegváltozatok nem kötelezők, csak a lehetőséget adták meg, hogy nemsemlegesebb legyen a szövegezés. Sofija Pedersen Videke úgy nyilatkozott, a lelkészek köréből nem érkezett ellenkezés a változtatásokat illetően. A nyelvújítást ugyanakkor nem lehet külön kezelni attól a ténytől, hogy 2013 óta női püspök áll a svéd egyház élén. Antje Jackelén a döntést egy eléggé lecsupaszított teológiai érvvel védte meg, szerinte mivel Isten nem emberi lény, nemének kategóriája kívül esik az emberekre használatos férfi-nő meghatározásokon.
Azért volt, aki kritikával illette a gendermentesítést. Christer Pahlmblad svéd teológiaprofesszor szerint mindez a Szentháromság doktrínájának aláásása, és szerinte nem jó ötlet ennyire nyíltan szembemenni a teológiai hagyománnyal. A lépés mások szerint pedig azért elhibázott, mert nem pont ez az, ami miatt majd többen fognak templomba járni a skandináv országban, ahol hivatalosan 6,1 millió lutheránus van, ám a vallásukat gyakorlók száma lényegesen kevesebb. A svéd lutheránus egyház az ország történelméből következően Svédország hivatalos egyháza csakúgy, mint az Egyesült Királyságnak az anglikán egyház. És bár 2000-ben életbe lépett egy 1998-as parlamenti döntés az egyház és a svéd állam viszonyának rendezéséről, a felekezet legmagasabb döntéshozatali szintjén a mai napig politikusok, politikai delegáltak ülnek, és jár a hely a parlamenten kívüli erőknek is.
A politika és az egyház összefonódására elég csak Jesper Eneroth példáját hozni, aki a kormányon lévő szociáldemokraták színeiben foglal helyet az egyházi csúcsszervben. A Dagen keresztény újságban nyáron megjelent egyik állásfoglalását – amely része volt a most véget ért zsinat előtti kampányának – lehetetlen nem politikai manifesztumnak olvasni. Eneroth a befogadó jellegű egyházról beszél, amely egyenlő jogokat biztosít mindenkinek, de a szövegben egyértelműen kirajzolódnak a klasszikus szociáldemokrata panelek. Nem mellékesen Facebook-oldalán olyan baloldali mozgalmi fotót találtunk, amelyen svéd szocialista politikusok Keresztény baloldal - egy növekvő világnézet feliratú molinó alatt vonulnak. A kép legalább ötven éve készülhetett, és jól mutatja, hogy a baloldal milyen természetes módon érezte magáénak az államegyházat.
A teljesség igénye nélkül az őszi tisztújítással a svéd egyház vezetőségébe került egy egykori szocdem miniszter is Göran Persson kormányából. Margareta Winberg volt mezőgazdasági, munkaügyi, majd esélyegyenlőségi miniszter nem másokat képvisel a felekezeten belül, mint a felekezeten kívülieket, hitüket nem gyakorlókat. Az egyébként euroszkeptikus politikus már 2005-ben felhívta magára a figyelmet egy Genderháború című svéd dokumentumfilmben, amelyben kifejtette radikálisan feminista nézeteit, és azt javasolta, a feminizmust mint társadalmat átalakító tényezőt kellene tanítani felsőoktatási intézményekben. Winberg 2002-2003-ban kormányfőhelyettes is volt. (A dokumentumfilm körüli éles vitáról érdemes elolvasni a Wikipedia vonatkozó szócikkét.)
A svéd egyház egyébként legutóbb azzal „futott nagyot” a sajtóban, amikor idén október végén hivatalos Twitter-fiókjában egy animált Krisztus-ábrázolást osztott meg a felirattal: Amikor végre tacós péntek van. A bejegyzés az országszerte megrendezett mexikói ételakcióra reagált úgy, hogy Krisztus égnek tartott ujjai szüntelenül mozogtak. A viccesnek szánt megnyilatkozás persze éles kritikákat váltott ki.
A brit The Telegraph konzervatív napilap a svéd döntés okán megkérdezte az anglikán egyházat, hogy alkalmaz-e ilyenfajta nyelvújítást. Egy szóvivő azt mondta, a befogadó jellegű nyelvezetet részesítik előnyben, de a Miatyánk szavain nem kívánnak változtatni. A lap a nyelv változásának érzékeltetésére egyébként egy rövid genderszótárat is összeállított. E szerint míg régebben valóban használatban volt a mankind (emberiség, benne a man, azaz férfi szóval), ezt mára jobbára az azonos jelentésű humanity, vagy a humankind, human race (emberi faj) helyettesíti. A Man in the street (az utca embere) is kiment a divatból, helyette az average person, ordinary citizen (átlagember) a használatos. A cardiffi egyetem hasonlóan érzékenyen kezeli a témát, ők is rövid kisokosban fektették le az inkluzív nyelvhasználat alapjait.
